A közigazgatás államosítása.
A közigazgatás államosítása.
Akkoron a legaktuálisabb volt a közigazgatás állomsitásának kérdése. A társtörvényhatóságoktól felvetett kérdés váltakozó szerencsével foglalt helyet a közgyűlések jegyzőkönyveiben. Így a közgyűlés 1889 deczember 19-én Matyasovszky Lipót indítványára a választási rendszer megtartása érdekében gyakorolja fölirati jogát, később, 1890 szeptember 28-án Zemplén-vármegye hasontárgyú felirata fölött a napirendre tér, a míg végre az államositók táborába áll. Alkalmat erre Szatmár és Somogy vármegyéknek feliratai adtak. Az alispán a feliratok pártolását javasolja.
Odescalchi Arthúr herczeg előadja, hogy a vármegye az 1889. évben tartott közgyűlésen a választási rendszernek volt híve s csak is az 1890. év október havában nyilatkozot a közigazgatás államosítása mellett. Szóló híve a társadalom közéletének és hiszi, hogy a vármegye termében az országos érdekek még fel fognak hangzani. A tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot halva született gyermeknek tekinti. Át van hatva a vármegye szeretetétől és nem kívánja, hogy élők temetkezzenek. A főispán szavai szerint, midőn az államosítás eszméje a tanácsteremben felmerült, a vármegye magáévá tette Matyasovszky Lipót nézetét, a ki azt mondta, „míg a vármegye nem tudja, hogy elvesztett jogaiért mit nyer cserébe, addig jogait ne adja fel”. A vármegye tartózkodó maradt mindaddig, míg a kormány propozíczióját meg nem ismerte. Ekkor azonban habozás nélkül határozott. Dr. Amon Ede szerint a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat a közigazgatási bizottságból javítva s nem kicserélve került ki. A mai közgyűlésből nem látja, hogy a vármegye közgyűlésein a közügyek iránti érdeklődés apadt volna. Igaz, hogy 1848 előtt nagyobb volt a közgyűléseken az érdeklődés, de hogy az adminisztráczió is jobb lett volna, az nem bizonyos. A törvényjavaslat álláspontja az ellenzék előtt azért nem helyes, mert míg a javaslat hívei tudják, hogy mit akarnak, addig az ellenzék nem tudja, hogy mit akar. Detrich Péter azt akarja, hogy a vármegye legyen az intéző, a kormányfelügyelő s nem megfordítva. A törvényjavaslatban a Bach-szisztéma folytatását látja, melyből nincs kibontakozás. Huberth Vilmos megjegyzi, hogy az államosított tisztviselő mindenkinek egyenlően tartozik az igazságot mérni, azért pártolja az alispán indítványát.
A közgyűlés a következő határozatot hozza:
Bár a vármegye, mint a közigazgatósági reformeszmének egyik úttörője, a közigazgatás államosítása mellett már nyilatkozott, s a reform terére lépett, a kormány czéltudatos munkáját üdvözölte, a társtörvényhatóságok által indíttatva, a törvényjavaslatban ma már kifejezett vezérelvek által a kormánynak egy életerős és egységes magyar közigazgatást alkotni hivatott törekvését örömmel fogadja, az országgyűlés képviselőházához a törvényjavaslat irányát és czélzatát pártoló föliratot intéz és kijelenti, hogy a törvényjavaslatnak törvényerőre emelését ezen vármegye közönsége lelkesen kivánja.
Lehet, hogy a vármegyének lelkesedését az államosítás reformjától a törvényhozásnak 1891. évi XXXIII. t.-cz. néven nevezett szörnyszülötte hosszú időre lehűtötte, mert annyi bizonyos, hogy az államosítás gondolatával újra csak az 1901. évi deczember 17-én tartott tisztújító közgyűlésen találkozunk, melyen a főispán kijelentette, hogy bár híve a közigazgatás államosításának, azt addig, míg a vármegye derék, ügybuzgó tisztikarral rendelkezik, égető szükségnek nem tartja.
