A neolith kor.
A neolith kor.
287A neolith vagy csiszolt kőkor embere vármegyénk területén már sűrű nyomokat hagyott. A kigylából (serpentin-kő), de különösen az ébenfekete pala-quarzitból és más tömör kőzetekből gondosan készült, fényesre csíszolt s különféle használatra szánt eszközök nagyobb száma maradt reánk. Ezek némelyike alakra, gondos, szinte izléses kidolgozásra nézve, remekszámba mehetne. A kőeszközökön kivül elég nagy számban maradtak fenn az ősállatok csontjaiból készült különféle használati eszközök, melyek már mindinkább fokozatosan fejlődő értelemről tesznek tanúságot. De legnagyobb fontosságúak ez emlékek között az azon korbeli emberek reánk maradt keramikai (cserép) tárgyai és eszközei, melyek jóllehet törékenyek, mégis szép számmal kerültek napfényre. Ezek úgy alakban mint czélszerűségben s a rajtuk látható ornamentikában nagy változatosságot mutatnak. Egymás mellé helyezve s összehasonlítás mellett gondosan osztályozva, szinte láthatóvá tehetjük a neolith-korbeli ember fokozatos haladását, értelmi fejlődését s azt a törekvését, hogy eszközeinek a czélszerűség mellett, bizonyos díszt is adjon.
Őskori leletek a maróti múzeumból.
Blahó Ede felvétele
1. Bronz-rög a bessei leletből. 2. Bronzkarvéd Sz.-Kereszt vidékéről, Kiss Mihály gyűjteményéből. 3. Vörösréz véső a vezekényi határból. 4. Vörösréz csákány-balta Sándorhalmáról. 5. Agancskalapács a verebélyi gazdag leletből. 6. Pala-quarzit kőék Tildről. 7. Tokos kelt a bessei bronzöntőműhelyből. 8. Agancscsákány a verebélyi csonteszköz készitő helyről. 9. Dudoros bronzkarperecz a füssi leletből. 10. Lándzsahegy bronzból a füssi leletből. 11. Vörösréz véső Csatáról. 12. Kőbalta a csiffári–Bomha völgyből. 13. Kőfejsze Verebélyről. 14. Kővéső kagylából (serpentin) Tildről. 15. Öntő minta bronzvésők elkészítésére Verebélyről. 16. Kőgyalú pala-quarzitból Tildről. 17. Bronztű a füssi leletből. Mindezen tárgyak a Barsmegyei Múzeum tulajdonai.
Itt találkozunk először oly tárgyakkal is, melyek az ember külsejének díszítésére szolgáltak, úgyszintén egy-két grafitból, vörös és sárga anyagból gyúrt és égetett miniatür állatalakkal, melyekben a szobrászat zsengéit szemlélhetjük. Ilynemű tárgyakban ébredezett legelőször az ősemberben a szép iránt való érzék. Az e korból származó leletek között figyelemre legméltóbbak a verebélyi határban levő Földvár, Puszta-Kőrös, Papföldje és Nemesség dülőben feltárt lelőhelyek, melyek közül az elsőben csiszolt kőeszközök készültek. 288Igazolja ezt a nagyobb mennyiségű, feldolgozásra alkalmas a már félig feldolgozott anyag. Ilyenek a teljesen, vagy két oldalról félig átfúrt kövek, pöczökkel vagy a nélkül, melyek baltáknak, kalapácsoknak és hálósúlyoknak készültek. Itt kerültek elő több példányban a pala-grafit és quarzit-palából készült parittya-kövek, melyeknek csak az alja csíszolt, hogy a tartóját jól megülje. A neolith-kori embernek ezek az eszközei már távolabbról való támadásra is szolgáltak. Ezek tekinthetők tehát a projektilek őseinek. A 2-ik lelőhely az agancs- és csonteszközök műhelyének tekinthető, a melyből kész és félig kész csonteszközök egész halmaza került elő; ezen lelőhelynek egy része a zsitvavölgyi vasút építése alatt lett feltárva, de kimerítve még egyáltalán nincsen. Csupán Nécsey József folytatott ottan kisebb ásatást s a feldolgozásra alkalmas csontokon kivül, nagyobb mennyiségű konyha-hulladékra bukkant; érdekes őrlőkövet az anyakővel együtt és számos keramikai tárgyat hozott felszinre. Jóvoltából e tárgyak a megyei múzeumba kerültek.
A 3-ik és 4-ik lelőhelyen keramikai tárgyak készültek, a hol különféle czélokra szolgáló, igen tetszetős alakú, nagyobb számú cserépedény ásatott ki és pedig számos agyag, gyöngy, hálósúly, orsófej, medvéhez hasonló két kis alak és sok jellegzetes cseréptöredék, mely a legkülönfélébb díszítést s annak módjait teszi láthatóvá, mint a köröm és az ujjak benyomásait, vesszőzést, fával vagy csonttal eszközölt különféle vonaldíszeket, különböző dúczokat, dudorokat, bemélyítéseket és kerek formákat. Csupán a Dillesz-féle gyűjteményből a megyei múzeumba került agyag-edényeken és töredékeken, az ornamentikának több mint 35 változata fordul elő. A verebélyi határ Földvár-dűlő, Süteő-birtok és Paphegy-dűlőben szintén konyhahulladékos telepek lettek feltárva.
Említésre méltó még a bessei határban tett ásatásokból, kőeszközökkel vegyesen előforduló több különféle nagyságú tűzkakas. Ezek kúpalakú agyagtömbök, melyek középen vízszintesen át vannak lyukasztva, hogy abba erős fapálcza legyen elhelyezhető. Két ilyen tűzkakas egymással szemközt a tűzhöz helyezve s a pálczával átfűzve, szolgált a hús megsütéséhez. Ily tűzkakas több példánya gróf Hunyady László alsó-péli kastélyába került, egyet azonban a vármegye múzeuma őriz.
Az ősfoglalkozások szempontjából érdekes a kis-kálnai lelet is, mely az ottani szeszgyárban kútásás alkalmával került felszinre, mely egy kőbalta, egy kőkalapács és 26 darab agyag-karikából áll. Ez utóbbiak hálósúly gyanánt szolgáltak.
Csiszolt kőkorszaki eszközök a verebélyi járás községeinek legnagyobb részében, de a vármegye más részeiben is találtattak, mint pl. Szkiczón, Nemcsényben stb. Így csupán Bars vármegye múzeumában e sorok írója és neje Batthyányi Mária által örök letét gyanánt odajutott tárgyak, továbbá Nécsey József verebélyi, Sztankay Kálmán csatai, Bodó Lipót szelezsényi földbirtokosok, Nedeczky Vincze, a verebélyi járás főszolgabirája és másoktól ajándékozott darabok száma, több százra rúg. De ezenkivül a kegyesrendiek vezetése alatt álló lévai főgimnázium, Kherndl János és neje, néhai Boleman Ede lévai és Hunyady Kálmán gróf nagysárói hagyatékában maradt gyűjteményekben nagyobb számú tárgy őriztetik, nem érintve azokat, melyek kisebb számban egyesek birtokában találtatnak, mint szerémi Odescalchi Arthur herczegnél Szkiczón, Simonyi Bélánál Simonyban, Bodó Jánosnál Szelezsényben, Kosztolányi Sándornál Nemcsényben és másoknál. Ha még ide sorozzuk a vármegye számos községében élő kuruzsló asszonyok „Isten nyila”-köveit és „Mennykő tojásait” (símára kopott őrlőkövek, melyek a 289hosszú használat által tojásdad-alakot nyertek), e kor emlékeinek nagyon tekintélyes és igen tanulságos gyűjteménye kerülne ki. Hogy eme korbeli tárgyaink, melyeknek csak kisebb, de válogatott része mutattatott be a Budapesten 1876-ban megtartott nemzetközi őstörténelmi és embertani congressus kiállításán, mily figyelemben és méltatásban részesültek, arról nemcsak a congressus beszámolója, de a külföld legtöbb szaklapja is tanúskodik. Ezek közül kiemeljük a kitünő franczia tudós Emil Cartailhac Toulouse-ban megjelenő füzetes szaklapját, „Matériaux pour l’Histoire primitive et naturelle de l’Homme”, melyben a congressuson személyesen jelen volt Chartre hírneves tudós a barsmegyei tárgyakat méltatván, azokat „forte considérable”-nak, igen figyelemreméltóknak mondja.
RÉSZLET KHERNDL JÁNOSNÉ ZSELIZI GYŰJTEMÉNYÉBŐL.
Saját felvételünk
