Vasúti ügyek.
Vasúti ügyek.
A vármegye szívós kitartással folytatja vasútügyi politikáját, azonban még mindig sikertelenül. A vármegyének 1890 január 23-án tartott közgyűlésén Szirányi Sándor, azon oknál fogva, mert a zsitvavölgyi vasút építését a szab. osztr.-magy. államvasut társulat még mindig nem akarja megkezdeni, indítványozza, hogy a közgyűlés a főispán vezetése alatt küldöttséget meneszszen Baross Gábor kereskedelemügyi miniszterhez, hogy az építendő vasút érdekében hathatós támogatását kérje.
Február 4-én valóban díszes küldöttség jelentkezett Baross Gábor, a vasminiszter előtt. A küldöttségben voltak: Kazy János főispán, Szlávy József koronaőr, gróf Keglevich István, gróf Bethlen Gergely, dr. Amon Ede, Detrich Péter, Konkoly Sándor orsz. képviselők, Dombay Vilmos alispán, dr. Ruffy Pál főjegyző, Haulik Károly, Kosztolányi Sándor, Szirányi Sándor, 487Lipthay Ágost, Klobusiczky János, Zongor János, dr. Belicza Pál, dr. Engel Zsigmond, Rakovszky Ferencz, Truszka Károly, hatvani Deutsch Sándor.
A küldöttség csak nagy vártatva nyert bebocsáttatást s ott oly választ kapott, melyből a jelen voltak megtudták, hogy a miniszter a garamvölgyi vasútról beszél, vagyis hogy küldöttség és miniszter – ezuttal nem találkoztak.
A miniszter különben kiemelte, hogy szereti Barsmegyét, hogy abba őt a mult emlékei vezérlik. A miniszter ugyanis négy gimnáziumi osztályt végzett Léván. Így végződött Bars vármegyének egyetlen találkozása a nagy miniszterrel.
Az osztrák-magyar államvasut-társaság végre mégis megmozdult, de csak azért, hogy a vármegye figyelmét más kísérletezéstől elvonja.
A vármegye végre is tisztába akart jönni a szab. osztrák-magyar államvasúttal. Mivel a társaság sem a vonal irányát, sem a csatlakozási végpontot, de a kiépítés elkezdésének időpontját sem közölte, a vasutügyi bizottság háromtagú küldöttséget nevezett, melynek feladatává tette, hogy a társasággal az általa megkínált és a vármegye közönsége által – mint fentebb láttuk – elfogadott egyezségi pontozatok alapján a végleges szerződés megkötését megkísértse, ha pedig arról győződnék meg, hogy a vasútvonalnak kiépítése foganatosítható nem lenne, a tárgyalások fonalát ejtse el.
Ez a küldöttség megbizatásában eljárt és a társaság vezérigazgatójától azt a választ nyerte, hogy a társaság a vasútvonalnak kiépítésére nem vállalkozik, hajlandó azonban a netán más vállalat által kiépítendő vonalat nemcsak anyagi támogatásban részesíteni, hanem a vasút üzemének vezetését is elvállalni.
A közgyűlés elhatározta, hogy a vasútvonal műszaki munkálatait a társaságtól elkéri, hogy a kereskedelemügyi minisztertől adatokat kér, mily támogatással lesz hajlandó a vasútvonalat segélyezni, végre – és a határozat ebben csattan – elhatározza, hogy a vasútvonal kiépítésére vállalkozót keres. A garamvölgyi vasút sorsa is egy lépéssel előbbre jutott. Singer Ede bécsi lakos kérelmére, a magyar államvasutak garamberzenczei állomásából kiágazólag Zsarnóczáig tervezett helyi érdekű vasútnak közigazgatási bejárását a miniszter elrendelte s a bejárás 1890. május hó 28–31 napjain tényleg foganatosíttatott.
De az alatt, míg a hivatalos vármegye, több fantáziával mint sikerrel kergette a vasúti tervek szárnyas kerekét, a garam-szent-benedeki sziklán lélekemelő ünnepély folyt le 1889 szeptember 29-én. Ezen a napon szentelte fel az újonnan felépített templomot Simor János bibornok herczegprimás. Az ünnepélyen a vármegye a főispán vezetése alatt küldöttségileg jelent meg.
