Szegényügy.
Szegényügy.
A szegényügy rendezésére is történt kisérlet; a vármegye nyomozást rendelt a községi szegény-alapok kiderítése iránt. Az eredmény – amint előre látható volt – a további eljárástól a vármegyét elterelte.
A közgyűlés kijelentette, hogy a községek szegény-alapja egyenként és összesen oly csekély, hogy az a szegényügy rendszeres és tervszerű rendezésénél fel nem használható.
Mivel a községi szegény-alap gyarapítását a törvényhozásnak azon intézkedései, melyek a birság- és büntetés-pénzeknek hovafordítása iránt rendelkeztek, bizonytalan időre elodázzák, mivel a közterheknek fokozása csak közelebb hozná a vagyonában hanyatló nép anyagi végromlását, mivel nagyobb népességgel biró városaink a szegények ellátására jótékonysági alapokkal rendelkeznek, mivel községeink saját szegényeiknek önkéntes könyöradományok által gyakorlandó ellátására a jövőre is készeknek nyilatkoztak, habár a törvényhatóság bizottsága teljes tudatában van, hogy a társadalmi nyomor a közművelődés áldásaival párhuzamosan fejlődik, hogy a vármegyei szegényügynek hatósági rendezése és ellátása már a közel jövőnek feladata, bizalommal egy jobb jövő iránt, a vármegyei szegény-alap megalkotására az alkalmas időontot elérkezettnek nem tartja.*
1887 márczius 17-én 38. sz. Kgy. h.
1886. év augusztus 22-én Szecse, a garammenti községek legnagyobbika, majdnem teljesen elhamvadt. Elégett 53 ház, 48 pajta s csak 12 lakóház maradt meg. A tűzvész emberáldozatot is követelt. 5 ember szenvedett égési sebet, ezek közül egy gyermekleány meghalt. A házakból sem élelem, sem ruhanemű, de még a ládában őrizni szokott pénz sem volt megmenthető.
