A palaeolith-kor.
A palaeolith-kor.
De míg Európa déli, nyugati és közép-részeiben számos nyoma maradt a negyedkori embernek, Magyarország területén eddigelé egyetlen egy olyan lelet sem került napvilágra, melyet teljes biztossággal palaeolith-korinak lehetne mondani. Az országszerte található ögle vagy obszidián-tárgyak, kőmagok (nucleus), a tűzön való pattogtatás világos nyomaival, lepattogtatott obszidián-szilánkok, kisebb-nagyobb éles pengék, hasítók, fürészke-félék stb., valamint ugyanilyen kőmagok és eszközök tűzkőből (silex), csak alakjuk és előállításuk módjánál fogva emlékeztetnek az ősember legelső készitményeire, de nem tartoznak a palaeolith-kor hagyatékához; használatuk fennmaradt a neolith-kor tartama alatt, sőt még azután is.
Ilyen leletek legelsői közé tartozik a nemes-oroszi lelet, melynek provenientiáját, leirását a nemzeti múzeumi jegyzőkönyvek s az Archaeologiai Értesítő (VII. 161. és III. 24.) tartalmazzák. Találtattak továbbá kisebb-nagyobb ilyen ögle- és tűzkő-kőmagok és eszközök Csiffár, Tild, Töhöl, Besse és Verebély községekben, úgyszintén a verebélyi járáshoz tartozó Bárcz, Kovácsi és Patyi pusztákon, nemkülönben a lévai járásban Nagy-Sáró és Nagy-Szecse határaiban. Találtattak még a verebélyi járás több községének határában sylex- és quarzit-féle igen erős élű szilánkok, pengék, fűrészkék és nyílhegyek, azonban csak szórványosan.
Két lelőhely kivétel. Ezek egyike a csiffári határban fekvő „Bomha völgy”-nek nevezett dombos-hullámos talaj. Itt az obsidián- és sylex-eszközök különböző ősemlős és gerinczes állatok csontmaradványai, hamu és égvény-föld közül kerültek elő, igen durva, tisztítatlan agyagból készült cseréptöredékekkel vegyesen, melyeken az ornamentikának nyoma sem található. – A másik lelőhely ennél is érdekesebb s ez a verebélyi határ földvári dűlője, hol a obsidián és tűzkő kisebb, éles szilánkjai, egy kisebb fajta édesvízi béka teknőcskéinek százai között fordulnak elő. E békateknőcskék mindegyike szilánkok segélyével fel van törve. Ugyanitt őskori állatok csontmaradványai nagyobb mennyiségben találtatnak.
E két lelet csak első pillanatra látszik semmitmondónak, jelentősége azonban nagyfontosságú, mert arról tanúskodik, hogy e két hely az úgynevezett konyhahulladékok (Kjökken-Möddings) helye, melyek természetesen csak az embernek ugyanazon helyen való huzamosabb tartózkodása által és alatt gyűlhettek össze. E konyhahulladékok tehát azt bizonyítják, hogy az ősember vadászattal és halászattal foglalkozott, zsákmányból élt és huzamosabb ideig is tartózkodott egy helyen, a hol már szükségleteinek megfelelő otthont is készített magának, melyben ő és hozzátartozói laktak.
Mindezek a leletek, Dillesz Sándor és neje Batthyányi Mária ajándékából, a millennium emlékére 1896-ban, ugyancsak 1896 darab más tárgygyal együtt Bars vármegye múzeumába kerültek. A tárgyak provenientiája mind Bars vármegye területe. Ez az örök letét vetette meg alapját Bars vármegye múzeumának.
Ezeken kivül, Nécsey József verebélyi és Sztankay Kálmán csatai birtokosok, ugyan e korból igen figyelemre méltó tárgyakkal járultak a megyei múzeum gyűjteményéhez. E tárgyak lelőhelyei: Verebély, Csata és Csudapuszta.
