Újbánya.
Újbánya.
Újbánya város 1364-ben Nagy Lajos királytól kapta az erdőbirtokát, mely a lakosság épületi- és tűzifa-szükségletének fedezésén felül, elsősorban a bányaüzem folytatásához szükséges faválasztékok szolgáltatására volt hivatva. A hajdani rendetlen kihasználás, a gyakori faorzás és a korlátlan legeltetés, az erdő fennállását annyira veszélyeztette, hogy már Zsigmond király szükségesnek tartotta az erdőpusztítást szigorú rendelettel korlátozni. Ily királyi rendeletek még a későbbi időben is gyakoriak. A rendszeresebb gazdálkodás csak 1720 óta folyik, a mikor az állam, a bányákkal együtt, az erdők kezelését is átvette. Ez időtől 1874-ig a város kincstári erdőgondnokság székhelye volt. 1874-ben történt meg az ú. n. szegregálás, a mikor a város erdejét kihasították és a szomszédos kincstári erdőbirtoktól határdombokkal ellátott nyiladékokkal elválasztották.
A városi erdőbirtok a magas Tátra hegylánczolatához tartozó ú. n. újbányai hegycsoport északi szélén terül el s kizárólag Bars vármegyében, a Garam folyó jobb partján, 260–800 m. tengerszin fölötti magasságban fekszik. Az 1888-ban jóváhagyott rendszeres gazdasági üzemterv, az állandó kataszter és tagosítási felmérések alapján összeállított adatai szerint, az erdőbirtok pontos összterülete 4908·95 kat. hold. Faneme a bükk, tölgy, jegenye, lucz- és erdei fenyő. A bükk az egész területnek 40 százalékát, a tölgy 15, a jegenye 25, a luczfenyő 18 és az erdei fenyő 2 százalékát foglalja el. Az erdei tisztások kizárólag lucz- és helylyel-közzel veres-fenyővel és kőrissel fásíttattak be.
Közlekedési viszonyok tekintetében az erdőbirtokok fekvése, az 1896-ban megnyilt garamvölgyi vasút és a Garam folyó közelségénél fogva, nem kedvezőtlen. Az erdőtermékek főfogyasztó helye, Újbányán kivül, Esztergom városa és vidéke. Az erdészeti ügyeket a város tanácsa intézi, végrehajtó közege a városi erdőhivatal, melynek főnöke Baumann Samu erdőmester, ki az 1886. és 1887. években készített s 1888-ban kormányhatóságilag jóváhagyott rendszeres gazdasági üzemterv szerint, a városi erdőbirtokot négy üzemosztályban kezelteti, melyek közül az első 3: két-két, a negyedik (véderdő): egy vágás-sorozatból áll. Az egész erdő – a szállaló üzemben kezelt véderdőt kivéve – szálerdő üzemre van berendezve, 100 éves fordával. A vágásterületek természetes úton, fokozatos vető-vágásokkal újíttatnak fel s csupán a hézagok pótlása és az erdőtestbe ékelt tisztás-területek beerdősítése történik mesterséges úton. Az évente kihasználható terület egészben 50·41 k. holdat tesz, az évi fatermés – 10 évi átlag szerint – 6481 m3 főhasználati és 1848 m3 mellékhasználati fatömeget tesz, melyből 35% épület- és műszerfára, 65% tűzifára esik. A fahasználaton kivül a mellékhasználatok is számbavehető jövedelmet nyújtanak; ilyenek az erdei legeltetés s különösen az erdőterületen levő malomkőbányák jövedelme, mely utóbbi mintegy évi 5000–6000 koronát tesz. Az erdő egyik mellékhasználata a vadászati jog is, mely nyilvános árverés útján 6–6 évi időtartamra szokott bérbeadatni. Az itt előforduló vadnemek a szarvas, őz, nyúl, császármadár, vaddisznó, róka, vadmacska és a borz.
