A bihari vajdaság.
A bihari vajdaság.
Az avar uralom bukása után Biharország, mint vajdaság, valószinüleg a VIII. század végén, vagy a IX. század elején keletkezett. Szláv jellegét neve mutatja, melyet nem a bihari vártól, hanem a bihari hegységtől nyert. A vajdaság kiterjedt a bihari hegységekre, a Körösök és Berettyó vidékére. Teljesen önálló ország volt és a keleti császárral semmiféle viszonyban nem állott. Több ispánságot foglalhatott magában; ilyen lehetett a Belaradi, vagy jobban mondva Velaradi, a mi egészen megfelel a fehérvári vagy a nagyváradi ispánságnak. Csakhogy e várnak nyomát nem a mai Nagyvárad helyén találjuk, hanem a szomszéd hegyfokon, a váradi promontóriumon. Ezt mutatják az ott messze elterülő kő- és téglafalak romjai, melyek nemcsak egy középkori kolostor maradványai, hanem más, tömörebb építmények romjai. A 3bihari fejedelemségről egyedül a Névtelen emlékszik meg, minélfogva csak a régészeti leletekre vagyunk utalva. Eddig nevezetesebb leleteink e korból a csökmői sírletet és a puszta-kovácsi sírmezőből kikerült tárgyak. Ezekből sejthető, hogy itten még mindig ősi szokás szerint temetkeztek, a közsorsusak ruhástól, ékszereikkel együtt. Szövetruhát viseltek és azt széles szíjjal szorították derekukhoz. Kézi fegyvereik a szarvasok agancsaiból kerültek ki. Még mindig bronz-ékszerekkel diszítik fel magukat, de ismerik az ezüstöt is; a vas nagyon ritka. Jobbadán pásztoréletet élnek, de gyakorolják a földmívelést is; bronzkarpereczeket, fülbevalókat, gyűrüket stb. találunk, melyek annyit bizonyítanak, hogy nálunk a bronz-kultura, habár hanyatlófélben is, talán a magyarok bejöveteléig fentartotta magát.
Ennek igazolására szolgál a nagyváradi lelet, mely 1892-ben a lovassági laktanya alapjának ásatásakor került felszínre és most Nagyvárad város szívességéből, az ottani múzeum tulajdona. E sírlelet egymás mellé, vagy egymás fölött elhelyezett sírokból került ki. A váradi lelet áll: 5 csüngőből, 4526 pityke-gombból, 1 csatformáju ékszerből, 6 fülbevalóból, 3 gyűrüből, 1 övcsat-karikából, 4 karpereczből, és 2 nyaklánczból. A csüngők, pitykék és fülbevalók anyaga ezüst, a többi bronzmű. Az egész leletnek magyar jellegét első pillanatra felismerjük. Azok a szívalaku csüngők minden pogánykori magyar leletnél láthatók, feltehetjük tehát, hogy ezeket őseink magukkal hozták vándorlásukból, vagy talán még az ősi hazából. A fülbevalók azonban szláv eredetre vallanak, úgyszintén a sodronyozott nyakékek, karpereczek, bronzgyűrük, az övkarika, minővel a régi szlávok, derékszíjjukat szokták diszíteni. Érdekes a csatformáju bronzékszer, melynek kora a magyarok bejövetelét századokkal megelőzi. Érdekes és tanulságos a négy karperecz is, melyek nagyon hasonlítanak a puszta-bodolyói bronzlelet karpereczeihez. A két fonott munkáju nyakék ismét szláv jellegre mutat. E leletben a pénznek, a betűnek, a kereszténységnek semmi nyoma s így még a prehisztorikus leletekhez sorozhatók. Idejét a X-ik század első felébe helyezzük, midőn az első magyar nemzetségek egyike telepedett le a mai Sebes-Körös balpartján.
