Országos ügyek.
Országos ügyek.
A magyar nemzeti állam kifejlődése iránti lelkesedés nemes hevülése buzog abban a feliratban, melyet a vármegye a sajtótörvény és az annyi bajt okozott nemzetiségi törvény módosítása érdekében az országgyűléshez intéz.
Feliratában kifejti, hogy a sajtótörvénynek oly értelemben való módosítását kéri, hogy minden a sajtó útján megjelent közleményért ne csak annak szerzője, hanem az időszaki lapoknál annak szerkesztője, különben pedig a sajtótermék kiadója együttesen büntethető legyen. A büntetőtörvénykönyv 172. §-ának első bekezdését olyképen kivánja módosítani, hogy e törvényszakasz büntetőjoghatálya azokra is kiterjesztessék, kik a magyar államnak egységes magyar jellege ellen a 171. §-ban meghatározott módon izgatnak. 491Nem osztozik abban a felfogásban, hogy az idegen nyelvű sajtótermékek megjelenésük előtt előzetesen czenzura alá essenek, mert ily rendelkezés a nem magyarajkú honpolgárok jogának korlátozását, ezáltal a jogegyenlőség fogalmát és így a közszabadságot sértené meg, viszont azonban kivánja, hogy a sajtótörvénynek büntető rendelkezései, úgy a büntető törvénykönyv szigora, a magyar nemzetállam és ez állam érdekeinek minden megsértője ellen a legnagyobb szigorral, ott pedig, hol az esküdtszéki intézmény az államélet legfenségesebb érdekeinek szinvonalára emelkedni nem képes, ez intézmény felfüggesztésével és a sajtóvétségeknek a kir. törvényszékek hatáskörébe utalásával alkalmazást nyerjenek.
Azon szomorú tapasztalat hatása alatt, hogy a tótajkú közönség között cseh és morva, sőt Amerikából érkező szláv nyelven szerkesztett nyomtatványok köröztetnek, sőt ilyen nyomtatványokkal a haza ellen lázítók a közönséget elözönlik: kivánja, hogy minden oly idegen nyelven megszerkesztett nyomtatvány- vagy hirlaptól, mely a magyar államellenes törekvések közvetítője, a postaszállitás joga megvonassék és kivánja, hogy a közigazgatási hatóságok felhatalmazást nyerjenek, hogy az ilyen, esetleg becsempészett, vagy az ország területén sokszorosított nyomtatványokat még szétosztásuk előtt elkobozzák és azokat a sajtóügyi közvádlónak megküldjék.
Kivánja, hogy azokon a vidékeken, melyeken a nemzetellenes izgatások gyökeret vertek és melyek ennélfogva a hazaárulásnak tenyészfészkei gyanánt tekintendők, az állam felügyelete alatt, a vármegyei törvényhatóságok keretében, ezek által szervezett vármegyei hitelintézetek alkottassanak, melyek a hazaellenes izgatások czéljából szervezett pénzintézetekkel szemben az egységes hitelviszonyoknak alapját megvessék.
Kivánja, hogy a nemzetiségi egyenjoguságról szóló törvény oly értelemben módosíttassék, hogy abban a törvénynek bevezető soraiban kijelentett az az eszme, mely szerint Magyarország összes honpolgárai az osztatlan egységes magyar nemzetet képezik, a törvény részletes rendelkezéseiben is kifejezést nyerjen.
Különösen pedig, hogy a törvényhatóságok és a r. t. városok jegyzőkönyvei csakis magyar nyelven vitethessenek s tanácskozási nyelvük csakis magyar legyen; hogy a törvényhatóságokhoz intézett minden beadvány magyar nyelven legyen szerkesztve és azok csakis magyar nyelven nyerhessenek elintézést; hogy úgy a törvényhatóságok, mint a r. t. városok belső ügykezelési nyelve kizárólag magyar legyen; hogy minden község és politikai testület csakis magyar köriratú hivatalos pecsétet és csakis magyar elnevezést használhasson.*
1893. decz. 21 én 328. sz. a. Kgy. h.
Ily sarkalatos javaslatok hatása alatt felbuzdult az ezeket olvasóban a hazafias önérzet; nem lehet korhadt, nem lehet erkölcseiben hanyatló az a vármegye, melyben a hazaszeretetnek ily lélekemelő lángja lobog. Balogh János nem halt meg, az ő szelleme velünk él s méltóvá teszi hozzá a küzdő utódot.
A budai honvédszobornak május hó 21-én történt ünnepélyes leleplezésén a vármegyét küldöttség képviselte s a honvédszobor talapzatára koszorút helyezett ezen felirattal:
„BARS VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGE
NAGY-SALLÓÉRT”
NAGY-SALLÓÉRT”
A vármegye a F. M. K. E. barsmegyei választmányának kérelmére, a magyar nyelv tanításában sikert felmutatni tudó néptanítók jutalmazására évi 200 frt jutalom-összeget szavaz meg.
A vármegye ismét nagy politikai kérdéshez jutott, mely akkoriban az egész országot lázas izgalomban tartotta. Az egyházpolitikai kérdés már nagy hullámokat vert, midőn az a vármegyeház asztalára került, hogy abban a vármegye közönsége megnyilatkozzék. Az ügy 1893 június 15-én került a közgyűlés elé. Indító okot arra Budapest székesfőváros és Zemplén vármegye közönségének felirata adott.
492A főispán előadja, hogy a mióta a kormány egyházpolitikai programmját kifejtette, e kérdésben a közérzület hangulatát befolyásolni tartózkodott. Meg volt ugyanis győződve arról, hogy senki sem fogja kétségbe vonni, hogy ő a liberális felfogás híve. Ő örömmel üdvözölte a kormány elhatározását, de mert független volt meggyőződésében, a szabadelvűség követelményének tartotta, hogy senki meggyőződésére befolyással ne legyen. Jól tudja, hogy a bizottság minden tagja tisztában van meggyőződésével és abban megingatni magát nem engedi. Meg van győződve arról, hogy a vármegye hű maradt tradiczióihoz, melyek őt a történelem fényes lapjain a szabadelvű zászló mellé vezették és azért teljes megnyugvással tekint a közgyűlés elhatározása elé. Az előterjesztett tárgy teljesen ki van merítve és bármely felszólalás aligha adna fordulatot egyéni meggyőződésnek és csak a belbékét veszélyeztetné, melyet eddig megóvni sikerült. A kölcsönös egyetértést, a bizottság működésének összhangját eddig a belviszály nem zavarta meg és nem is kívánja, hogy megzavarja. Mivel pedig minden diskussziónak éle a jó egyetértés ellen irányulna, kéri a közgyűlést minden vita elkerülésére.
Ezen, általános helyesléssel fogadott beszéd elhangzása után:
Kosztolányi Aurél azt az indítványt terjeszti elő, hogy a törvényhatóságok felirata szellemében a közgyűlés intézzen feliratot úgy az országgyűlés képviselőházához, mint a kormányhoz.
Odescalchi Arthur és több mint 20 törvényhatósági bizottsági tag, ezen indítványnyal szemben, névszerinti szavazást kérnek.
A szavazás megtörtént és a közgyűlés 90 szavazattal, 49 szavazat ellenében, vagyis 41 szótöbbséggel Budapest székesfőváros és Zemplén vármegye feliratainak szellemében az országos kormányhoz egyházpolitikai programmját pártoló feliratot intéz, az országgyűlés képviselőházát pedig felkéri, hogy a kormánytól bemutatandó javaslatok alapján az állam és egyházak közötti jogviszonyt törvényhozás által az állami souverén jog sértetlenségével, szabadelvű szellemben, végérvényesen rendezze.
A határozat meghozatala a fenforgó ügyet minden részletében el nem intézhette és annak természetes következése volt, hogy a vármegye a debreczeni felirat mellett is állást foglaljon.
Debreczen szab. kir. város ugyanis az országgyűlés képviselőházához és a m. kir. kormányhoz feliratot intézett, melyben, azon indító oknál fogva, hogy az országgyűlés főrendiháza, az egyházpolitikai reformokkal szemben álláspontot foglalt, a törvényhozás egyik tényezője és így a nemzet kifejezett akaratával ellentétes irányban működik, az 1885. évi VII. t.-cz. oly irányú módosítását kéri, melynél fogva az országgyűlés főrendiháza a jelen alakjában a nemzet közakaratát képező haladásnak továbbra is akadályul ne szolgáljon.
A főispán a felirat szellemében nyilatkozik. A közgyűlés az egyházpolitikai reform helyeslését kijelentő előző határozatának folyományaképen a társtörvényhatóság átiratát örömmel üdvözli és a felirat szellemében úgy az országgyűléshez, mint a m. kir. kormányhoz feliratot intéz.
