Bányászat.
Bányászat.
A bányászatot ez időben csaknem kizárólag betelepült németek űzték. 1535-ig gazdagon jövedelmezett, de ettől fogva a bányákat a víz kezdte ellepni, annyira, hogy azt már gépekkel és vizvezetékekkel kellett eltávolítani. Később már ez sem használt és mikor a veszély növekedett, a „Reissen Schuch” nevü hegyen nyitottak új bányát; de ebbe is belebuktak, a mi abból is látszik, mert 1539-ben Frintaczki biró kijelentette, hogy mivel az újbányaiak összes pénzüket és ékszerüket a bányák költségeire fordították és segítséget sehonnan sem kapnak, kénytelenek a bányaüzemmel felhagyni. Az ennek következtében már hanyatló város lakosságát az 1645-ben fellépett pestis is annyira pusztította, hogy három hónap alatt 1200 lakosa halt el. Ehhez járult, hogy 1664 május 17-én a várost a törökök dúlták fel, lakosai közül 500-at, a kik a bányákban bujtak el, füsttel fullasztottak meg, körülbelül ugyanannyit rabságba hurczoltak és a város biráját, 60 polgárral együtt, a városház előtti téren lefejezték. Ezt a csapást a város többé kiheverni nem tudta, annál kevésbbé, mert a német iparos- és bányászlakosok pusztulása után, földmívelő tótok telepedtek helyükbe. 1687-ben Tullius a várost a bányákkal együtt csaknem egészen elhagyatva találta. Itt arról a szájhagyományról is meg kell emlékeznünk, mely a várost a török pusztítás előtt nehány száz lépéssel közelebb helyezi a Garamhoz, a még most is fennálló alsó-fogadó és a téglaégető tájékra.
Mikor 1700 körül a kincstár a várossal a bányamívelést újra megkezdte, a város a jövedelemből bizonyos tizedet kapott, mely kezdetben oly 120jövedelmi forrás volt, hogy abból a város székházára tornyot emeltethetett, főutczáját kiköveztethette és a belvárost facső-vezetéken egészséges ivóvízzel elláthatta. Mikor pedig a kincstár 1730-ban a bányát megváltotta, a város a 30.000 frtnyi felmondhatatlan tőkekövetelésnek 5% kamatját kapta.
Újbánya. – A VÁROSHÁZA ÉS A SZENT-HÁROMSÁG SZOBOR.
Saját felvételünk
