A Simonyiak.
A Simonyiak.
A tatárjárás előtti korból még egy másik, de származásra nézve törzsökös magyar nemzetség nyomaira akadunk: a Simonyiak őseire, a kik már a XIII. században bírták a Léva közelében fekvő Csánk és Kér helységeket (Szerémi). Törzse Huba bán, kinek fiai Péter és Mortunus (Márton), 1196-ban nővérüket Osanát, Pyncusd fia Péter nejét, bizonyos Szikincze folyómenti földek és Kis-Kereskény után megillető leánynegyed fejében kielégítik. E Mortunusnak fia Simon comes, 1220 táján, fenn, a vármegye északnyugati sarkánál, a Nyitra-völgyben, nagyobb kiterjedésű földbirtokot nyert adományban, melynek nevét adta, s mely a mai napig is az ezen nemzetségből leszármazott Simonyi család birtokában van.
A barsi várjobbágyok közül 1217-ben Bors comes, egy Váradon lakó várjobbágy fia, a szentföldi hadjárat alatt tanúsított vitézségéért, a hontmegyei Palást falut nyerte. E Bors comes testvérének Péternek unokái, 1281-ben, hadiérdemeik jutalmául, szintén a birtokos nemesek sorába emeltettek; Bors comes másik testvérének Pósának unokáit pedig Róbert Károly 1327-ben nemesitette, végül az ugyane törzsből származott Jób várjobbágy, III. Endre királytól 1300-ban nyert nemességet. E várjobbágyok ivadékaiból származik a Palásthy és a Váradi család.
515A tatárjárás után, a züllésnek induló várszerkezet következtében, mind gyakoribbá lett a várbirtokok elfoglalása, miáltal számos új nemzetség telepedett a vármegye területére. A tatárjárás után egész a mohácsi vészig (1526) terjedő korszak okleveles emlékeit egybevetve, a következő nemzetségek voltak birtokosok a vármegye területén:
