A XVI. századbeli iskolák.
A XVI. századbeli iskolák.
A középkor iskolája tudvalevőleg a templommal kapcsolatos volt, s ezekben az iskolákban csak a vallást és annak szertartásait tanították népszerű módon. Hogy ezeken kivül akkoriban Barsban a vidéken más iskolák is lettek volna, arra nézve adataink nincsenek. Bars vármegye legrégibb iskolája a XVI. századbeli körmöczbányai „latin iskola” volt. Szervezetéről és tantárgyairól hiányoznak ugyan az adatok, de az megállapítható, hogy ez iskola mellett, vagy ezzel talán kapcsolatosan, még egy másik iskola is fennállott, melynek szervezete kb. a mai elemi iskolákéhoz volt hasonló, a mennyiben benne a hittant, az írást, olvasást és a számolást tanították. Ezt az iskolát megkülönböztetésül a „latin iskolától” „Deutsche Schul”-nak nevezték és magánemberek tartották fenn, kik erre a tanácstól nyertek engedélyt. Azután egy tót iskolával is találkozunk ugyancsak a XVI. században, a hol a tót ajku lakosok gyermekei részesűltek oktatásban. Hogy pedig már akkor alsóbbrendű zugiskolák is voltak, bizonyítja az ezek ellen beadott sok panasz, melyre a Körmöczbánya városi levéltár gazdag anyagában bukkanunk.
A latin iskolát leginkább azok látogatták, a kik magasabb kiképeztetésben akartak részesülni és valamely tudományos pályára készültek. A rektorokról vannak adataink, de a tanítókról csak hézagosan. Azt is látjuk a fenmaradt okiratokból, hogy ez az iskola a városi hatóság felügyelete alatt állott, ez választotta a tanítókat, állapította meg a fizetésüket, állította össze a tanrendet, az iskolai szabályokat és a szegény tanulók ellátásáról is gondoskodott. A XVII. század elején már a község is befolyást gyakorolt az iskolára, sőt a bányaszövetség gyűlésén is tárgyalták az iskolaügyeket, a mi arra enged következtetni, hogy a bányaszövetség ez ügyekben felettes hatóság lehetett.
A tantestület tagjai voltak az igazgató, „rector”, vagy „ludimoderator”, a „cantor”, ki az egyházi énekre oktatott és a „collegák” vagy segédtanítók, a kik csak az alsóbb osztályokban tanítottak; de a „conrector” vagy „collaborator”, a ki az igazgató helyettese volt, csak később szerepelt. Rendes fizetést csak a rector és a cantor kaptak, az előbbi 1527-től hetenkint 25 denárt, 1533-ban 50-et, egy évvel később már 75-öt és azután egy forintot. A cantor 1530-ban hetenként 25 denárt kapott. A tanítók mellékjövedelmét az u. n. „recordatiok”, az egyházi körmenetekben való részvétel, a kamara segélyezései és az érseki pisetum-járulékok tették, de a mendikánsok által gyűjtött adományok is.
Hogy a latin iskola messze földön ismert volt, bizonyítja az a körülmény, hogy híres külföldi tudósok is folyamodtak tanítói állásért. Hogy pedig a város is mily nagy súly helyezett ez iskolájára, igazolja az, hogy akárhányszor a városi tanács szólít fel külföldi tudósokat ily állások elfoglalására.
