A lévai gimnázium.
A lévai gimnázium.
A lévai gimnázium felállításának eszméje már 1700 körül merült fel, a mikor a lévaiak ez ügyben akkori földesurukhoz, herczeg Eszterházy Miklóshoz fordultak. Az eszme azonban akkor még nem érett meg annyira, hogy kivihető lett volna. 1675-ben Jaklin báró a Szent Ferencz-rend tagjainak házat és kertet ajándékozott. Ezt azért tartjuk szükségesnek itt megemliteni, mert ez a ház és az 1720-ban a ferenczrendiek által befejezett templom, alkották később a kegyesrendi gimnázium és társház alapját. 1750 körül ismét felvetették a gimnázium felállításának eszméjét és a Szent Ferencz-rend elköltözése után ez a terv mindjobban közeledett megvalósulása felé. A ferencziek birtokát ugyanis 1806 május 21-én árverés alá bocsátották. Első ajánlattevők az ev. reformátusok voltak, a kik azonban a kért vételárt megfizetni nem tudták. Ekkor a városi előljárók ő felségéhez kérvényt intéztek, melyben a gimnázium felállítását kérik a ferenczrendiek házában a kegyesrend vezetése alatt és ugyanekkor földesurukhoz, herczeg Eszterházy Miklóshoz is folyamodnak közbenjárásért.
1807 június 2-án a helytartótanács értesíti a kegyes tanitó-rend főnökét, hogy a kőszegi társháznak a Szent Benedek-rend tagjainak való átadása után a lévai gimnáziumot elfoglalhatja, Bars vármegye közönségét pedig, hogy a kellő alapokról mielőbb gondoskodjék és erre nézve hg. Eszterházy Miklóssal, mint Léva földesurával, is lépjen öszeköttetésbe. Ez értelemben tárgyalta Bars vármegye közgyűlése 1807 júl. 6-án ez ügyet, melyben Szentiványi Jánost bízta meg a közvetítéssel. A lévaiak hg. Eszterházy Miklósba vetették reményüket és kérelmező levéllel fordultak hozzá, míg maga a herczeg Bars vármegye közönségét értesítette, hogy a gimnázium ügyét felkarolni hajlandó és egyben kijelenti, hogy a tanárok fizetéséről gondoskodni fog. Mikor 1808 február 6-án Almássy Ignácz a megyegyűlésén a herczeg levelét felolvasta, a szép példa által fellelkesülve kijelentette, hogy a meddig ő a vármegye élén áll, fizetéséből évenként 500 frtot ajánl fel a lévai gimnázium czéljaira.
Tekintve, hogy a herczeg fentemlített levelében 10 személy számára ajánlotta fel a szükséges járandóságokat, a lévaiak nagyon meg voltak elégedve és erélyesen hozzáfogtak a terv keresztülviteléhez, időközben pedig a lakóházon és a templomon megtették a szükséges átalakításokat. Az 1807-ben kibocsátott gyűjtőíven összesen 2155 forintot írtak alá, mely összegben Hont vármegye 1500 forinttal, gr. Koháry Ferencz pedig 500 forinttal szerepel, míg Körmöczbánya 12,000 zsindelyt ajánlott fel az épületek tatarozására. A vármegye is hévvel buzgólkodott és szintén nagy összeget gyűjtött. Már-már közel voltak rég óhajtott tervük megvalósításához, midőn 1808 augusztus 16-án azt a rendeletet kapták, hogy az épületet azonnal alakíttassák át katonai 172kórházzá. Csak mikor a komáromi katonai parancsnokság a betegeket, könnyebb kezelhetés szempontjából, összpontosítani akarta, adták vissza a házat a városnak 1809-ben, mely azt május 17-én átvette, de csak két napig volt birtokában, mert 19-én ismét át kellett adni, hogy ott a nemesi felkelés sebesültjeit elhelyezhessék, míg az épület egy része katonai raktárul szolgált.
1809-ben puchói Marczibányi István v. b. t. t. 23,000 forintot helyezett el herczeg Eszterházy Miklósnál oly czélból, hogy annak 6%-os kamatát a lévai kegyesrendi gimnázium tanárainak fizetésére és ösztöndíjakra fordítsák, mi által a gimnázium ügye ismét újabb lendületet vett. 1811-ben az épület jókarba helyezése czéljából indított gyűjtés 519 forint váltópénzt eredményezett, Wylt József győri püspök 1000 forintot küldött a gimnáziumnak, Havrancsek János lévai bíró 1000 forintot, Dombay Ferencz ügyvéd 500 forintot ajánlottak fel alapítványul, Léva város pedig évenként 615 forint 42 krajczárt az épület jókarban tartására.
MARCZIBÁNYI ISTVÁN.
Az orsz. képtárból.
Jóllehet időközben az épület ismét rendelkezésre állott és az alapok is megfelelően növekedtek, a gimnázium felállításának ügye elé mégis folyton újabb nehézségek gördültek. A kegyesrendiek működését különösen az gátolta, hogy a vármegye abban a hiszemben, hogy a kegyesrendiek a gimnázium átvételéhez túlságos követeléseket fűznek, Szentiványi útján ismét a ferenczrendiekkel kezdett tárgyalni, kik a gimnázium átvételére hajlandóknak is mutatkoztak; ez azonban csak terv maradt, mert a főalapítók tetszésével nem találkozott, a mennyiben a herczeg, „szomorú szívvel” vette tudomásul ezt a szándékot, Marczibányi Imre pedig, az alapító testvére, egyenesen ellenezte, kijelentve egyúttal, hogy az esetben más czélra fordítja a felajánlott összeget, míg ha a piaristák vállalják el a gimnáziumot, testvére alapítványát 1000 forinttal megtoldja. Marczibányi Imre áldozatkészsége ezzel még nem ért véget, mert 1815 márczius hó 25-én, arra az esetre, ha a gimnázium megnyílik, még 800 frtot ajánl fel. Bolla piarista rendfőnök végre Lévára utazott és 1815 szeptember 14-én megkötötte a várossal az egyezséget a gimnáziumra nézve, mely alkalommal a lévaiak kötelezték magukat, hogy 4 éven belül új gimnáziumi épületet emelnek. Október hó elsején már megválasztották a lévai társház és gimnázium első igazgatóját dr. Ugróczy Ferencz személyében. Az első tanári kar tagjai pedig a következők voltak: Pek Ágoston, házi másodfőnök és segédtanár, Zelneki Gáspár, Bartek Mihály, Mojzer Jeromos, Hoffmann Ignácz és Antalnai Bartholomeus. Az első évben 135 tanulója volt a gimnáziumnak, kik Léváról, Bars vármegye egyéb községeiből, Nyitráról, Selmeczről, Pozsonyból, Korponáról, Esztergomból, Váczról, Szakolczáról, Nagyszombatból, Magyar-Óvárról, Kecskemétről, Trencsénből, Privigyéről, Jászberényből, Trsztenáról és Budáról gyűltek össze. Ugróczy kimutatása szerint ezek a tanulók mintegy 30–35,000 forintnyi forgalmat szereztek a városnak. Nemsokára megindultak a mozgalmak a humaniorák behozatalára nézve is. Bars vármegye közönsége egy három tagu bizottságot küldött ki e czélból. Az V. és VI. osztályra az első ajánlatot Perényi Gábor főispán tette, a ki a humaniorák tanárainak díjazására 3 éven át 400–400 forintot ajánlott fel, a második adományozó Péli Nagy András volt, 173herczeg Eszterházy pedig egy-egy tanár számára 100 forint drágasági pótlék kiutalványozását rendelte el, míg Szabó András kassai püspök 500 forintot ajánlt fel e czélra. Példáját Király József pécsi püspök követi, ki szintén 500 forintot küld a gimnázium czéljaira, Kluch József nyitrai püspök pedig 1816 szeptember 27-én 2000 forintot, az esztergomi káptalan 1000 forintot, Hörk Ferencz lekéri apát 100 forintot, Lajtsák Ferencz nagyváradi kanonok 500 forintot, Csebey Imre nagysárói plébános 30 forintot, Pekárik István felsőváradi plébános 100 forintot, Szekfü Ferencz lévai plébános 200 forintot, Trencsén vármegye 154 forintot, Hont vármegye pedig 1500 forintot, míg Bars vármegye eddigi adományait 1000 forinttal toldotta meg. Szakmáry János és Gludovácz György 200 forintot gyűjtött Léván e czélra, Kazy László 500 forintról állított ki kötelezvényt, Simonyi Lőrincz szintén 500 forintot adott a humaniorákra, Jeszenszky Károly pedig 1000 forintot, gróf Mailáth János 300 forintot, Boronkay István 100 forintot, Majthényi László 100 forintot, Balogh János ugyanannyit és Thuránszky Sándor 50 forintot.
Bolla rendfőnök már 1816 szeptember 21-én értesítette az illetékes köröket, hogy az V. és VI. osztályt november 1-én megnyitja. E két osztály első tanárai Godin József és Szigly Gábor voltak. Az ünnepélyes megnyitás november 3-án volt és az 1817 márczius 20-án és következő napjain megtartott első nyilvános vizsgálatokra nagyszámú érdeklődő közönség jött össze. 1827-ben Sántha György helembai plébános 5000 forintot hagyományozott a gimnáziumnak. 1844–45-ben jelent meg először a gimnázium értesítője magyar nyelven.
Az 1848-iki mozgalmak a lévai rendházat sem hagyták érintetlenül. Október 5-én és 6-án 480 nemzetőr foglalta el a társház és a gimnázium összes helyiségeit és 10 napig maradtak itt. Az 1848–89. tanévet csak november 1-én nyithatták meg, de a tanulók száma 135-re apadt; 1849 április havában pedig be kellett szüntetni az előadásokat, mert a sallói diadalmas csata után az egész épületet, a templommal együtt, a sebesült magyar katonák számára foglalták le. Augusztus 25-én az oroszok jöttek Lévára, a kik sebesültjeiket és betegeiket szintén a rendházban helyezték el. Az 1849–50. tanévet november 1-én nyitották meg, de a tanulók száma csak 80 volt.
1850 szeptember 3-án a cs. kir. közoktatásügyi miniszter leirata következtében, más piarista gimnáziumokkal együtt, a lévait is megszüntették és 1851 elején már ujonczkatonákat helyeztek el a gimnázium helyiségeiben. Hosszú huza-vona után, gróf Attens közbenjárására, ismét megnyílt a gimnázium, de csak 4 osztálylyal, melyekbe csupán 57 tanuló iratkozott. Csakhamar elnyerték a nyilvánossági jogot is. 1876–77-ben, hosszas szünetelés után, ismét visszaállittatott a convictus.
