A nyúl.
A nyúl.
Nyúlban a vármegye déli és délkeleti vidéke mondható gazdagnak. Feljebb minden kímélet és gondozás mellett sem sikerült eddig nagyobb eredményeket elérni.
A községi határok eddig – kevés kivétellel – jó kezekben vannak, a nagyobb birtokokon a vadállomány gyarapítására mindent elkövetnek. A nagy számban előforduló orvvadászok üldözése, a kártékony vad kérlelhetetlen pusztítása, viszont a hasznos vad téli etetése a barsi Nimródoknak nem kis fáradságába és költségébe kerül.
Hogy a nyúl a magasabb fekvésű vidékeken mindezek daczára rosszul, vagy legalább is nem a megfelelő mértékben szaporodik, ennek oka a kedvezőtlen talajviszonyokban keresendő.
Ugyanis oly vidékeken, hol a talaj túlnyomólag agyagos, kötött, kevés vízáteresztő képességű vagy ellenkezőleg vadvizes és hideg, ott a növénytenyészet kedvezőtlen és nagyobb nyúlállomány eltartására nem is elégséges. Ezt a természetben rejlő hiányt pedig mesterségesen pótolni lehetetlen.
