Az önkormányzat megszorítása.
Az önkormányzat megszorítása.
A XVII. század utolsó negyedében szomorú fordulat állott be a város önkormányzatában és közigazgatásában. A császári zsoldosok 1673-ban 105Körmöczbányát is elárasztották, mert a város azzal volt vádolva, hogy a Wesselényi-féle összeesküvésben résztvett és ez elég alkalmas ürügyül szolgált arra, hogy az alsó-ausztriai és a pozsonyi kamara a polgárság jogait és szabadalmait megnyirbálja. A város élére oly embereket állítottak, a kik nem a közjót, hanem a kamara akaratát tekintették. Nem az lett a biró, a kit a polgárság kívánt, hanem az, a kit a kamarai biztos a polgárságra erőszakolt. Panasz nem használt ez önkénynyel szemben és a gróf Erdődy-féle választási bizottságtól kezdve, egész 1711-ig, Körmöczbánya is a kamarai biztosok zsarnoksága alatt nyögött. Harmincz évvel később a pozsonyi kamara Körmöczbányát, a többi bányavárosokkal együtt, a Selmeczen székelő főkamaragróf alá rendelte és ezt nevezte ki állandó biztosul, miáltal a városok helyzete valamivel javult, de szabad választásról, egész 1848-ig, többé szó sem volt, mert a főkamaragróf a megválasztott új birót vagy tisztviselőt csak akkor erősítette meg, ha neki tetszett.
Mária Terézia alatt, tőle és a pozsonyi kamarától a választásokat szabályozó irásbeli rendelet jött részletes utasítással, hogy mikor és mily módon ejtendő meg a választás és hogy melyik állás miféle egyénnel töltendő be. A megejtett választás után pedig a város köteles volt a királynénak, a pozsonyi kamarának és főkamaragrófnak az eredményről jelentést tenni.
KÖRMÖCZ. – A SZENT-ERZSÉBET TEMPLOM BELSEJE.
Saját felvételünk
1772-ben az akkori főkamaragróf, báró Mitrovszky Károly, megszüntette a polgárok választó jogát és az időközben elhalálozott két tanácsos helyébe ő nevezett ki két embert. 1785-ben a kamara a választott község intézményét törülte el és csak a polgári választmányt hagyta meg, tagjainak a számát azonban 1829-ben 100-ról – 60-ra szállitotta le; két évvel később pedig elrendelte, hogy jövőre nem az egész tanács, hanem csak a fele alkossa a városi törvényszéket. Ennek elnöke továbbra is a város birája maradt, de ezáltal a város hajdani főemberéből csak egyszerű, jobban fizetett törvényszéki tisztviselő lett. A városi tisztviselők névjegyzékében ugyan meghagyták neki az első helyet egész 1848-ig, de a város egyéb ügyeire alig gyakorolt befolyást. 1848 után már csak a második hely az övé és midőn 1871-ben a törvénykezést a közigazgatástól elválasztották, ez az ősrégi, városi intézmény végleg megszünt. Helyébe a polgármesteri hivatalt szervezték.
