Népmondák.
Népmondák.
A tótok között szorosan helyi vonatkozású közmondásokra nem bukkanunk, de egyik-másik helyen érdekes mondák vannak elterjedve. Így Szklénón azt mesélik, hogy hajdan a határban lévő egyik hegytetőn lakó vörösbarátok bőrhídon csúsztatták le magukat a völgybe. Ugyanez a monda járja Alsókameneczen, a hol állítólag a kesselőkői várból jártak le ilyen hídon és hogy ezt a várat a nemeskosztolányi várkastélylyal alagút kötötte össze. A Barsrudnó fölötti Hradek nevű hegyen a lakosok szerint rabló-vár volt. Mocsáron egy hegyközi tisztást královstol-nak neveznek, mert ott a monda szerint Mátyás király egy vadászat alkalmával megebédelt volna. Ugyanitt Jánosik rablóvezért övezik dícskoszorúval. A monda szerint csodás erejű volt és bámulatos tetteket vitt véghez. Ezek közé tartozott az is, hogy Körmöcz- és Selmeczbánya között az ezüst-szállítmányokat, bárhogy őrizték is, mégis mindig elrabolta. Garamszentbenedeken sokat mesélnek egy elhagyatott pinczéről, honnan mindig gyermeksírás hallatszott, de ha valaki utána kutatott, semmit sem talált. Mesélnek egy vízi emberről is, a kinek a szemeiből és füleiből víz csurgott és a ki a vár alatti hajdani mészárszékbe húst lopni járt, de sohasem tudták elfogni. Mesélnek a fejetlen barátról, a ki a vár melletti patak hídján szokott állani, de ha valaki közeledett feléje, azonnal eltünt, – és végre sokat regélnek a Garam nimfáiról, a vízi-leányokról, a kik a Garam közepén levő szikla alatt tanyáznak, néha a sziklára kiülnek és a talpakkal járó tótokat veszedelembe csábítják. Velsiczen a nép között 163el van terjedve az a monda, hogy elődjeik a földeket szalonával kenték és sót vetettek bele, hogy jó termésük legyen és mégis csalán nőtt rajta.
