Fogoly és fáczán.
Fogoly és fáczán.
Szép eredményt értek el az utóbbi tiz-tizenkét év alatt, a fogoly és csekély részben a fáczántenyésztés terén is. Ma oly vidékeken, hol ennekelőtte a fogoly ritkaság számba ment, a fáczánt pedig csak hírből ismerték, az előbbi igen szépen, az utóbbi pedig meglehetős számban fordul elő.
Ennek oka – nem tekintve a kiméletet – a mezőgazdaság fokozódó intenzivitásában keresendő.
A kapásnövények fokozott termelése, a talaj mesterséges javítása, az eddig ki nem használt területek feltörése, az arra utalt kotorászó tyúkfajtáknak dús rovartáplálékot nyújt. Viszont nem is hasznára válik a mezőgazdaságnak a növényzetet rongáló és ölő rovarok ilyetén pusztítása.
A fáczántenyésztés a vármegyében még újabb keletű. Daczára, hogy déli részeiben már eléggé el van terjedve, sőt egyes vidékeken máris kiváló eredményeket értek el, tenyésztése még sem mondható kielégítőnek.
A fáczánok nagyobbmérvű elszaporodását felette megnehezíti az erdei kullancsnak leírhatatlan sokasága, mely különösen tölgy- és csererdőkben – meleg csapadékos időjárás mellett – a fiókokban kiszámíthatatlan károkat okoz. A kullancsok mesterséges kiírtása czéljából egyes fáczánosokban most folynak a kisérletezések.
Az üregi nyúl tenyésztése, a nagyobbára kötött, agyagos talaj miatt egyáltalán ki van zárva. Gazdasági szempontból különben sem kivánatos. Előfordul ugyan itt-ott, de alig említésre méltó számban.
Túzok állandóan csak a vármegye déli részeiben tartózkodik.
Vándormadarak közül erdei szalonka és fürj, mint újabban az egész országban, itt is kevés szokott lenni. Előbbi az északi erdőségekben egész nyáron át található, mert ott költ.
251Mezei „alacsony vad” dolgában a legjobb pagonyok közé sorolhatók – hol ezerszámra lövik a nyúlat, foglyot, helyenként százszámra a fáczánkakast – a gróf Breunner-féle zselizi, a Schöeller-féle lévai uradalmak, a Klobusitzky János zsitva-újfalusi, a báró Révay Simon tajnai pagonyai, nemkülönben a nagy-sallói bérpagony.
