A város érdekes épületei.
A város érdekes épületei.
A vár, a már többször említett körfallal együtt, Körmöczbányát kiváló erősséggé tette. Sem a husziták pusztító csapatai, sem Rozgonyi, sem Hunyadi, sem Bocskay hatalmukba nem keríthették, sőt Bethlen Gábor még 1621-ben oly erődnek mondja, mely hadainak védelmére nem szorul és polgárainak 90erejével biztosan megvédheti magát. Ennek az előnyös állapotnak köszönhető, hogy nemcsak a városi levéltár, de a belváros épületei sem pusztultak el.
KÖRMÖCZBÁNYA RÉGI KŐCZÍMERE.
Saját felv.
A belvárosban több oly ház van, mely a XIV. században épült. Ezek között legrégibb id. Mária királyné, Nagy Lajos leányának a palotája, vagyis a mostani 36. számú háznak a hátulsó épülete. A keleti fal felső részén, a födél közelében levő korjelzés tanúsága szerint a XIV. század első negyedében, azaz 1300–1325 között épült, gótikus modorban. Pitvara nem volt, hanem a nyugati ajtó az utczából közvetetlenül az első földszinti szobába vezeti a belépőt, mely szobának a padlója alatt van az az alagút, mely e házat a várral összeköti. Az e helyiséggel összefüggő második szoba északkeleti szögletének a falában, a földszintet az emelettel összekötő csigalépcső van elhelyezve. Ez épület déli oldalán, keskeny ablak alatt, van egy kőből faragott emberfej, disznó-fülekkel, a ház délkeleti sarkán pedig két kidomborodó kenyéralak, szintén kőből. Ezekhez az a monda fűződik, hogy réges-régen a városban nagy éhinség volt és mikor az éhezők a ház asszonyától kenyeret kértek és nem kaptak, a nép elátkozta, hogy a kenyere kővé, ő meg sertéssé váljék. Az említett korjelző négy oldalú, konikus és belsejében egészen üres lyuk, mely mélyen hatol a vastag falba, de a másik oldaláig nem terjed. A simbolikus korjelző négy oldala a negyedik századot (1000 után) jelzi és a lyuknak teljes üressége azt ábrázolja, hogy ez évszázadnak első negyede akkor még nem mult el, a mikor ezt a házat építették. Valamivel később keletkezett a belvárosi 3-ik számú, szintén gótikus ház, melynek keleti falában elhelyezett korjelzőnek a kónussal közvetetlenül összefüggő negyedrésze be van falazva, annak jeléül, hogy a XIV. század első negyede akkor már elmult, a mikor ez a ház épült. Ezt bizonyítja még e ház éléskamrájának vaslemezzel bevont ajtaja is, mely domború Anjou-féle liliomokkal van díszítve, a melyeknek alakja a Róbert Károly király pecsétjein látható liliomok alakjával egyezik. Fölötte érdekes e házban a mostani pitvar gótikus boltozata, melynek mása csakis a 16-ik számú s építkezési módja után itélve, szintén a legrégibb körmöczi épületek közé sorozható ház emeleti folyosójában látható, másutt azonban fel nem található.
A harmadik, majdnem oly régi, 1375–1400 között épült ház az, a mely 101-ik összeírási számmal van ellátva és a belvároson kívül, a mostani ág. ev. templom közelében fekszik. Ennek a háznak a korjelzője szintén a ház keleti falában, a födél közelében van elhelyezve és már 3/4 részben be van falazva; e ház építésekor tehát a XIV. századnak már három negyede mult el s a ház belseje már kőmíves-munkával készített Anjou-féle liliomokkal s gótikus rozettákkal van díszítve. A liliomok külalakja a Mária királyné és 91Zsigmond király pecsétjein látható, valamint az 1426-ban készített városi jegyzőkönyv tábláin könyvkötői munkában készült liliomok alakjával teljesen megegyezik. Az 1382 körül épült és 1393-ban már fennálló Szent Erzsébet-templomot ép ily alakú liliomok díszítik.
A többször említett Anjou-korbeli liliomok annyira divatosak voltak, hogy még jelentéktelen kis házaknál is díszítésül alkalmazták. Tanúskodik erről a 101-ik házzal szomszédos, de a patakon túl fekvő, 333. számú kis ház is, a hol az egyik szoba boltozatán ugyanily liliom látható ma is. A 36-ik és 16-ik számú házakkal egykorú a 12-ik számú belvárosi háznak északi felerésze is, melynek a régi bejáró ajtaja, a mellette fekvő, földszinti nagy ablak és az emeleti ajtó igen érdekes és művészi gótikus munkából áll és az épület régiségéről tanúskodik. E házaknak helyenként másfél, sőt két méter vastagságú falai elárulják, hogy hajdan kisebbszerű erődöknek is beillettek volna és lakóik azok védelmére, abban az időben, utalva is voltak, mert a belvárosi szilárd körfal akkoriban még nem volt készen.
KÖRMÖCZ. – A FŐTÉR.
Saját felvételünk
A belvárosi 33-ik számú házat Vilhelmovics Szaniszló 1440–1450 között építtette és földszintjét és az első emelet folyosóját basrelief-képekkel (tobozok, angyal-fejek, koszoruk, stb.) díszíttette. V. László és Mátyás király okirataiban palotának nevezik e házat és felépítését Vilhelmovics nagy érdeméül ismerik el. Körülbelül ugyanabból a korból való a 9-ik számú ház is, mely most a F. M. K. E. tulajdona. Nemcsak az azon látható késői gótika, hanem belső helyiségeinek szembetünő, különböző földszintje és szétszórt elhelyezése is régiségéről tanúskodnak. A szomszédságában levő 8-ik számú házat szintén Mária királyné palotájának tartják. Mivel azonban Leyner Bálint csakis 1658-ban építtette, e szerint királyi lak gyanánt, legalább mostani alakjában, nem szolgálhatott. Érdekes azonban benne a főtérre néző földszinti szobának valóban művésziesen készített famenyezete, valamint a vésnöki munkával és Zsigmond király kétfejű sasával díszített lépcsőrácsozata, mely sokkal régibbnek látszik és azt sejteti, hogy Leyner az 1560-iki nagy tűzvész alkalmával megrongált ház eltávolítása után, ott újabb házat építtetett és a régi ház díszítményeit is felhasználta. Néhány évvel ezelőtt a ház földszintjén díszes és mesterségesen kirakott szobaajtók is voltak láthatók, de az előbbi birtokos sárga olajfestékkel mázoltatta be a szép, kirakott, 92művészi famunkát. Ilyen kirakott mívű szekrényajtó egész maig megmaradt az ú. n. Freyseysen-féle 14. számú házban, a melynek az emeletén egy vasból készített sajátságos és érdekes fáklyatartó és egy agancsokból és vertvasból készített függő csillár is van. Ez a ház ép úgy, mint az előbbi, a XVI. század utolsó tizedében épült.
A 8. számú házhoz, külsejére nézve, hasonlít a belvárosi 20. számú ház is, de ennek kapualja és földszinti folyosójának boltozata arról tanúskodik, hogy már a XV. században keletkezett s a következőben, valószínüleg az 1560-iki nagy tűzvész után, külseje más alakot nyert. Rövid ideig II. Lajos özvegye, Mária királyné bírta és Guth Erazmus zólyom-lipcsei várkapitánynak ajándékozta, hű szolgálatai jutalmául. Érdekes még a belváros északi végén, a két erkélyes (23. és 24-ik sz.) ház. Az utóbbit rothenfelsi Roth Armin a XVII. század huszas éveiben, az előbbit pedig, most már ismeretlen birtokosa, ugyanabban a században építtette. A 4-ik számú ház a legrégibb idők óta az esztergomi érsek birtoka volt és itt lakott a pizetáriusa, a ki a pénzverő eszközöket és szerszámokat kezelte, miért is ezt a házat ma is Pizét-háznak nevezik. Építkezési módja már újabb. Nevezetes ez a ház azonban azért, mert Bátori-Schulz Bódog 1848–49-iki honvédtábornok szülőháza és mint ilyent emléktáblával látták el.
A mostani pénzverő (21. sz. ház) szintén a belvárosban fekszik. 1880. óta tágas és terjedelmes épület. A XV. század első felében még ott volt a pénzverő (a felső utcza északi végén), a hol most a nyújtóműhely van. Csak a husziták 1434-iki pusztító hadjárata okozta, hogy az akkor már nagyrészben védő fallal körülvett belvárosba helyezték át. Az 1880-ig fennállott régi verőteremben látható gótikus részlet bizonyítja, hogy az épület egy része XV. századbeli.
KÖRMÖCZ. – A RABTORONY.
Franciscy Gy. felvétele
Régi alakjában áll még a hajdan híres körmöczi gimnázium épülete is (29. sz. ház), mely 1561–1564-ben a nagy tűzvész után épült. A mult századokban a vár leghatalmasabb, 1898-ban lerombolt déli bástyája, azután a XVI. század hetvenes éveitől a XVII. század harminczas éveinek végéig, a szent-benedeki apátság hajdani háza (most a zárda déli része), később pedig – rövid ideig – a mostani 13. számú ház volt a városháza. A XVII. század negyvenes éveiben ismét a várnak akkor melléképületekkel kibővített déli bástyáját, de e mellett a belvárosi 7-ik számú házat is erre a czélra használták fel, míg végre a város 1738-ban mostani székesházát megvette és a még a XIV. vagy XV. századból való régi épület, valamint a mögötte levő házikert helyén, új és sokkal tágasabb épületet állíttatott fel. 1881-ben megvásárolták a szomszédos 38. számú házat is és ezzel bővítve a városházát, itt helyezték el a levéltárat és a múzeumot.
Megemlítendő még a belvárosi épületek között a szent-ferenczrendiek zárdája is, mely 1653-ban két ősrégi ház helyén épült, és a melynek templomát a XVII. század második felében egy harmadik szomszédos ház megvétele által kibővítették.
93A belváros főterének díszéül szolgál a tér közepén álló nagy szökőkút, kőből faragott szép medenczéjével, valamint az 1765–1772-ben 16,000 forintnyi költséggel felállított Szent Háromság-szobor is, mely 19 méter magas és kiváló szobrászati munka.
A főtér legnagyobb dísze azonban az 1880-ban lerombolt plébánia-templom volt, melynek eltávolítását az ott előfordult talajsüppedések követelték. Az annak idején tornyainak alapköveibe tett arany-emléktáblácskák most a városi múzeumban vannak.
A külvárosban, az alsó utcza végén van a Szent Erzsébet-, vagyis kórházi templom, mely 1380 körül épült. Eleinte csakis a kórházban elhelyezett szegények számára szolgált, később pedig (1380–1528-ig és 1674-től a mai napig) a tótajkú katholikus és (1529–1674. években) az evangelikus hitközség temploma lett. Belseje gótikus és boltozatának zárókövein az Anjou-ház lilioma látható. Az 1824–26-ban a régi imaház helyén felépített evangelikus templom a belvárostól keletre, az ú. n. iskola-utczában fekszik és közel hozzá, a vörös torony és a városi polgári leány- és elemi iskola szomszédságában van az 1898-ban épült izraelita imaház. Ugyanebben az utczában van az 1884-ben, 80,000 frtnyi költséggel, a város álal épített polgári leány- és elemi iskola. Lejebb van a Szent József menedékháznak 1901-ben épített emeletes épülete és ettől körülbelül 100 méternyi távolságban, van a palotaszerű állami főreáliskola, melyet 1872-ben a város 160,000 forintnyi összegen építtetett.
Itt vannak még, a más helyen említett gyárakon kivül, a kincstári bányaművek épületei, a XVI. század második fele óta az okleveleken sűrűn szereplő Verwalthaus (a bányafőnök székháza), a Rappaport-féle, most kincstári bányamű épületei, a Ludovika-akna, a régi zúzómű a Máriahilf-akna szomszédságában és a Nándor-altárna IV. számú aknájának épületei a város közelében. A Ludovika-akna fölött nyugati irányban látható az ú. n. Sturz, vagyis az ősrégi bányamívelés következtében keletkezett nagyszerű hegyomlás, mely 24 holdnyi területre terjed és mélysége körülbelül 100 méter. Talaja már 1573-ban kezdett süppedni és azóta folyton mozog. Itt, a már beomlott tárnanyilások közelében láthatók, részben már romba dőlve, a Ferencz, Mária Terézia férje, József, Lipót és Albert herczegek 1751, illetve 1764. évi bányalátogatásának emléktáblái. Ez utóbbira vonatkozik a Revoltán álló vasemléktábla is.
* * *
KÖRMÖCZ. – FELJÁRAT A VÁRTEMPLOMHOZ.
Franciscy Gy. felvétele
