A biróválasztás.
A biróválasztás.
A biróválasztást a polgárság legkiválóbb jogának tartotta és ebben a jogban az elhunyt polgárok özvegyei is részesültek. A szavazás titkos volt. A választás napját, mely régibb idő óta, majdnem mindenkor februárius hó első vasárnapjára esett, a polgárok nagy ünnepnek tekintették. Ilyenkor a város legnagyobb harangja hajnali 3–4 óra között megkondult és reggeli 5 órakor már összegyűlt a polgárság a választott községgel együtt tanácskozásra. Hét órakor érkezett a tanács és ekkor mindannyian együtt a vártemplomba mentek, a hol istentisztelet közben a város főpapja, „birói prédikácziót” tartott.
Az istentisztelet befejeztével a titkos szavazás vette kezdetét és miután a szavazatszedő bizottság munkáját bevégezte és a megválasztott új biró nevét a főpap a szószékről kihirdette, a közönség az új biró lakására indult.
A hatalmas menetet a városi zászlótartó vezette, utána következett a városi zenekar, erre a polgárság szószólója (tribunus plebis) a választott község főnökével (orator), kik a városi ládát vitték és végre az egész polgárság és közönség. A városi láda hajdan a város pecsétjét és okleveleit, tehát egész levéltárát tartalmazta. Később azonban az iratok szaporodásával a város 1583-ban külön kis vasládát készíttetett, melybe csak a város főprivilégiumát és pecsétnyomóját helyezték el és ezt vitték az új biró lakására, annak jeléül, hogy a polgárság egy évre a teljhatalmat az ő kezeibe teszi le.
KÖRMÖCZ. – A FŐTÉR 36. SZ. HÁZ. (MÁRIA KIRÁLYNÉ HÁZA).
Saját felv.
Ennek megtörténtével a polgárság ugyanazon rendben tért vissza a várba és ott a tribunus plebis elnöksége alatt azonnal megtartotta a számonkérő-széket a kiszolgált biró fölött. Ez alkalommal a város mindegyik lakosának jogában állott a volt biró ellen panaszszal fellépni, melyet az egész polgárság tárgyalt és ha az illető birót bűnösnek találta, el is itélte. A XVI. század utolsó éveitől kezdve azonban már nem találkozunk a polgári számonkérő-székkel.
A megválasztott új birót a király helyettese: a főkamaragróf, később pedig az itt székelő alkamaragróf, vagy a kamarai főtiszt erősítette meg. Két izben azonban megtörtént, hgy a polgárság által választott új birónak a megerősítését az illető kamarai tisztviselő (1426-ban Reichel Péter főkamaragróf és 1582-ben Roll Farkas alkamaragróf) megtagadta s a kamarai személyzetet utasította, hogy a megválasztottat ne ismerje el birájának és ne engedelmeskedjék neki. A város mindent elkövetett, hogy a szabad választásnak ezt a korlátozását megszüntesse, de eredmény nélkül.
Kisebbszerű kihágásokat, vagy pereket a városi biró maga szokott rövid úton elintézni, súlyosabb eseteket pedig a tanácscsal együtt tárgyalt. E biróságnak az itélete ellen a polgárok a hét bányaváros törvényszékéhez, onnan pedig magához a királyhoz, a XVII. század óta pedig az ország nádorához felebbezhettek.
99A biró 1529-ig polgári főparancsnok, 1680-ig főpénztáros és 1787-ig főgazda is volt. Fontosabb ügyekben a tanács támogatta.
Sem a városi biró, sem pedig a tanács vagy a választott község tagja, mint olyan, nem volt városi hivatalnok a szó mai értelmében és nem részesült fizetésben. A városi biró csakis a XVI. század vége óta kapott konyhapénz czímen a városi pénztárból hetenként 3 forintot és a tanács tagjai eleinte, t. i. a XVII. század harmadik negyedétől kezdve, bizonyos csekély díjat. Hajdan a tanácsbeli és a választott községbeli tagságot csakis méltóságnak tekintették.
A tanácscsal, mint testülettel, 1331-ben találkozunk először. Eleinte az egész polgárság választotta a tanács tagjait, a XVI. század második felétől kezdve azonban ezt a jogot csakis a tanács és a választott község gyakorolta.
A tanács tagjainak száma mindenkor 12 volt és a hiányzó tanácsosokat évenként a választott község tagjainak sorából pótolták. Legtöbb esetben a választott község oratora került legelsőnek a tanácsba. Csak egy példa van arra, hogy Leonhardi Pétert, a körmöczi latin iskolának akkori kitünő rektorát 1625-ben közvetetlenül tanácsosokká választották meg, a nélkül, hogy előbb a választott községnek tagja lett volna.
KÖRMÖCZ. – A FŐTÉR 3. SZ. HÁZ FOLYOSÓJA.
Saját felvételünk
A tanácsosok évenként összeállított névjegyzékéből látjuk, hogy hajdan úgy a tanácsbeliek, mint a választott község tagjai között bizonyos rangkülönbség volt, mert mindegyik nemcsak a névjegyzékben, de a tanácsteremben és a templomban is rangfokozatának megfelelő ülőhelylyel bírt. Az első hely a tanácsban mindig a birót, a választott községben pedig az oratort illette meg; más tanácsosok vagy a választott községnek tagjai, választásuk szerint foglalták el helyeiket. Csak a bányamester ült mindig a hatodik helyen, tekintet nélkül arra, hogy mikor választották tanácsosnak.
A városi tanács legkiválóbb teendője a törvénykezés volt. Miután Körmöczbánya pallosjoggal is bírt, a gonosztevők élete is a tanácstól függött. Birósági teendőibe sem a választott községnek, sem pedig a polgárságnak nem volt szabad avatkoznia. Csak fegyelmi kérdésekben járt el a választott község és a tanács együttesen, mert a tanácscsal együtt ő választotta a város tisztviselőit és szolgáit, valamint az egyházi és az iskolai személyzetet, ez utóbbit csak 1528-től 1674-ig. A fegyelmi esetekben ugyanis az volt az elv, hogy a ki valakit választ, az azzal a joggal is bír, hogy az általa megválasztottat ő maga meg is büntetheti, vagy megfoszthatja állásától.
A tanács másik feladata volt a rend és a közbiztonság fölött őrködni, felügyelni az iparosok czéheire, a kereskedésre, a bánya- és a pénzverőmunkásokra, stb. A XVI. század közepe óta azonban a kincstári bánya- és a pénzverő-munkásokat a tanács felügyelete alól kivették. Mária királynő 100halála után, itteni bányabirtokoai, testvérére, I. Ferdinánd királyra szállottak, a ki a bányákat az alsó-ausztriai kamara által kezeltette.
KÖRMÖCZ. – A FŐTÉR 20. SZ. HÁZ KAPUALJA.
Saját felvételünk
A tanácsnak harmadik főfeladata – a választott községgel egyetemben – a városi vagyon kezelése volt. Mivel pedig a városi gazdaság egyes ágaihoz külön felügyelőkre volt szükség, ilyenekké a tanács, vagy a választott község egyes tagjait választották meg, rövidebb, vagy hosszabb időre. Ilyenek voltak a borkóstolók (Kost-Herren), a kik az eladásra kerülő bort becsülték meg, továbbá a kórház, vagyis a menedékház felügyelője, a sörház felügyelője, a városi bányák gondnoka és a XVI. század második felétől kezdve a háji uradalom felügyelője. Régibb időkben a nagy kiterjedésű városi erdőkre a bányamester ügyelt. Ezek a felügyelők vagy gondnokok hajdan csakis kisebb-nagyobb jutalomban részesültek, a XVII. század kezdete óta azonban rendes fizetést húztak.
Végre a tanács a város végrehajtó hatósága is volt és mint ilyen, nemcsak a saját, de a polgárság és a választott község határozatainak a foganatosításáról is gondoskodott. A feljebbvaló hatóságok rendeleteit ő kapta meg és ő hajtotta végre és más hatóságok, községek, testületek vagy személyekkel szemben ő képviselte a várost. Tetteiért az egész tanács egyetemben és annak minden egyes tagja külön is felelős volt. Minthogy pedig a kötelességek teljesítése munkával és fáradsággal járt, az illetők pedig fizetést nem kaptak, fáradozásukat oly módon szokták megjutalmaztatni, hogy minden tanácsülést áldomás követett. Az úgynevezett Schenkwein már a XV. századtól a XVII. század végéig folytonosan nagy szerepet játszik a város számadásaiban, s különösebb alkalmakkor néha fényes és költséges lakomákat rendeztek, melyeken a tanács és a választott község minden tagja résztvehetett. A polgárság azonban rossz szemmel nézte ezeket a drága lakomákat és a XVII. század elején fel is szólaltak ez irányban, de csakhamar lecsillapodtak, mikor 1612-ben határozatba ment, hogy jövőre az adófizetés czéljából megjelenő polgárok is egy-egy pohár borral kináltassanak meg.
Hogy a választott község mikor keletkezett, határozottan meg nem állapítható. A XIV. és XV. században már „Richter, Geschworne Purger, 101Elteste” (biró, esküdt polgárok, legöregebbek) szerepelnek. Valószinű tehát, hogy abban az időben az Elteste ugyanaz volt, a mi később a választott község, melylyel ebben az alakban csak 1529-ben találkozunk először.
Az 1529-iki adókivetés alkalmával a választott községnek 32 tagja volt, később pedig csak 24. E miatt a választott község tagjait „24-eseknek” nevezték és a XVI. század vége óta a tanács a választott községgel együtt választotta a tagokat, kiknek élén az úgynevezett orator (szónok) állott. Neki járt a választott körben az első hely és ezt meg is tartotta mindaddig, a míg tanácsosnak meg nem választották. Oratornak pedig azért nevezték, mert ő volt köteles, a többiek nevében, a gyűléseken felszólalni. A XVII. század elejétől – helyettesül – egy második, később pedig egy harmadik oratort is választottak.
KÖRMÖCZ. – A PIZÉT-HÁZ.
Franciscy Gyula felvétele
A választott község főfeladata a városi gazdálkodás és a városi vagyon kezelésének szemmeltartása volt, mert a polgárság első sorban a választott községet vonta felelősségre. A felügyeleti jogból következett, hogy a választott község a tanácscsal együtt választotta a különféle felügyelőket, hivatalnokokat, az egyház és iskola személyzetét, s azoknak fizetéseit megszabta, de egyszersmind ő mozdíthatta el az illetőket állásukból.
