Vas- és fémipar.
Vas- és fémipar.
Bár számra nem, de fejlődöttségre és eredményre nézve legkiválóbb iparága Nagyváradnak a vas- és fémipar, melyből 1867-ben Nagyváradon is nagyobb számban csak a lakatosokkal találkozunk, kik a „puskás”-okkal egyesülve alkották a nagyváradi lakatos- és puskás-társaságot, mely akkor alig számlált 12–15-nél több tagot. A vas- és fémipar ez időtől kezdve mind jobban megerősödött és különösen az építészettel szorosabban összefüggő ágaiban magas fejlettséget mutat; sőt kebeléből más iparcsoportok fejlődtek, milyenek a mezőgazdasági gépgyártás, mérlegkészítés stb. E fejlődés azonban ez iparcsoportnak nem minden ágára terjed ki, mert például a kovács- és rézműves-iparban hanyatlást kell konstatálnunk.
A vas- és fémipar csoportjában a lakatos-ipar 1867-ben még nem oszlott nálunk a jelenben szokásos két osztályára, t. i. a mű, illetőleg gépész és közönséges lakatosságra, a minthogy kebelében volt feltalálható a később önállóságra vergődött géplakatosság is, mely különösen a más iparcsoportba tartozó mérlegkészítés és mezőgazdasági gépgyártás terén mutat meglepő 298fejlettséget. Ugyancsak itt vonult meg a később szintén önállóságra vergődött toronyóra-készítő lakatosság is.
Az 1867-ben még csak megrendelésre és kizárólag helyi szükségletre irányuló lakatos-ipar, évről-évre nyert terjedelemben a megye székhelyén. A megye területén, úgy székhelyén, mint más községeiben, mindazon ágait tekintve, melyek ez iparcsoportból időközben ki nem váltak, megmaradt a kisipar körében és jelenleg a helyi szükségletnek és kizárólag megrendelésre működik, sőt a megye székhelyét nem számítva, az e nembeli gyári czikkek versenye következtében mindinkább az enyészet felé közeledik.
Más a helyzete a lakatos-iparnak a megye székhelyén, mert habár itt is érezteti nyomasztó hatását a szakmába vágó gyári czikkek özöne, mégis itt nemcsak a közönséges lakatos-iparnak, hanem a műlakatosságnak is jeles képviselőire találunk.
Nagyvárad. – Az árúraktár.
Fekete S. felvétele.
Meg kell még emlékeznünk a lakatos és a bádogos ipar egyik ágáról, a fűtőkészülékek, különösen pedig a takaréktűzhely készítéséről, melyek leginkább az újabb időben egyik leggyakrabban előállitott készitményei úgy a bádogos, mint a lakatos-iparnak, és a melyek a behozott hasonló készitményeket Nagyváradról hovatovább kiszorítják.
A kovácsipart az 1867. évben tekintélyes számu iparos űzte, kik a megye székhelyén a kerékgyártókkal egyesülten működtek, és miután akkoriban a közlekedési eszközök majdnem kizárólag a kocsik és szekerek voltak, a kovácsipar, a helyi szükségletre s a javitási munkálatokra való tekintettel, egyike volt Bihar vármegyében a legelterjedtebb iparágaknak.
1867-től kezdve azonban az e téren mindinkább fellépő gyári verseny és a későbben létesülő viczinális vasutak a kovácsipar tevékenységét lényegesen zsibbasztották és még jobban éreztették hatásukat a 80-as években, amnyira, hogy a kovácsok száma rohamos csökkenésnek indult.
Kovácsiparunk készítményeinek kiváló minősége, különösen a kocsi- és szekér-vasalásoknál, ma is magas szinvonalon áll, mig a patkó és patkószeg készitéssel, a gyári verseny nyomása alatt, kovácsmestereink teljesen felhagyni 299kényszerültek és ma már csak eltérő alaku patkók készítésére szorítkoznak.
A bádogos ipar, melyet 1867-ben Nagyváradon kevés számu iparos űzött, mindinkább nyert terjedelemben. A lassu fejlődés oka a gyáripari verseny volt, melynél fogva ez iparág fejlődése csupán az építészettel összefüggésben álló tevékenységében juthatott érvényre. Az utóbbi időben a bádogos-ipar köre a Nagyváradon létesített vízvezetéki mű felszerelési és berendezési czikkeinek előállításával is bővült.
A rézműves és sárgarézöntő ipart Bihar-megye területén a kisipar körében régente nagy forgalommal űzték. 1867-ben is, különösen a rézművesség, készletre is dolgozott és élénk forgalommal bírt, a minek magyarázata, az ez időben elterjedt gyümölcspálinka-főzésen kivül abban a körülményben is rejlett, hogy a készítmények a szomszédos megyék vásárain is nagy keresletnek örvendtek. Az említett időben a többnyire réz mosó-, pálinkafőző-üstök, és rézfedéllemezek készítésével és javítási munkálatokkal is foglalkozó rézművesek helyzete, a gyárak versenye és a gyümölcs-, pálinkafőzést korlátozó törvényes intézkedések következtében, mindinkább rosszabbodott. Számuk csökkent és 1880-ban már csak 10-en foglalkoztak ezzel az iparággal s ezek is csak a gépeknél, szerszámoknál és készülékeknél előforduló javításokra szorítkoztak.
A rézöntő-ipar a multban nem állott a rézművesség magaslatán és később sem igen nyert terjedelemben. Fejlődéséről csak annyiban lehet szó, a mennyiben egyes rézöntők speczialistákká válván, különösen csengőkkel a külföldön is sikeresen versenyeznek, mint p. o. a Rosenthal és Ehrlich czég.
A késes- és köszörűs iparággal kevés egyén foglalkozott s az haladást sem tanúsít, mert a hasonló gyári készítmények által háttérbe szorul s így tevékenységi köre másra, mint javításra csak csekély mérvben terjed ki.
Bihar-megyében, arra a rövid időközre nem tekintve, a midőn a szabadságharcz alatt Nagyváradon jelentékeny fegyver- és töltény-gyártás honosodott meg, ez ipar-czikk gyártásáról sem a multban, sem a jelenben nem lehet szó és különösen nem az 1867. évtől kezdve. A fegyvert és a töltényt hazánkban egész a legutóbbi időkig gyárilag nem is állították elő s így természetes, hogy ez az iparág, csak mint fegyverkészítés, a kisipar körében volt feltalálható. Bihar vármegye puskaműveseinek a száma soha sem volt nagy, de hogy jelentékeny munkásságot fejtettek ki, azt bizonyítja az a körülmény, hogy 1867. előtt Nagyváradon a lakatosokkal közös társulatot alkottak. És miután Bihar vármegyét még ma is vadakban dús erdőségek borítják, a fegyverkereskedés pedig ez időben minimális fokon állott, a fegyverkészítés a 60-as évek végén és a 70-es évek elején úgy mennyiségileg, mint a minőség szempontjából jelentékeny volt, mignem a fegyver- és vadászati adó következtében a puskaművesek helyzete is rosszabbra fordult és számuk annyira apadt, hogy Bihar-megyében a debreczeni kereskedelmi és iparkamarának az 1879–80. évről kiadott jelentésében közlött adatok szerint, összesen csak három önálló iparos foglalkozott már fegyverkészítéssel s ezek is inkább javításokkal.
A harangöntőipar Biharmegyében, ha nem tekintünk egy, a XVI. században Nagyváradon működött harangöntőre, a rézöntőipar körében és ott is csak rövid időszakban fordul elő. Gyökeret verni nem tudott, mert a gyári verseny által elnyomva, megszünt, illetőleg, mint már említők, a sárgarézöntő ipar körében, csengőkészítő iparrá alakult át.
A gépipar itt is, mint általában hazánkban, a legujabb időkben keletkezett. A Bihar-megyében feltalálható gépipari ágak, különféle gépek javításán kívül, mezőgazdasági gépgyártásra, tűzoltó-szerek készítésére, a mérleg-iparra és az órás-iparra terjednek ki. Ez iparágak közül egyedül a mezőgazdasági gépek és eszközök készítése emelkedett oly magas szinvonalra, hogy azt gyári előállitásnak minősíthetjük, nagyobb mozgató gépeket azonban még ezek a gyárak sem állítanak elő.
A gépipar e kamarai kerületben csak a 70-es évek elején kezdett kiemelkedni a lakatos-ipar köréből s eleintén egyes ágaiban sem speczializálva, sem készletre nem űzetett, s csak később, a készletre való működés lehetőségével, váltak külön egyes ágai a kivált mezőgazdasági eszközöket és kisebb gépeket előállító ága, terjedelmes műhelyekben indult virágzásnak. E nagyobb 300szabásu kézmű-műhelyek mindinkább bővültek, mindjobban túlemelkedtek a helyi szükséglet körén, tért kezdtek hódítani a belföldi piaczokon és a keleti államok közel fekvő piaczain is és a nagy gyárak hasonnemű termékeivel a versenyt sikeresen megállották.
Ily mezőgazdasági gépeket előállító műhelyek, illetve gyárak csak Nagyváradon voltak és vannak. 1879–80-ban is csak egy nagyobb vállalat, a Penger és Rozslay czég volt az, a mely gazdasági gépek és eszközök készítésével foglalkozott. Ezenkivül volt még egy nagyobb géplakatos műhely, a Gitye Demeteré. Ezek mellé, melyek közül az előbbi az 1880-as évek vége felé a kisebb gyárak sorába emelkedett, több gépjavító műhely sorakozik, melyek leginkább valamely nagyobb ipari vállalat szolgálatában állanak, azonban az ezen vállalatoknál előforduló javítási munkálatokon kivül, a gépipar számos részére kiterjedő különféle javítási munkálatokat is teljesítenek.
Dobrest. – Állomás és ipartelep.
Fekete S. felvétele.
A fecskendők és tűzoltó szerek készítését az önkéntes tűzoltó intézmény hívta életre. Bihar-megye területén azonban a nagy gyári verseny nyomása alatt e czikkek készítése szórványos és leginkább csak a javítási munkálatokra terjed ki. Annyival inkább kiemelendő tehát, hogy tűzoltószerek készítésével kiválóképen csak egy székelyhídi iparos foglalkozik, de ez is csak megrendelésre.
A mérleg-ipar is a lakatos-iparból fejlődött ki, noha a mérleggyártással foglalkozó iparosokon kívül, a mezőgazdasági gépgyárak és egyes gép- és műlakatosok is foglalkoznak mérlegek előállításával és javításával. Csak a 80-as évek vége felé találkozunk Nagyváradon kizárólagosan mérlegkészítéssel foglalkozó iparossal, Tepper Károlylyal, a ki iparát most is csak a kisipar körében űzi és kiválólag tizedes-mérleg készítésével foglalkozik és pedig inkább megrendelésre, mint készletre, noha gyártmányai Bihar vármegye határain túl is nagy elismerésben részesülnek.
A hangszerkészítő ipar Nagyváradon csak a legutóbbi időben honosodott meg, noha hegedü- és orgona-készítéssel már 1876. óta foglalkoztak. Ez az iparág azonban, a javításon felül, csak kivételkép foglalkozik új czikkek előállításával s a hegedü- és czimbalom előállításán kívül más készitményre alig terjed ki.
301A műszeriparnak Bihar vármegyében sem multja, sem jelene nincs. Egyes kisebb, e nembe vágó javítási munkálatokkal más rokon iparágaknál találkozunk ugyan, de ezek is ritkán fordulnak elő és csupán kevesebb jártasságot igénylő javításokra szorítkoznak.
Az órás-ipar azonban, noha számbavehető módon csak Nagyváradon, önálló iparágként jelentkezik. Egyik ága, a toronyóra-készítés, attól az időtől, a midőn a lakatos-iparból kivált, fejlődésnek indult és egyetlen képviselője: Daday József, országszerte elismerést szerzett annak.
A kőipar egyes ágairól a kőbányászat ismertetésénél emlékeztünk meg. Itt még Nagyvárad kőfaragó iparát kell felemlítenünk, mely építmény-részletek, medenczék, sírkövek és más talapzatok készítésével, a helyi szükségletet teljesen kielégíti.
