Millennium.
Millennium.
Közeledett a millennium évének hajnalhasadása. A vármegye teljes hévvel fogott az ezer év megünneplésének előkészítéséhez és súlyt helyezett arra, hogy az ne csak külsőségekben, nem hervadó lombból épült diadalívekben, nem fakuló foszlányok halmozásában, hanem maradandó becsű rendelkezésekben nyilvánuljon és ezt az évet a vármegye történetében úgy kulturális, mint közgazdasági szempontból emlékezetessé tegye.
Az alispánnak végre sikerült a millennium év ünnepi programmját megszerkeszteni s azt előzetes bizottsági tárgyalások után, a közgyűlés elé terjeszteni.
Az alispán javaslatait a következőkben foglaltuk össze:
I. MILLENNIUMI EMLÉKKÖNYV KIADÁSA.
Bars vármegye közönsége emlékkönyvet ad ki, melynek czíme: „Bars vármegye a millennium évében.”. Ennek a rendelkezésnek terméke ez a könyv, mely a vármegye képét, a „Magyarország Vármegyéi és Városai” czímű országos monografia sorozatában, nem szépítve, se a görögtűz fényében, hanem hamisítatlan hűségben az ország nagyközönségének bemutatja.
II. RÉSZVÉTEL AZ ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁSON.
A vármegye az országos kiállítás történelmi főcsoportjában bemutatja nemesi czímerleveleit, legrégibb közgyűlési jegyzőkönyveit és bandériális zászlóit. A közgazdasági kiállításban bemutatja geologiai térképét, a vármegye petrografiai gyűjteményével. Mindez megtörtént.
497III. RÉSZVÉTEL AZ ORSZÁGOS ÜNNEPI FELVONULÁSBAN.
A vármegye a Budapesten, folyó évi június hó 6-án tartandó ünnepi felvonulásban saját, önálló bandériumával vesz részt, melyben a vármegyének őseik emlékéért és a vármegye ősi dicsőségéért lelkesedő fiai saját lovaikon és saját díszöltönyeikben fognak megjelenni. A bandérium szervezője és parancsnoka Révay Simon báró.
A bandérium, hogy vármegyei jellegének kifejezője legyen, a vármegye régibb bandériális zászlaja alatt fog megjelenni, melynek stílszerű helyreállításával Révay Simon báró megbízatik. A bandériumban a vármegye zászlaját, a bandériumban résztvevők által, saját kebelökből választandó zászlótartó viszi. Ugyancsak a vármegyei jelleg megóvása czéljából, a bandérium mellé kirendelt kíséret a vármegye czímerével és a vármegye színeivel tervezett díszöltönyben fog megjelenni. Megtörtént. A bandériumban résztvettek: Révay Simon báró, Mailáth István, a vármegye főjegyzője, Leidenfrost Tivadar, Kosztolányi István, Keltz Gyula és Vöröss Gyula.
A BARSMEGYEI BANDÉRIUM.
May és társa felv.
IV. ÜNNEPÉLYES HÁLAADÁS.
Május hó 10-én a vármegye egész területén, minden hitfelekezet templomában ünnepélyes hálaadással kapcsolatos isteni tisztelet fog tartatni. Megtörtént.
V. A VÁRMEGYE MÚZEUMÁNAK MEGNYITÁSA.
A múzeum szakszerű berendezésére a közgyűlés Dillesz Sándor törvényhatósági bizottsági tagot felkéri.
VI. A VÁRMEGYE DÍSZKÖZGYŰLÉSE.
A törvényhatósági bizottság május hó 12-én, délelőtt 11 órakor tartja ünnepélyes díszközgyűlését, melynek tárgya a millenniumi év megünneplése, a hazafias örömnek, a gondviselés iránti hálaérzetnek jegyzőkönyvbe iktatása lesz. A közgyűlés folyamán fog a vármegye múzeuma az előző pont rendelkezése szerint ünnepélyesen megnyittatni. A közgyűlés jegyzőkönyve sajtó útján sokszorosítandó, abba a közgyűlésben megjelenő minden törvényhatósági bizottsági tag neve járások szerint felveendő s a törvényhatósági bizottság minden egyes tagjának kiadandó lesz.
498VII. A NAGYVEZEKÉNYI ESZTERHÁZY-EMLÉK LELEPLEZÉSE.
A mennyiben Eszterházy Miklós gróf a vármegyének tett nagybecsű ígérete szerint a nagyvezekényi négy Eszterházy hős emléke helyébe új és a hős halállal megdicsőült elődök emlékéhez méltó emléket még ezen évben felállítani fogja, a vármegye annak folyó évi augusztus hó 24-én, mint a győzedelmes csata évfordulója napján történendő ünnepélyes leleplezését a millenniumi ünnepélyek sorába felveszi.
A programmnak ez a pontja elmaradt. A remek műemlék, Markup szobrász alkotása elkészült, fel van állítva, de átadva nincs.
Mivel ennek a könyvnek mintegy betetőzése a millenniumi év – és záróköve a május hó 12-én megtartott díszközgyűlés; annak leirását részletesebben adjuk.
A közgyűlésen a bizottság tagjai nagyszámban és igen sokan közöttük díszmagyarban jelentek meg. A közgyűlést megelőzőleg a r. kath. templomban ünnepélyes hálaadás volt, melyen a főispán és a törvényhatósági bizottság testületileg jelent meg. A főispánt a közgyűlésre küldöttség hívja meg.
A főispán megnyitja a közgyűlést, üdvözli a megjelent tagokat és beszédét így folytatja:
„Mi, kik itt egybegyűltünk, hogy a nemzet nagy ünnepét szivünk, lelkünk melegével és lelkesedésével üdvözöljük, szintén ezen talizmán hatása alatt esküdtünk hűséget a szent koronának, s ha már nekünk a honalapítás nagy művében rész nem jutott, annál inkább vált erkölcsi kötelességünkké a szilárd gránitból emelt vár ezredéves falait fejleszteni, annak szellemi, erkölcsi és anyagi fényét, dicsőségét a legmagasabb fokra emelni, vagyis őseink magasztos példáját követni, nemcsak, de oda is hatni, hogy utódaink se szünjenek meg a nemes, fenkölt munka szorgos napszámosai lenni s hogy nemzeti erőnk békés, együttes, testvéries fejlesztésében, nemzeti életünk fentartásában a mostani generáczió az utóbbi évtizedekben oly rohamos előrehaladást mutat fel, hogy Szent István koronája ma oly hatalmasan ragyog, azt köszönhetjük azon különös, soha eléggé meg nem hálálható isteni Gondviselésnek, mely megengedte, hogy ezen magasztos ünnepen Szent István koronája a legfelségesebb, a legnemesebb, a legalkotmányosabb apostoli magyar király fején ragyog.
A nemzet rajongó szeretete, hódolata, törhetetlen hűsége övezi I. Ferencz József dicsően uralkodó apostoli királyunkat, s midőn keblünk legmélyebb érzelmeinek hódolatteljes kifejezést adandó, hálatelt szemekkel tekintünk a Mindenek Ura felé, fohászként fakad ki belőlünk a szó: Éljen a magyar király!”
A beszéd keltette nagy lekesedés lecsilapulta után Mailáth István, a vármegye főjegyzője emel szót. Elmondja, hogy e napokban hangzott el az egész országban, az Isten minden házában, milliók ajkairól a hálaima a Mindenható gondviseléseért, szívünk mélyébe zártuk a hálaérzetet s hoztuk el azt magunkkal e díszes terembe, hol a magyar állam megszilárdításához nem egy követ raktak s a melyben elhangzott beszédek és határozatok nem egyszer igazolták azt, hogy Bars vármegye erős bástyája tudott lenni és volt is e hazának, minden ellene intézett támadással szemben.
S mert a hálaérzet kell, hogy mindnyájunk szívét betöltse, a mai napon is az állandó választmány javaslatba hozza, hogy mindenek előtt fejezze ki a közgyűlés és iktassa jegyzőkönyvébe az isteni Gondviselés iránt érzett háláját, hogy a magyar nemzetet ezer évig fentartotta új hazájában.
Ezen ezer év alatt az isteni Gondviselés nemcsak fentartotta e nemzetet, hanem adott neki sok oly fejedelmet és királyt, ki együtt tudott érezni vele. S talán ez szűlte a magyar faj azon egyik kimagasló jellemtulajdonát, hogy mindig hű tudott lenni és maradni koronás királyához. Ez ezredéves ünnep örömeit nagyban fokozza az a tudat, hogy azt oly koronás király uralma alatt élhettük meg, ki szíve egész melegével szereti népeit és a ki ki tudja vívni magának az egész magyar nemzet igaz, osztatlan szeretetét. Ki példányképe a lovagiasságnak, igazságszeretetnek, jóságnak, s megmutatta, miként kell az adott esküt megtartani. Az ő Felsége személye iránt 499érzett legmélyebb hódolatunknak és alattvalói ragaszkodásunknak az ünnepi közgyűlés már is kifejezést adott.
Ezer év az idő véghetetlenségéhez semmiség, de egy nemzet történetében annyira sok, hogy azzal eddig még kevés nemzet dicsekedhetett. Inditványba hozza tehát, mondja ki az ünnepi közgyűlés, hogy ezer éves állami fennállásunk emlékére az alsóváradi sánczokban, hol őseink gyülekeztek, mielőtt a szláv birodalom, s annak fejedelme, Szvatopluk ellen, Bars vezér vezérlete alatt a győzedelmes hadjáratra indultak, maradandó emléket állít, melynek felállítása iránt, részletes előterjesztés megtételére a történelmi és régészeti bizottságot utasítja.
Majd Báthy László emel szót. Megihletett, remek beszédéből hadd közöljük itt annak legszebb részletét. „Hogy biztosítsák az elfoglalt föld birtokát, fegyvereik súlyát éreztetik a szomszéd népekkel, hogy hódoljanak Hadúrnak, merész kezekkel feldúlják a kolostorokat, üszköt vetnek templomok tetejére és leszakítják a tornyok ormáról a megváltás szent jelét, a keresztet. De önérzetük nemsokára elbizakodottsággá lesz, mert a Lech mezőn gyászos kudarczot vall a nemzet.”
A VEZEKÉNYI CSATAEMLÉK.
Saját felv.
„Fennáll-e még továbbra is, vagy osztályrésze pusztulás lesz? Elveszni ifjan, rút sírba dőlni, melyből többé nincs feltámadás? E rémes gondolat ónsúlylyal nehezedik lelkünkre, mikor megjelen nemzetünk életében az isteni Gondviselés első kétségbevonhatatlan jele. Isten férfiút ad a nemzetnek, a ki megtanítja az igaz Isten ismeretére, bevezeti a kereszténység nagy birodalmába, kaput nyit országában a czivilizácziónak s ezzel a nemzet fennállásának megveti alapját”.
„Az első, a kiről a nagy király megemlékezik, az Isten, mikor így eszmél. „Omoljanak Hadúr oltárai és romjaikon ébredjen új élet, mely erőt és fényt a kereszttől vegyen. Kereszt legyen a hadak új jelvénye, csak ez alatt biztos a győzelem.”
„Megtanítja népét a szabad haza igazi szeretésére, mikor azt kiáltja nemzetének: Fékezve legyen minden túlkapás, de nemzetem legyen szabad és hatalmas, mert szolgalánczba szorított kezekkel nagy alkotásokra képtelen a nép. Jöjjön a külföld, vándoroljon be, telepedjék le, majd nyerhet dús előnyt, jogot, de honom földjén legyen hű magyarrá, hogy hazám kertjében ne teremjen gyom.”
„Megtanítja a király személyének, az Isten által megszentelt magyar szent korona viselőjének igazi, nem szolgai tiszteletére, midőn így eszmél: „Tisztelt legyen az új királyi trón, de ne övezzék gyávák, ne hizelgők, mert a trónnak legbiztosabb támasza az önérzetes, erős férfikar.”
„És midőn a nemzet erre az útra lépett, megenyhült az élet, megtisztult az erkölcs, növekedett a jog tisztelete, a harczhoz békés foglalkozás járult, a nemzet élete, a honnak léte mentve volt”.
500„Igazat mondott tehát az ország herczegprímása a történelmi nevezetességű Mátyás templomban mondott május harmadiki nagyszabású beszédében, midőn ezt hangoztatta: „Kard foglalta el, kereszt tartotta fenn a hazát.” Majd így folytatja: Ezer éves történetünk minden lapja elárulja a szent kéz nyomát. Óh én mindezekben az isteni Gondviselést látom; jól mondja azért a nagy franczia szónok: „Amaz okok hosszú lánczolatai, melyek birodalmakat alkotnak és döntenek meg, a Gondviselés titkos intézkedéseitől függenek. Isten az egek magasságában tartja a nemzetek gyeplőjét s minden szív az ő kezében van. Majd visszatartja a szenvedélyeket, majd megereszti a féket…” Majd lesújt, majd felemel. És jól van ez így. Úgy tesz az Isten szerető népével, mint a gazda a szőlővesszővel. Megmetszi a gazda a szőlővesszőt, a metszés nyomában köny fakad. Hadd könyezzék, hiszen a köny után majd drága szőlőfürt terem rajta. Hadd sújtson is néha az Úr és csaljon könyeket a honfiú szemébe, hiszen a könyek után nemes elhatározások, felébredt öntudat, vitéz tettek fakadnak a nemzet életében”.
„Az Isten bölcsesége hosszú időre terjedő feladatot rótt e nemzetre is és élni fog, míg e feladatot teljesiteni képes”.
„Ezer éves immár ez alkotás s habár pusztíták gyászos testvérharczok s rombolva tört rá tengernyi ellenség, fennállott annyi ellenség között, hiszen jellemének első vonása, alkotásának első princzipiuma az Istenbe vetett bizalom. „Épen úgy, mint a viharrázta tölgy, melyet bár a rovar odvasít s bőszen támad meg zúgó zivatar, megtépetten is újra élni képes, mert életnedve gyökerében van”.
„Helyesen cselekedett tehát az ország első testülete, a törvényhozás, mikor törvénybe iktatván ezer éves létünket, az első pontban Istennek ad hálát hazánk fentartásáért. Tisztelettel kérem, kövesse ezt Bars vármegye törvényhatósága is”.
„Midőn e felhívást intézem Bars vármegye törvényhatóságához, az én szívem már telve van áhítattal, mint a virág megtelik a nyári regg harmatával. Ezen áhítat hatása alatt hálát adok neked Uram, hogy ezt a nemzet az én nemzetem! Hála és dicsőség neked, népek atyja, szabadság szent Istene, hogy ezer évig őrizted a magyar világrendítő harczok között! Segíts és őrízz bennünket a jövő ezer évben is, kivált most, az állami átalakulás e nehéz napjaiban, legyen újra egygyé a magyar, hogy távol legyen tőlünk az egyenetlenség és mi hálával csókoljuk atyai jobbodat és áldani fogunk örökké!”
Ez a beszéd óriási hatást keltett. Az érzelmek áradata túlcsapott a lelkeken és komoly férfiak szemében megjelent a köny. A mint a nyugalom helyreállott, Kosztolányi Aurél emelkedik szólásra. Beszéde értékes nekünk, mert az valódi történelmi kútfő és a szónok jól tette, hogy a vármegye multját mesteri kézzel megírt vázlatban a közgyűlés ünnepi keretébe illesztette. Megérdemli érette a vármegyének mélyen átérzett háláját. Beszédének történelmi vonatkozású részleteit szóról-szóra adjuk a következőkben:
Bars vármegye ezer éves története a Garam partjain fekvő Alsó-Várad határában ezer év előtt létezett kis földvárban kezdődik.
A legrégibb történelmi kútforrásunk, Béla névtelen jegyzőjének krónikája 34. részében meg van írva, hogy: „Zuard és Kadoscha, Huba fiai, nemkülönben Huba és minden hadaik az Ypul vizén a Duna mellett átkelének és másnap a Grón vizén átkelve, tábort ütének a mezőben egy kis földvár mellett, melyet Váradnak neveznek és ezen várat bevévén, ott maradának 3 nap Bungér fiának, Borsunak jövetelére várva, kit Árpád vezér nagy sereggel küldött segítségükre. Negyed napon, midőn Borsu erős hadakkal hozzájuk érkezett, a föld népe mind megfélemlett tőlük és senki sem merte ellenük kezét emelni. Akkor ezen négy úr egymás között tanácsot tartva, a hozzájuk hű lakosok kérelmére elvégzé, hogy a sereg harmadrésze a föld népével menjen a Zoulon erdőbe, kik is az ország határszélén, mind kőből, mind fából is erős torlaszokat építsenek, nehogy valaha a csehek és lengyelek lopni és rabolni országunkba jöhessenek. Ekkor közegyetértéssel Borsut küldték ki vitézeivel, kik is midőn a Grón folyó mellett lovaglának, egy szarvas előttük megfutamodva, a hegyek tetejére hága, melyet Borsu nagy sebesen a hegy tetején agyon nyílaza. Akkor Borsu, a mint azon hegyen 501körültekintett, azt vette eszébe, hogy ott várat építsen. S mindjárt összegyűjtvén a pórnépet, egy magasabb hegy ormán igen erős várat építe, melynek tulajdon nevét adá, a mint is Borsu várának nevezik.” Bars vára a Kis-Koszmály és Kovácsi között elterülő hegyláncz egyik ormán állott.
Anonymus krónikája szerint Árpád a Garam völgyét és Bors várát Borsnak, Zsitva völgyét pedig Galgócz és Nyitra várak elfoglalójának, Hubának adományozta a Tursok erdőig. Bors és Huba vezérek tehát, Bars vármegyének első urai voltak, Bors vezér pedig, mint várispán, Bars vármegye első főispánja volt. Az itt talált szláv nép önként, ellenállás nélkül meghódolt a lovagias Bors vezérnek s ezer éves multunk fényes tanúsága szerint hű társa volt a magyarnak. A magyar dicsőségéből és gyászából, öröméből és bánatából kivette osztályrészét. A Sajónál IV. Bélával, a rozgonyi csatában Csák Máté zászlai alatt, Hunyadi János győzelmes seregében, a mohácsi gyásztéren, Rákóczy Ferencz csatáiban, a nagysallói győzelmes napon, a mi derék tót népünk egy sorban harczolt a barsi magyarral.
Száz év mulva lecsilapult a harczi zaj; a szilajvérű magyar lelkén győzedelmeskedik a kereszt. A honfoglalás és a kard 100 évet, a keresztség felvétele pedig 900 évet adott nemzetünknek. Első királyunk, Szent István államalkotó bölcsességének, magyar nemzeti létünk biztosítását köszönhetjük.
Hittérítőket nyugatról hozatott és nem a keleti császárok birodalmából. Ha ellenkezőleg cselekszik, valószinű, hogy a magyar is a rokon bolgárok sorsára jut, a kik a keleti egyház befolyása alatt nyelvüket, nemzeti jellegüket, szokásaikat elfelejték, elnyelte őket a szláv tenger. Bars vármegyében ellentállás nélkül, rohamosan hódított a keresztény vallás. Már a XI. század első felében Barson, Zsemléren, Körmöczön, Újbányán, Néveden, Knezsiczen (jelenleg Kis-Apáthi) templomok épülnek. I. Geyza király, kinek Bars vármegye déli részein birtokai, Udvard vidékén fejedelmi laka és saját kápolnája volt, 1075. évben a garamszentbenedeki apátságot alapította. A beiktatás a király, a trónörökös László herczeg, Gyula nádorispán, az esztergomi és kalocsai érsekek, a barsi egyházi és világi rendek és sok ezerre menő nép jelenlétében, fejedelmi fénynyel ünnepeltetett.
Szent László hősiessége, Kálmán király, korát túlhaladó bölcsessége, III. Béla görög műveltsége, Magyarországot elsőrangú államok sorába emelik.
A kétszáz éves haladás eredményeit 1240-ben Batu kán mongolainak két éves pusztító hadjáratai megsemmisítették. Bars vármegye Garam-Szent-Benedek és Kis-Tapolcsányig majdnem teljesen elpusztult.
Az ellenség kitakarodása után Béla király nagy erélylyel hozzálátott Magyarország újjáteremtéséhez. Ezen időben telepedtek le Körmöcz vidékén németországi bevándorlottak.
IV. Béla halála után folyton megújuló pártviszályok emésztették Bars vármegye erejét. Régi dicsőségünk fényesen ragyogott. Hírt, dicsőséget, hatalmat és tekintélyt hagyott a nemzetnek örökségül uralkodása alatt. Hazánk határait három tenger mosta. Hozzá nem méltó utódok alatt azonban hanyatlott az ország, pusztult a nemzet.
Bars vármegyét ezen korszakban a husziták árasztották el. Erzsébet özvegy királyné kegyelméből 1442. évben Giskra János huszita-vezér a bányavárosok kapitánya lett, a ki az Ulászló király pártjára állott vármegyénket évtizedeken keresztül zsarolta. Lévát, Garam-Szent-Benedeket, Berzencze várát, Kis-Tapolcsányt feldúlta, a garami járást Körmöczig hatalmába kerítette.
Hunyady Mátyás vaskeze megfékezte a cseheket, Giskra meghódolt, Bars vármegye visszanyerte a sokáig nélkülözött békét és nyugalmat.
Mátyás király kétszer látogatta meg Bars vármegyét, 1467-ben, a mikor a Vág vidékén garázdálkodó csehek ellen vezette győzelmes seregét és 1479-ben, mikor Esztergomból Körmöczre utazott.
Ekkor adta Mátyás a II. Pál pápától kapott vérereklyét ajándékba a garamszentbenedeki apátságnak; 1483-ban épült fel a háromszor felgyujtott apátsági templom, mely az 1881 július 21-én beállott nagy tűzvészig fennállott.
A magyar nemzet fátuma az volt, hogy legkitünőbb királyai: Szent István, Szent László, Nagy Lajos, Hunyady Mátyás fi-utódok hátrahagyása nélkül haltak meg. Mátyásnak diadalmas hadjáratai folyamán, dicsősége 502tetőpontján, 1490 április 6-án bekövetkezett váratlan halála pótolhatatlan veszteség volt. Mély gyász borult a nemzetre, melynek súlyát a mohácsi vész után roppant erővel Magyarországra zúdult török hatalom rettenetessé tette.
Magyarország három részre szakadt. Erdély és a kapcsolt részek Szapolyai János király, s halála után az erdélyi fejedelmek uralma alá kerültek. Az északkeleti, északi, nyugati, valamint a dunántúli határvármegyék a magyar király fenhatósága alatt állottak, Magyarország többi része az Aldunától, a Száva, Dráva, fel egészen Heves vármegyig a török pasák zsarnok hatalma alatt szenvedett 156 évig.
Ezen korszakban, a mely valóban a pusztulás korszakának nevezhető, Bars vármegyét geografiai fekvése és exponált helyzete a legválságosabb viszonyokba sodorta. Hőskölteményt kellene írnom, hogy méltóan és élethűen előadhassam apáink viselt dolgait. Másfél századig tartó harcz és küzdelem, a folytonos bizonytalanság és sanyargattatás szülte, testet és lelket ölő lázat állapot emésztette népünket. A török hódító hatalma rohamosan terjedt vármegyénkben 1630-tól 1680-ig. Bars vármegye három alsó járása, Lévát, Verebélyt, Garam-Szent-Benedeket, Kis-Tapolcsányt, Felső-Kosztolányt és a két Lehotát kivéve, a török hódoltság alatt állott.
1619 szeptember 5-én gróf Forgách Zsigmond nádor a királyhoz való hűségre inté a vármegyét, egyúttal szigorúan utasítja, hogy a dicát és taxát szedjék be és generalis insurrectiót rendeljenek el; különben, mondja: „a vármegyére szállítjuk a vitézlő népet”. Hét nap mulva, szeptember 12-én pedig Bethlen Gábor manifestuma lett kiadva, melyben Bethlen a vármegyét csatlakozásra szólítja fel; egyúttal „a kassai gyűlésben nekünk adatott euctoritasunknál fogva sub amissione capitis et omnium bonorum, parancsoljuk kegyelmeteknek, hogy több levelünket nem várván, minden hadi apparatusával, személye szerint teljes készülettel jöjjön táborunkba”.
A helyzetet veszélyessé tette, hogy Dóczy András, ez időben vármegyénk főispánja, mint szatmári várkapitány, a király táborában, Kisfaludi Liptay Imre kitünő alispán pedig Konstantinápolyban volt követségben.
Bars vármegye rendeinek bölcsesége és szabadságszeretete megoldotta a dilemmát; Bars vármegye fiait ott találjuk az erdélyi fejedelmek seregében, harczolva a sokszor veszélyeztetett vallásszabadságért és az ősi alkotmányért; ott találjuk a magyar királyok táborában vagy a végvárakban is, vérüket ontva a hazáért a török elleni harczokban. Az otthon maradt rendek pedig, időt és költséget nem kímélve, daczolva az utazás veszélyeivel, vármegyei gyűléseken gyógyítják a megye ezer bajait; 1612–1619-ig Garam-Szent-Benedeken, Aranyos-Maróton, Kis-Tapolcsányban, Nagy-Ugróczon felváltva 95 vármegyei gyűlést tartottak.
A szegény nép pedig fizette az adót a török pasáknak, a kurucz vezéreknek és a labancz generálisoknak. Koháry István a lévai várkapitány hős csatája, a nagyvezekényi győzőknek 1652 augusztus 26-án a csatatéren bekövetkezett hős halála, apáink honszeretetének és vitézségének örök emlékei.
1686 szeptember 2-ika feledhetetlen emlékű Bars vármegyében. Budavárát a szövetséges seregek – a melyekhez vármegyénk 431 lovaskatonát adott – visszafoglalták. Vármegyénk a töröktől örök időkre megszabadult.
Nem sokáig élvezhette a nemzet a kivívott győzelmek gyümölcseit. Az idegen származású katonaság jogot és törvényt tipró erőszakossága, a mindenfelé megindult vallásüldözés, II. Rákóczy Ferencz zászlai alá vitte a nemzetet. Bars vármegye a szabadság szeretetétől lelkesítve, Rákóczy táborába siet. 1707 évben az ónodi országgyűlésen Bars vármegye 2 követe, Kazy János alispán és Kosztolányi Gábor főjegyző az abrenuntiatio kimondását elfogadják. XIV. Lajos kétszinű politikája, a hadseregben kitört viszálykodás, a nemzet kimerülése, végzetes lett a szabadságharczra. Rákóczy Ferencz szerencsecsillaga a majtényi síkon lehanyatlott. 1711 május elsején megköttetett a szatmári béke.
A nemzet két tapasztalattal lett gazdagabb, hogy a külhatalmak minden szabadságharczunkban cserben hagytak, s hogy a magyar ősi bűne, a pártviszály, rombadöntött minden kivívott eredményt.
503A megfogyatkozott nemzet kibékült uralkodójával s élvezi a béke áldásait. Magyarország lakossága alig volt három millió. Az örökösödési háborúban a pozsonyi országgyűlés korszakalkotó lelkes nyilatkozata: „moriamur pro rege nostro”, végigröpült széles e hazában, a legnagyobb mérvű áldozatokra, köztettekre buzdítva a magyart.
Bars vármegye Pálffy táborába küldi vitézeit.
A győzelmes hadjárat fénye s bizonysága annak, hogy a magyar nemzet hűsége és vitézsége a trón legerősebb támasza. A nagy franczia forradalom a magyar nemzetet is felébreszti százéves tespedéséből. Lelkes írók bátor csoportja a latin és német műveltség keblén haldokló magyar nyelvet feltámasztja. Nyelvében él a nemzet! – ez a jelszó országszerte. Bars vármegye a nemzeti és alkotmányos ébredés korszakában, a vezérlő vármegyék között díszes helyet foglal el. Ezen teremben már 1830-ban magyar lett a közgyűlés nyelve. A jobbágyság eltörlése, a sajtószabadság, az általános teherviselés, a vallásszabadság iránti inditványok napirendre kerültek Bars vármegye közgyűlésein. Plathy Mihály aranytolla, idősb és ifj. Balogh János szónoki ereje és varázsa nemcsak e teremben, hanem az országgyűléseken is propagandát csinált ez elveknek s híressé tette vármegyénket. Balogh János barsi követ egyik beszédében Wesselényit védve, felségsértési vád alá helyeztetett. Bars vármegye új követ választására utasíttatott. A vármegye azonban újra megerősítette Baloghot, a kormány pedig megszüntette ellene a keresetet.
Az egész vonalon megindult a lázas tevékenység, Magyarországnak a szabad és művelt nemzetek színvonalára való emelésére.
Az 1848. év emléke Magyarország történetében aranybetűkkel van feljegyezve. A szabad nemzetek legdrágább kincse, a sajtószabadság, évszázadokon elfojtott keserűségeknek és vágyaknak útat tört és kifejezést adott.
Ellenségeink, féltve befolyásukat, a melylyel évszázadokon keresztül annyi átkos visszavonást és szerencsétlenséget zúdítottak nemzetünkre, a trón és nemzet közé állottak; az összeütközés elkerülhetetlen lett. Nemzetünk nagy megpróbáltatáson megy át. Testvéreink, a kikkel évszázadokon keresztül közös erővel védtük a hazát és a nyugati keresztény műveltséget a török hatalom pusztító hódításai ellen, ellenünk lázíttatnak. Ifjak és öregek, szegények és gazdagok fegyvert ragadnak a haza védelmére. Bars vármegye is kivette részét a vérkeresztségből, a nagy-sallói honvédemlék a jövő évezred nemzedékeinek hirdetni fogja Bars vármegye áldozatkészségét és hazaszeretetét.
A magyar szabadság fényes csillaga Világosnál elhomályosult. A harczi zajt dermesztő csend váltotta fel, melyet csak az árvák és özvegyek zokogása s martyrjaink fájdalmas sóhajtása szakított meg. A nagy csapás földig sújtotta, de meg nem törte a magyart!
A szívekben élt a remény, hogy: „még jönni fog, mert jönni kell, egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán”. Reményeink teljesedtek. 1867 június 8-án királyi eskü szentesítette alkotmányunkat. Tizenöt millió ajakról hangzott el a lelkesedés szava, hogy: Éljen a király!
E tartalmas beszéd után Dillesz Sándor emel szót, kit megillet, hogy őt a vármegyei múzeum megteremtőjének nevezzük. Ezt mondja:
Az ország összes törvényhatóságai, városai s testületei lélekemelően ünneplik ezeréves multunkat. De oly magasztosan, oly kegyeletesen s az ünnephez annyira méltóan talán egyik sem, mint Bars vármegye.
Hisz lehet-e méltóbban, magasztosabban ünnepelni a multat, mint azzal, midőn emlékeinek kegyeletes megőrzésére templomot emelünk, csarnokot nyitunk.
Midőn Bars vármegye törvényhatósága elhatározta, hogy az ezredik év ünnepére múzeumot nyit, dicsőséges multját egy fényes lappal szaporította. Bebizonyította, hogy nemcsak a hadi dicsőség, nemcsak az államkormányzati bölcsesség fegyvereit tudta mindenkor dicső multjához méltóan ragyogtatni úgy, a mint azt hazánk java a különböző történeti korszakokban kivánta, de bebizonyította azt is, hogy a béke áldásos fegyvereit is hozzá méltóan tudja használni.
504Helyes érzékkel jutott annak tudatára, hogy a vármegye szent földjén, klasszikus talajon áll.
Oly földön, melyen a kelet és nyugat népeinek háborgó hullámai sokszor csaptak össze, s tajtékozva törtek meg, itt hagyva halottaik csontjait, fegyvereit, szokásaik és műveltségük emlékeit.
E szentelt föld még alig ismert kincsesbánya, mely csak művelőkre vár, hogy belőle a tudomány forrásai nyíljanak.
Következett a határozat: A közgyűlés vallásos érzülettel eltelve hajlik meg az Isten nagysága és jósága előtt, s ünnepélyes hálaérzetét fejezi ki az isteni Gondviselés iránt, hogy a magyar nemzetet ezer évig fentartotta új hazájában, mely hálaérzetét jegyzőkönyveibe iktatja.
A közgyűlés e nemzeti ünnep alkalmából ő Felségéhez, I. Ferencz József apostoli királyhoz és Felséges hitveséhez, Erzsébet királynéhoz üdvözlő feliratot intéz.
Az ezredéves ünnep nagyságától áthatva, kimondja továbbá a közgyűlés, hogy ezeréves államiságunk emlékére a történelmi nevezetességű alsóváradi sánczokban maradandó emléket állit, mely iránt részletes előterjesztés megtételére a történelmi és régészeti bizottság utasítja. Végül örömmel veszi át a múzeumot, azt megnyitottnak jelenti ki s átadja további gondozás végett az alispánnak.
A királyhoz és a királynéhoz intézett üdvözlőirat szövege a következő:
A nemzet vezérei fejedelmüknek Árpádot választják, véresküt tesznek, hogy a míg nemzetsége él, fejedelmük az ő vére legyen és Árpád hűséget esküszik a népnek. Egy évezer mult el azóta.
A kettős eskű az egy évezert bevilágló szövétnek.
Az első évezer első sugara az etelközi szerződés, a második évezer hajnalbiborát Felséged koronázási esküje szerezte meg.
Mert, ha Árpádot az isteni ihlet mondaköre lengi körül, Felségedet a népével kiengesztelt Isten adta nekünk, mert nem rettent többé a keletnek romboló hatalma, nem üldöz többé a nyugatnak jellemünket, nemzeti öntudatunkat elernyesztő ádáz kísértése.
Felséged szentté tette a legszentebbet, az ősi szabadságot s a nemzet megújult ős erejének teljével tette nagygyá a trónt, melynek hatalmát megbecsüli a szövetséges s melynek szigorától elleneink rettegnek.
Felségednek köszönhetjük, hogy az ezredik évet békeverőfényben, ünnepi köntösben megüljük, mert egy szabadságát szerető nemzet csak szabadsága teljében ünnepelhet s tanulva elmúlt zivatarokból, érett öntudattal intézheti a legbiztosabb jövőt.
Lelkesedésünk dicsőíti Istent és megkoszorúzza Felséged nevét, hogy lássa az utód, hogy e vármegye, mely akkor, midőn a szabadság hajnalának bátor hirdetője volt, a trón előtt fejezte ki a nemzet jogát, ma önérzettel hirdeti, hogy hazaszeretetével Felséged szeretete azonos.
De a fohászban, mely ma a magasba tör, felszáll szeretetünk hazánk Felséges Nagyasszonya, Felséges királynénk iránt, kiben a kiengesztelődés szent Cherubját, a nemzet védőasszonyát tiszteljük, s ki egy új évezrednek szerezte meg egy nemzet soha el nem mulható háláját.
Isten éltesse Felségedet, Isten óvja meg a Felséges királynét.
Az ünnepi közgyűlést lakoma követte, este pedig a műpártoló egyesület szinkörében szini előadás, midőn lelkes műkedvelők dr. Ruffy Pál alispán „Bars vezér” czímű alkalmi szinjátékát adták, melynek különösen a vármegye történetéből merített előképei kötötték le a jelenvoltak figyelmét. Ugyanezt a szinjátékot megismételték Léván, Szent István király napján, a fellegvár romjainak tövében, a szabad ég alatt rendezett népünnep alkalmából, melyen a Lévát környékező falvakból mintegy 3000-en jelentek meg.
