A fenyőkosztolányi kőszénbánya.
A fenyőkosztolányi kőszénbánya.
A kőszénbányászat – mint már említettük – csak a fenyőkosztolányi bányára szorítkozik. E bányára a Kresz testvérek bécsi czég 1859-ben szerezte meg a túrzási jogot. A 60-as években azonban a bánya a Gerson és Lippmann czég tulajdonába került 5000 frtért és csak ezek kezdték meg a művelést. 8 évi munka után azonban csődbe jutottak, mert a bánya közelében sem megfelelő fogyasztó telepek, sem vasút nem volt még. A bánya azután Szendrop berlini czég tulajdonába jutott. Ez a vállalkozó czég azonban nem sokat lendített a bányán, mert főigyekezete abban állott, hogy a bányát mennél jobban eladható állapotba hozza. Miután azonban a czég a bányát eladni nem tudta, 1894-ben „Viktória” czím alatt részvénytársaságot alapított, mely kb. fél milliónyi tőkét fektetett a bányába, de hiába, mert az elemekkel, mint a tűzzel, vízzel és a beomlásokkal felvett harczban nem maradt győztes. A pénz elfogyott és 1900. évi aug. hó 15-én már 258ő fensége József kir. főherczeg a bánya tulajdonosa, ki azt 130,000 koronáért a társaságtól megvette. Az uradalomnak azután sikerült az elemeket legyőzni, az akadályokat elhárítani és ma már két teljesen feltárt telepe van, melynek összes hossza kb. 8000 méter, vastagsága néhol a három métert is meghaladja és mennyisége 4.000,000 métermázsa. Kalóriája 4000-től 5000-ig terjed. A bánya évi termelő képessége 4000 vaggon. A telep területe 40 hold.
A bevezető részben említett kőbányákról alább, az ipari részben van szó.
A KÖRMÖCZBÁNYAI RÉGI CZÉH-PECSÉTEK.
Márton Jakab rajza
* * *
Bars vármegye etnografiai viszonyai természetszerűleg állapították meg a megye lakosságának foglalkozási körét és életmódját. E tekintetben a vármegye 259két egymástól teljesen különböző részre oszlik és a két rész között az elválasztó vonalat megvonni nem épen nehéz. A vármegye felső, vagy helyesebben mondva: északnyugati részében a lakosság ősidők óta túlnyomóan bányászattal, iparral és kereskedelemmel foglalkozott és ma is ezek a foglalkozások szolgálnak főkeresetforrásokul, míg ellenben az alsó, illetve a délkeleti rész lakosságának a foglalkozása túlnyomóan a mezőgazdaság volt és ma is az; nem is lehet tehát a vármegyéről ipari és kereskedelmi szempontból akként szólani, mintha az nemcsak politikai, hanem közgazdasági tekintetben is zárt egészet, vagy oly egységes területet alkotna, vagy alkotott volna a multban, a melynek a gazdasági fejlődése minden tekintetben, tehát ipari és kereskedelmi tekintetben is, ugyanazt az irányt követte volna és ugyanazokat az eredményeket produkálta volna a megye minden pontján. Fokozza a vármegye gazdasági multjának és jelenének sajátosságát az a körülmény is, hogy a vármegye területén egy oly város sincs, a mely vezérszerepet játszani és a gazdasági tevékenységnek irányt adni hivatva lett volna, pedig tapasztalati tény, hogy egy-egy nagy város, vidékének lakosságára, nemcsak kulturális, hanem a gazdasági tevékenység tekintetében is irányt adó befolyást gyakorol. Bars vármegye kisebb-nagyobb városi közül ilyen preponderáns helyzetet egyik sem foglalván el, mi természetesebb, mint az, hogy az ipar és a kereskedelem helyi ügygyé törpült s az illető város lakosságának szükségletei, viszonyai, törekvései, a vezető elemek többé-kevésbbé helyes érzéke szerint fejlődött vagy hanyatlott. Maga a vármegye sem fordíthatott nagy gondot sem az ipar, sem a kereskedelem fejlesztésére, mert e tekintetben egységes rendszabályok – a lakosság életmódjának és szükségleteinek különbözőségénél fogva – nem lettek volna megalkothatók, minek következtében a vármegye kormányzata, mint ilyen, úgy a multban, valamint a jelenben is, kénytelen volt az ipar és a kereskedelem azon méreteivel megelégedni, melyet egyes városok buzgólkodása, a véletlenül kedvező körülmények vagy a lakosság őseredeti hajlamai teremtettek meg.
AZ ÚJBÁNYAI MALOMKŐTELEP ÉS AZ AGGMENEDÉKHÁZ.
Nagy László felvétele
