A városi pénztáros.
A városi pénztáros.
A városi pénztáros intézménye első ízben 1591-ben említtetik, a mikor a városi pénztár rendezése alkalmával a biró pénztáros választását követelte. Ekkor azonban még nem volt más teendője, mint a birónál a heti bérek kifizetésénél jelen lenni, mert még ezután is, majdnem 100 évig, a biró szedte be a pénzt és őrizte lakásán. Fizetéses pénztárost csak a XVII. század vége felé kezdtek választani, a ki a taksákat és a porcziókat beszedte és kezelte, később azután már a városi pénztár önálló kezelésével is megbízták őket.
KÖRMÖCZ. – A VÁROSHÁZA.
Demiany Lajos felvétele
A város számos adomány- és kiváltságlevelei és iratai, a XVI. században megszerzett nagy-mutnai és később a háji uradalmak iratai, a testületek, hatóságok, községek és – az irástudás terjedésével – az egyesek beadványai következtében a XVI. század második felében a város már tekintélyes, de rendezetlen levéltárral rendelkezett.
Legjobban érezte Körmöczbánya ezt a rendetlenséget a XVI. század hatvanas éveiben, a mikor közte és Chepely Mihály között, vagy a Dócziakkal, Révayakkal és 104a néhai nagymutnai urak utódjaival oly perek keletkeztek, a melyek a város vagyonának legnagyobb részét komolyan veszélyeztették és az iratok nagy tömegében a legszükségesebb okmányok alig, vagy éppen nem voltak találhatók. Ezek és későbbi perek a várost végre arra indították, hogy 1620-ban önálló regisztrátori hivatalt rendszeresítsen.
Az első ily regisztrátor Mellius Márton lett. Ennek, valamint Kampmacher nevű utódjának azonban elég munkát adott a mindenütt szétszórtan elhelyezett városi iratok kikeresése, összegyűjtése és egy helyiségben való elhelyezése. Csak a harmadik regisztrátor: Haas Gábor (1624–1629) foghatott a levéltár regisztrálásához is. Távozása után az állás 8 évig maradt betöltetlen, később pedig Festner Andrást, a város akkori aljegyzőjét bízták meg vele, halála után pedig 1657-ben Freyseysen Kristóf Keresztélyt választották meg regisztrátornak. Őt követte 1692-ben Freyseysen Nándor. Csak a XVIII. század második felének kezdetén kényszerítette a helytartótanács Körmöczbányát, hogy állandó levéltárost válaszszon. Okul erre az szolgált, hogy a város a levéltár rendetlensége miatt az ú. n. Vladár-féle perben kellően nem védekezhetett, minek következtében a nagy-mutnai uradalmat, vagyis Felső- és Alsó-Turcsek, Szklenó és Alsó-Stubnya községeket egészen, Felső-Stubnyának pedig a felét elvesztette.
KÖRMÖCZ. – A SZENT-HÁROMSÁG OSZLOP.
Franciscy Gyula felvétele
Az 1463–66-ik évi számadási könyvek szerint a következő alantas közegek részesülnek állandó fizetésben: „Vigiles civitatis”, azaz a város, a vár, a kapuk és a körfalak őrei. – „Bombardista”, vagyis ágyúöntő, kezelő és felügyelő. – „Vigil in turri”, toronyőr. – „Custos silvae”, erdőőr. – „Bedellus” fogházőr. – „Tubicina”, városi trombitás. – „Custos mensurarum”, vásár- és mérleg-felügyelő. – „Tortor”, bakó. – „Equites”, kétlovas-postás. – „Pedites”, oly gyalogosok, kiket a város megvédésére – határozatlan számban – tartottak, – és végre a városi kém.
A XVII. században az ágyuk felügyeletével a választott község valamelyik tagját bízták meg. Legrégibb ágyúöntő, kezelő és felügyelő Körmöczbányán bizonyos Jan Puschkar. Érdekes, hogy a pénztári könyvek tanúsága szerint Körmöczbányán már 1441-ben öntöttek ágyukat és vasból is kovácsoltak.
