Károly Lajos és Mária Terézia.
Károly Lajos és Mária Terézia.
189-ben a kistapolcsányi uradalom gazdát cserélt. Buzini gróf Keglevich István vált meg örökétől, mely vétel útján Károly Lajos osztrák főherczeg, magyar királyi herczeg és hitvesének Mária Terézia braganzai herczegnőnek tulajdonává lett. Keglevich István gróf emberfölötti küzdéssel ragaszkodott Kis-Tapolcsányhoz. Gazdagon termő szőlőterületté idomította az élettelen agyagot, erdőrengetegeibe bevezette a sínpárt, megrengette a zsitvavölgyi vasút érdekeltségének közönyét és megteremtette a zsitvavölgyi vasútat. Mindez későn volt már, a lángész ereje nem győzhette le a természet erejét. Gróf Migazzi Vilmosé az érdem, hogy ez az ősi birtok, melynek minden rögéhez a kegyeletnek szent emléke tapad, nem került idegen kézre. Gróf Migazzi érdeme, hogy az uradalmat a kir. herczeg vásárolta meg. Keglevich István gróf távozása fölött a vármegye őszintén sajnálkozott. Az ő genieje sokszor zavarta meg a vármegye beléletének hétköznapi csöndjét, mert a genie a nehézség törvényeivel nem számol és nem veszi észre, hogy az ő gyors rohanását a tömeg nem követheti; de elvégre a föld sártömege nem a lángelméké. A vármegye gróf Keglevich Istvántól deczember 18-án tartott közgyűlésében búcsuzott el. A főispán fájdalmasan emlékszik meg távozásáról, elmondja, hogy Keglevich István gróf dicső ősei előkelő vezértényezői voltak a megyének, ő maga minden közügy iránt lelkes érdeklődést tanúsított s bár eltávozott, a vármegye iránti szeretetét magával vitte.*
1890. deczember 18-án 410. sz. Kgy. h.
488Károly Lajos cs. kir. főherczeg, magyar kir. herczeg és fenséges hitvese Mária Terézia főherczegnő, 1890 szeptember 20-án foglalták el kistapolcsányi birtokukat; ekkor vonultak díszes kastélyukba, melynek ormán a magyar nemzet zászlaja, ettől jobbra a vörös fehér zászló, attól balra a fehér kék zászló lengett. Ennek a napnak örökemlékezetű eseménye, hogy az első udvari ebéden, melyre a vármegye nagyjai hivatalosak voltak, Mária Terézia kir. főherczegnő Szlávy József koronaőrhöz intézve szavát, emelt pohárral ezeket mondva: „Ezt a poharat magunk között csöndesen Magyarország boldogságára ürítem.”
