Az 1892-iki képviselőválasztás.
Az 1892-iki képviselőválasztás.
Az 1892. év első hónapja választási izgalmakba sodorta az országot. Akkoron az újbányai kerületnek képviselője gróf Szapáry Gyula miniszterelnök volt, ki hogy pártját megerősítse, az országot téli választás átküzdésére szánta.
Az ar.-maróti választókerület gróf Migazzi Vilmos elnöklete alatt január 12-én tartott értekezletet. Az értekezlet teljesen tájékozatlanul fogott a jelöléshez. Gróf Migazzi Vilmos nem akarta elfogadni a jelöltséget, a jelöltséggel megkínált Kosztolányi Aurél pedig nyomban kijelentette, hogy a jelöltséget el nem fogadja. Ekkor a választók tekintélyes része Ruffy Pál mellett nyilatkozott, de ő, mivel formaszerint jelölve nem lett, a szabadelvű párt egysége érdekében a jelölést magától eleve elhárította. Elhárította pedig azért, mert az ő jelöltetését sem gróf Migazzi Vilmos, sem a főispán nem akarták. A szabadelvű párt ekkor Klobusiczky Jánost jelölte, ki akkor betegsége miatt az értekezleten meg nem jelenhetett.
Az ellenzéki pártok ekkor az értekezlettől elvonultak és junius 14-én, nemzeti párti programmal Odescalchi Arthur herczeget jelölték, ki a jelöltséget el is fogadta. A lévai választó-kerület január 10-én tartott értekezletet, melyen a szabadelvű párt Konkoly-Thege Sándort jelölte, a nemzeti párt hívei pedig nagy lelkesedéssel Mailáth Istvánt, a vármegye volt főispánját kiáltották ki jelöltnek; Mailáth István azonban a nála tisztelgett küldöttség előtt határozottan kijelentette, hogy őt, mint a szabadelvű párt hívét, ez a jelölés meglepi s azt el sem fogadhatja. Konkoly-Thege Sándorral szemben Levatich Gusztáv lépett fel, 48-as programmal. Újbányán gr. Szapáry Gyula volt az egyedüli jelölt, Körmöczbányán dr. Amon Ede.
A választás január 28-án megtörtént. Odescalchi Arthur herczeg a választás napján megelőzőleg visszalépett, s ezzel ebben a kerületben a koczka el volt vetve. Pártjának egy töredéke megjelent ugyan és gróf Szapáry Gyulát jelölve, névszerinti szavazást is provokált, de inkább csak azért, hogy bizonyságot tegyen arról, hogy volt. A szavazás d. u. 3 órakor véget ért, a beadott 1370 szavazat közül Klobusiczky 1282 szavazatot nyert.
Léván Konkoly Sándor 19 szavazattal győzött, Újbányán gr. Szapáry Gyulát, Körmöczbányán dr. Amon Edét egyhangulag, közfelkiáltással megválasztották.
A politikai izgalom azonban ezzel nem ért véget. Ugyanis gr. Szapáry Gyula az általános választások során két mandátumot nyert; a temesvárit megtartotta, az újbányait visszaadta. Viszont Tisza István az ugrai kerületben elbukott. Természetes volt tehát, hogy a kerület a mandátumot Tisza Istvánnak felajánlja. Tisza István a jelölést elfogadta és márczius 6-án programmbeszédét meg is tartotta. Vele szemben dr. Kaldrovics Géza 489ügyvéd lépett fel. A küzdelem erős volt, s az izgatottság feszült. Márczius 17-én tartották meg a választást és Tisza István 1260 szavazattal győzött az ellenfelére beadott 826 szavazattal szemben.
Bende Imrének nyitrai püspökké kineveztetése komoly aggodalmat okozott azok körében, kik a nemzeti szellemnek immár bokrosodásnak induló vetését nemzeti politikai érzékkel nem bíró püspöktől féltették, attól tartva, hogy a gyöngébben javadalmazott beszterczebányai püspökségbe, valamely elaggott esztergomi középszerüség kerül, kinek energiáját a haladó évek már megőrölték s kinek aluszékony kormányzása alatt újra virágzásnak indul a Moyses iskolája.
