Újbányán is erősen ki volt fejlődve hajdan az ipar. Különösen, míg a fémbányászat virágzásban volt. Czéhök volt a fazekasoknak és kályhásoknak, a csizmadiáknak, a posztósoknak, a szűcsöknek, asztalosoknak, szabók- és szűrszabóknak, kovácsoknak és bádogosoknak, a kerékgyártóknak, 263kádároknak, kalaposoknak, fésűkészítőknek, szíjgyártóknak, kötélverőknek, mézesbábosoknak és molnároknak. A városi levéltárban itt-ott nyomaira akadunk a czéhek szabályzatainak, melyek más városokéval megegyeznek. Felemlítésre érdemesnek tartjuk, hogy mily remekeket kellett a felszabaduló segédeknek készíteni. Így p. o. a fazekasnak tisztán szemmérték után, egy véka ürtartalmú fazekat, a csizmadiának egy „veréb-lábra” való csizmát, a molnároknak faorsóval, ékek nélkül egy mérő gabonát kellett megőrölni, a kovácsnak egy mintaszerű, jól kézhezálló kapát kellett készíteni, vagy egy szekér elejét megvasalni, minden segítség nélkül, stb. Ha a remekművet a mesterek jónak ítélték, közszemlére bocsátották; de ha valaki hibát fedezett fel rajta, akkor fehér lepellel leborították a remekmunkát, ha pedig meg nem felelőnek találták, akkor az illetőt egyszerűen eltiltották a mesterség önálló gyakorlásától.