XVII. század. A körmöczi kath. gimnázium.
XVII. század. A körmöczi kath. gimnázium.
A XVII. században – a rendelkezésre álló levéltári adatok szerint – már egész tiszta képet nyerünk erről az iskoláról. Szervezete megfelelt a mai főgimnáziumnak. Az első tanító a latin iskolánál – mint egykorú 170iratok állítják – Scheider Pál. A városi számadási könyvek azonban 1527-ben Einsetzer Istvánt említik mint ilyent. 1533-ban Guettsja János volt a rektor, egy évvel később pedig Polleranus Ferencz. Ez időben a latin iskolában már az u. n. iskolai játékok és szini előadások is szokásban voltak. Polleranus utódja Teschler Gáspár volt, 1553-ban pedig Fritsche Márk, de két évvel később már a barsmegyei, kékelői születésü Thieles Lénárdot találjuk ott, akiről e kötetünkben más helyen is van szó. Az 1560-iki nagy tűzvész az iskolát is elpusztította, de az csakhamar ismét felépült, mert 1561-ben már Grünfelder György volt a rectora egész 65-ig, a mikor helyét a körmöczi születésű Staudenherz Lénárd foglalta el, ki alatt az iskola nagy virágzásnak indult. Utódja 1576-ban Sonntag György lett, kit csakhamar Svengler Márton követett. 1589-ben Florus Miklós lett a rector, ki ugyanaz évben meghalt és helyére Gaebel Miklóst választották meg. Őt Simonides János követte, ennek helyét pedig Weinmann Salamon foglalta el. 1603-ban Sturm Jánost választották meg rectornak, 1610-ben pedig Leporini Gáspárt. Leonhardi Péter 1613 körül lett rector, 1633-ban pedig Monavius Frigyes. Két évvel később már a körmöczbányai születésű Corvinus (helyesebben Raab) Mihályt találjuk itt, kit 1640-ben Büringer János követett, a kit Raksányi Máté váltott fel 1644-ben. 1666-ban Parschitius Dániel jeles tudós és költő vette át a vezetést, ki alatt a latin iskola virágzásának tetőfokát érte el, de ez a lendület nem soká tartott, mert – a protestáns egyház és iskola elnyomatásával – fontossága megszünt, régi hírnevét nem tudta többé visszaszerezni és a XVII. század hetvenes éveiben egyházközségi intézetté vált. 1751-ben egy kath. gimnázium felállításának az eszméje merült fel és az intézet a piaristák vezetése alatt állott volna; de mivel az ott letelepedett ferenczrendiek óhajtották az iskolát elnyerni és ez ügyben lépéseket is tettek, a magyar udvari kamara 1776 október 31-én kelt okiratában meghagyja a városnak, hogy az iskolázással a ferenczrendieket bízza meg. 1768 nov. 7-én tényleg megtörtént az új iskola ünnepélyes felavatása és kezdetben mint 4 osztályú paedagogium, 1778–89-ig pedig mint 3 osztályú grammatikai tanfolyam működött, de 1789 június 24-én 5 osztályú gimnázium lett. 1806–7-ben lett azután 6 osztályúvá, de 1851–52-ben a 6 osztályú gimnázium 4 osztályú algimnáziummá alakíttatott át, azonban ugyanazon évben meg is szünt. Ekkor mozgalom indult meg egy középiskola felállítása iránt, mely 1856 február 4-én engedélyeztetett. Az iskola már október 4-én meg is nyílt és intézeti épületül a „Kiskapunál” álló régi gimnázium szolgált. A tantestület öt tagból állott, a kik között azonban csak Richter István hittanár tudott magyarul, de a magyar nyelv tanítása nem volt megengedve. Csak 1858–9-ben, a mikor a szláv nyelv megszünt kötelező lenni, engedték meg, hogy a magyar tanulókra nézve a magyar nyelv legyen kötelező. Dicsérettel kell megemlékeznünk arról, hogy Körmöczbánya város lakosai gyermekeiket mindannyian a magyar osztályba iratták be.
