A bronz-kor.
A bronz-kor.
Megállapíthatjuk ezekből, hogy azon a földterületen, melyet ma Bars vármegyének nevezünk, a neolith-kor embere már állandóbb otthont talált, elszaporodott és itt fejlesztette kulturáját, melynek tanúi a leletekben reánk maradtak. Ezzel elérkeztünk a bronz-korig, melyről Éber László találóan mondja: „A bronz felfedezése olyan fontos találmány volt a kulturában, a melylyel fontosság dolgában mai napig sem vetélkedik egyetlen más találmány sem”. – Kétségtelen, hogy ez óriási határkő az emberiség kulturájában.
A bronzkori embernek már több olyan telepét tártuk fel Bars vármegye területén, melyek minden kétségen felül bizonyítják, hogy az már nagyobb számban nemcsak állandóan lakott itt, de eszközeit is itt készítette.
E feltárt helyek legelsője Besse, továbbá Mária-Család, a verebélyi és lévai öntőműhelyek (fonderie). Itt tehát helyi őskulturával találkozunk.
Bessén, 1873-ban, Hunyady László gróf béresei szántás közben számos egész és törött bronzdarabra akadtak. Ugyanazt a helyet később e sorok írója átkutatván, tűzpadot égvény földdel, hamu és faszén maradványok között mállott csontokat, vaddisznó átlyukasztott agyarait, továbbá számos 290bronzrögöt és töredéket talált. Ezekből az 1876-iki kiállításon Hunyady László gróf gyűjteményében 8 darab és a Dillesz-féle gyűjteményben 18 darab volt kiállítva. A bessei öntőműhely tárgyainak egy – itt nem említett – része, a Nemzeti Múzeum tulajdonába került.*
E leleteket részetesebben felsorolják és leírják a következő művek: Hampel József, A bronz-kor emlékei Magyarhonban, II. rész, 10–13 lapon, továbbá az 1876. Congressusi Catalogus (Cat. 5. Trouvailles 40–42). Az 1876. Congressus beszámolója, Compte Rendu stb., II-ik köt., 2-ik rész 41. és 13. lap és Antiquité préhistorique de la Hongrie XVI. 26.
Mária-Családon Paár István uradalmi bérlő cselédei akadtak bronzkincsre, mely számos tárgyból állott és 30 font súlynál is többet nyomott. Mindezen tárgyakból csupán egyet sikerült megmenteni e sorok írójának, a többi nagy részben egy nyitrai antiquarius révén Prágába vándorolt. A megmentett és kiállított darab: egy kis bronz-alak, melyről a congressusi beszámoló ekként nyilatkozik: „une pičce de haute importance”. – (Compte rendu stb., II. köt. 2. rész, 83. lap és LXIX. tábla 1/a. és 1 b. ábra. Hampel József Bronz-kor emlékei Magyarhonban, II. köt., 1. rész, 81. lap, LXIX. tábla és Cat. p. 5.)
A lévai öntőműhely tárgyaiból 30 darab került a Graffenried-féle gyűjteménybe, mely 1883 óta a Nemzeti Múzeum tulajdonába ment át, néhány darab pedig Boleman Ede és a kegyesrendiek gyűjteményébe került. (Compte r. 48. lap és Bronzkor emlékei 76. lapon.)
A verebélyi öntőműhely a zsitvavölgyi vasút építésénél, a föld ásatásánál került felszínre. Az ott talált tárgyak Nedeczky Vincze, Nécsey József és e sorok írója révén, legnagyobb részben Bars vármegye múzeumába jutottak. E leleteknek nagy érdeket kölcsönöz egy teljes épségben kikerült öntőminta és a tűzpad közvetlen közelében bronzrögök és töredékek között talált emberi koponya, mely, habár a kiemelésnél széttörött, mégis teljesen össze volt állítható. Ez a koponya antropologikus szempontból is nagy értékű adalék, a bronzkorban itt lakott ember specifikus fajának meghatározásához; de még megvizsgálva nincsen és a megyei múzeumban külön szekrényben őriztetik.
Fölötte érdekesek a verebélyi bronzkardok a Dillesz-féle gyűjteményben. Ezeknek az ábráit Hampel József a „Bronzkor emlékei Magyarhonban” 24. és 25-ik táblán és a Compte rendu XXII. és XXV. táblán fig. 5a és 5b közli.
Az öntőműhelyek számát gyarapítja a kis-szecsei, melyről Keller az 1850–1860-iki bronzleletek között emlékezik meg, azt állítván, hogy az ott talált egész és átöntés végett oda került bronz-töredékek többet nyomtak 80 kilogrammnál. (Bővebb leírása a Bécsben 1860-ban megjelent Arch. f. Öst. Gesch. XXIV. pag. 352–353. l. foglaltatik.)
A füssi leletből igen érdekes az egyenként négy félgömbből dudorosan alkotott két karperecz, vagy inkább karvéd, melyekben a karcsont is elég jó állapotban van.
Ezeknek az ábrái az Antiquité préh. de la Hongrie XVI. 26. a. láthatók. Továbbá egy hosszú, kónikus fejű bronztű és két szép, tokos, lándzsahegy, egy átfúrt, csíszolt kőbalta töredéke egy emberi koponya mellett feküdt. Két más csontváz mellett a mellkas felső tájékán feküdt egy emlős állat felső csigolyacsontja, a másiknál pedig két, keresztben fekvő átfúrt disznóagyar. A fúrt lyukon a fonalat húzták át, melylyel ezeket a vadállatok bőréhez erősítették, hogy az állatbőrt panyókára vetve viselhessék.
291Igen figyelemre méltó bronzlelet birtokába jutott dr. Kiss Mihály árvaszéki elnök, ki azokat a millennium emlékére Bars vármegye múzeumának ajándékozta. E nagybecsű bronzok Garam-Szent-Kereszt vidékéről kerültek elő az anyaföldből s alakra nézve más typust mutatnak, mint az eddig felsoroltak. Ez arra látszik vallani, hogy a garam-szent-benedeki sziklaszoroson fölül lakó őskori emberek más törzshöz tartoztak s az alsó Garamvölgy és zsitvaközi vidéken lakóktól elütő jellegű kulturájuk volt.
Néhai Simonyi Ignácz szolgabiró ásatásaiból is felszínre került Saskő-Váralján és Geletneken néhány bronztárgy, közöttük egy pár teljesen ép sarló.
Az Újbánya város fölött emelkedő egyik hegy fensíkján, a melyet néhai Botka Tivadar történetírónk kutatott át, szintén találtak néhány bronztárgyat. Azon a helyen Botka sajátosan elhelyezett nagy köveket talált, melyekben bizonyos rendszert vélt megállapíthatni és e helyet áldozati-, tehát vallási czélokra szolgáló helynek tekintette. A kövek elhelyezésében észlelt rendszer pedig őt az úgynevezett „Stone-Henge”-kre emlékeztette.
BRONZKORI EMLÉKEK BARS VÁRMEGYÉBŐL.
A Nemzeti Múzeumból.
Az oszlányi járásban levő Kis-Bisztricsény község határából is számos bronztárgy került elő, sőt állítólag bronzkori temetőre is akadtak.
Számosabb, barsmegyei provenientiájú és igen érdekes bronztárgyat őriz a lévai kegyesrendiek múzeuma, Kherndl Jánosné jeles gyűjteménye Zselizen, továbbá gróf Hunyady László alsó-péli, Boleman Ede lévai és gróf Hunyady Kálmán nagy-sárói hagyatéka a szerémi Odescalchi Arthur herczeg gyűjteménye.
Meg kell még emlékeznünk a Töhöl határbeli bronzokról, melyek között nevezetes a congressusi kiállításon volt harczi csákány. Ennek egyik vége tompa, a másik éles, hosszában végig rovátkolt díszszel és nyélhez való lyukkal van ellátva.
292Innen és Tild határából került több szép kapocs (fibula), tű és mécses, Hullról pedig bronz-karpereczek a Dillesz-féle gyűjteménybe. Feltünő ezek között egy erős, fejes bronztű, kónikus gombbal, mely szépen stylizált vonaldíszszel ékeskedik. Hossza a tűnek 70 1/2 centiméter; használati czélját egyelőre nehéz volna meghatározni.
