Kereskedelem. A lévai vásárok. A vasutak hatása.
Kereskedelem. A lévai vásárok. A vasutak hatása.
A mint azt már a bevezető részben is említettük, Bars vármegye, ipari és kereskedelmi szempontból, egymástól lényegesen különböző két részre oszlik, kereskedelmi tekintetben azonban ez a különbség még sem domborodik ki annyira, mint azt az iparnál láttuk. Igaz ugyan, hogy kereskedelmi tekintetben is – élén Körmöczbányával – a vármegye északnyugati része állott előtérben, azonban nem mondható, hgy a vármegye alsó része a kereskedelem terén úgy a multban, valamint a jelenben nem foglalt volna el megillető helyet. Erre a vármegye lakossága kiválóan utalva volt. Gabonáját, borát, szarvasmarháit a termelő lakosok könnyen értékesíthették a közeli bányavárosokban, nem kellett tehát a közvetítő kereskedésre, azaz 269idegen kereskedőkre várniok, hogy terményeiket távoli piaczokra eljuttassák, hanem maguk voltak egyszersmind kereskedők is, azaz személyesen szállították terményeiket a fogyasztó piaczokra. A tömérdek fürész- és faáru, mely a vármegyében előállíttatott, a tutajozó kereskedést emelte magas fokra, míg a vármegye specziális ipara: a malomkő-gyártás, az ország távolabbi részeivel, sőt a külfölddel is kereskedelmi összeköttetésbe hozta a vármegyét és különösen Léva városa mintegy predesztinálva van arra, hogy kereskedelmi góczponttá fejlődjék. E város mintegy határán áll a vármegye termelő alsó- és fogyasztó felső részének; vásárain találkoznak az eladók a vevőkkel és nemcsak a megyebeliek, de általában a felvidék és különösen a bányavárosok lakói. E város vásárai szolgáltak az árúk kicserélésének élénk szinteréül. A felvidéki iparosok ide hozták, itt értékesítették készítményeiket, hogy azután gabonával, borral s egyéb mezőgazdasági terményekkel megrakodva térjenek vissza. Figyelmet érdemlő körülmény az is, hogy míg a kézműipar Bars vármegyében is – mint mindenütt – az utóbbi időben jelentékenyen hanyatlott, a kereskedelem – a viszonyok okozta időnkénti visszaeséseket nem tekintve – állandóan fejlődött és különösen a legújabb korban ért el nagyobb mérvű gyarapodást. Pedig Bars vármegye sokáig nélkülözte a kereskedelmi forgalom közvetítésének modern eszközeit: a vasútakat. A budapest–ruttkai vasút a vármegyének csak legszélső, északi részét érintette és ép a termelő vidékektől esett távol. A párkánynána–csatai vasút csak 1885-ben, a csata–lévai 1887-ben, a léva–garamberzenczei vasút 1896-ban lett megépítve, így tehát Bars vármegye kereskedelme a vasútaknak csak későn látta közvetetlen hasznát. A vármegye élelmes lakosai azonban tudtak magukon segíteni. Kitünő lovakat tenyésztettek, s midőn már a budapest–bécsi vasút, az ország első gőzvasútja kiépült, a gabonát szekereken szállították Párkányba, Érsekújvárra és a vasútvonal más állomásaira, hogy jobb árakat érhessenek el. Ma már azonban a modern közlekedési eszközök is rendelkezésée állanak a vármegye kereskedelmének, minek következtében nem szenved kétséget, hogy ha a virágzó mezőgazdasághoz 270és a bányászathoz a gyáripar nagyobb arányú fejlődése is járul, Bars vármegye kereskedelme szép fejlődésnek indul.
A THONET-FÉLE GYÁRTELEP NAGYUGRÓCZON.
Koppalik F. rajza
