Birtokosok a mohácsi vész után.
Birtokosok a mohácsi vész után.
A mohácsi vész utáni években ismét nagy változás áll be. János király, hogy a kiterjedt Tapolcsányi család hűségét a maga számára biztosítsa, 1527-ben új adománylevelet állít ki, György, Tamás, László és Pál részére Kis-Tapolcsány, Nagy-Malonya, Kis-Valkócz, Kalacsna, Kis-Málas, Nagy-Ugrócz, Pázsit és Öszöd birtokokra. Utána Ferdinánd király 1527–1532 között Oszlányi Jánosnak és Györgynek és Tóthewz András deáknak juttatott adományokat. E zavaros idő alatt sok birtokfoglalás és hatalmaskodás történt. Az egyes birtokosok a választott birák intézménye, vagy egyezség útján igyekeztek jószágaikat a törvénykezés szünetelése alatt biztosítani. Választott birák itélkeztek Zábláthi Hrussói János és Thurzó Elek között a fenyőkosztolányi határban nyitott bányák ügyében, Kenzsics helységet pedig ugyancsak Hrussói János 1535-ben egyezség útján átengedte Tapolcsányi Györgynek és Tamásnak, de utóbb ismét visszafoglalta. Bercsényi László is a XVI. század elején telepedett le a vármegyében. 1531-ben Malonya, Perlep és Belád helységekben birtokos. 1544-ben már csak Perlepen bír és 1554 után már nem is szerepel a vármegyében. A jogbizonytalanság és a gyakori hatalmaskodások következtében a régi birtokosok siettek ősi adományleveleiket megerősíttetni. Ferdinánd és Miksa királyok sok ily megerősítő levelet adtak ki, melyekkel azonban gyakran a korábbi erőszakos foglalásokat szentesitették. Tapolcsányi Tamás a király tanácsosa és György királyi adományt nyertek Hrussó várára és tartozékaira, melyekbe 1550-ben iktatták őket. Ekkor a következő helységek tartoztak Hrussóhoz: Keresztur, Fenyő-Kosztolány, Nagy- és Kis-Lehota, Mahola, Zsikava, Lócz, Borócz. Leves és Skiczó falu (az utóbbi három pusztult). Dóczy Ferencz volt barsi főispán 522fia Miklós és Gábor 1563-ban új adománylevelet nyertek Revistye várára, melyhez a következő jószágok tartoztak: Zsarnócza város, Voznicza, Rudna, Felső-Hámor, Fürésztanya, Felső-Tanya, Kopanicza, Alsó-Hámor, Alsó- és Felső-Trnavka, Prochot, továbbá Szénásfalu, Vihnye és Nemcsény részbirtokai, végül Revistye, Bukovina és Lukavicza puszták.
A Forgách család 1564-ben és 1570-ben két ízben nyert új adománylevelet, melyek szerint e családot 36 község uralta e vármegyében. Forgách Simon báró 1579-ben a pókateleki Szomor János tulajdonát tevő következő helységeket, illetőleg részbirtokokat nyerte Rudolf királytól: Kosztolány, Valkócz, Gesztőd, Kis-Szelezsény, Kelecsény, Csárad, Veresvár, Újfalu, Hizér, Maróth, Brogyán, Nagy-Koszmály, Nagy-Mánya és Szencse. E birtokok azelőtt is a ghymesi vár tartozékai voltak, melyeket 1552-ben a Forgách család tagjai, az ellenök – Koppányi megöletése miatt – megindított főbenjáró per következtében kénytelenek voltak néhány száz jobbágyukkal, vérdíj fejében, kiszolgáltatni. (Szerémi adatai). Kálnai István és fia György 1595-ben nyertek új adományt Nagy-Kálna, Geletnek, Szénásfalu, Vihnye, Felső-Várad, Kis-Sarló, Kis-Vezekény, Kisfalud, Kismalonyán, Kis-Baracska és And helységekre.
A Lévai család Jánosnak 1553. szeptember 12-én bekövetkezett halálával fiágon kihalt. Jánosnak az anyja: Thurzó Anna, másodizben Balassa Menyhérthez menvén nőül, a lévai uradalom egy ideig az ő kezébe jutott, de erőszakos fellépése következtében elveszítette Lévát, melyet Ferdinánd király 1558-ban ruszkai Dobó Istvánnak, valamint testvérének Domonkosnak és elhalt testvérök Ferencz fiainak Jánosnak és Miklósnak adományozott s melyhez Barsban 3 mezőváros és 19 helység tartozott. Dobó összeesküvésbe keveredvén, fogságba került, de a lévai uradalom fia Ferencz birtokában maradt, a ki azt haláláig: 1602-ig bírta. Az uradalomhoz tartozó egyes birtokok tulajdonjoga azonban még Dobó István életében is gyakori pereskedés tárgya volt. A nagy-sárai erdőre például Bessei Farkas Ferenczné, szül. Thurzó Kata, a későbbi Majthényi Urielné, 1563-ban igényt tartott, míg Zsemlér és Kis-Töre határait csak 1581-ben állapították meg a Simonyi család és Dobó Ferencz közös kérelmére. A Tapolcsányi családnak a XVII. század elején magvaszakadt. Mihály még 1567-ben Bars vármegye alispánja volt, János 1598-ban Győr ostrománál esett el. Síremléke a kistapolcsányi templomban látható. Valószinű, hogy ennek fiával Pállal, a ki 1601-ben még élt, halt ki a család fiága. A Simonyiak közül Mózes 1560-ban Simony, Koczura, Radobicza, Návoj, Nagy-Kereskény, Töre és Varsány birtokosa, 1577-ben magvaszakadt rokonának: Simonyi Buriánnak a birtokait foglalta el. Benedek fiai Ferencz, Miklós és István, 1589-ben Návoj, Koczura, Simony, Kis-Töre, Varsány és Kereskény birtokokon osztozkodnak. Zelizen 1531-ben Csábráchi Erdődy István volt a birtokos, 1536–1544-ben Székely Ferencz, 1537-ben Erdődy Kerekes Péter és Sebestyén, a magvaszakadt Báthmonostori családnak következő birtokait nyerik királyi adományul: Garam-Vezekény, Zeliz, Ágo, Mindszent, Kerekudvar. Zelizt 1546 táján a Dersffyak bírták. Majláth Gábor 1558-ban Kisgyőröd, Bartha és Telek birtokokba iktattatott. Gábor bárói rangra emeltetett, fiai azonban utódok hátrahagyása nélkül haltak el. A Tajnai család 1569-ben nyert új adománylevelet Tajnára és Kis-Herestényre.
