Bihari földvár.
Bihari földvár.
Bihar vármegye őskori védművei közül első sorban felemlítjük a bihari földvárat, melyről először Béla király névtelen jegyzője szól. Kétszer is említi, és pedig midőn a honfoglaló magyarok Marót bihari fejedelem birtokára ütöttek, és mikor később Árpád vezérei, a székelyekkel egyesülten, Marót székesvárát, Bihart, kemény ostrom után már-már beveszik.
A véres harczoknak a meghódolás és az egyezkedés vetett véget. Ezentúl, úgy okleveleinkben, mint a krónikákban, Biharral folyton találkozunk. Régibb latin és görög íróknál „Bihar” neve sehol sem fordult elő. Nekünk, jóllehet hogy újabb időkben a névtelen jegyző hitelessége nagyon meg van ingatva, Biharra vonatkozó adatait hitelt érdemlőknek kell vennünk, mert honfoglaláskori etnografiai viszonyainknak teljesen megfelelnek, s mert történelmünk további fejlődése azokat teljesen igazolja.
Kétséget nem szenved, hogy Bihar, a szláv Bielahora szavakból keletkezett, tehát szláv eredetü, vagyis a honfoglalás idején a bihari fejedelem székvárosa, szláv nevü és jellegü vala.
A bihari vár, látszólag tisztán földvár, és csaknem szabályos nagy négyszöget alkot, melynek minden oldala, 1771/2 méter, belterülete 5.66 k. holdat tesz, a sánczokkal együtt 8. k. holdnál több. A sánczok magassága 12–15 méter. A várnak 4 bejárata van. A déli oldalon 3, az északi oldalon 1. Főbejáratul a déli oldalon mutatkozó nyílás szolgált és jobbra is, balra is, közel a szegletekhez, egy-egy kisebb nyílás vezet a vár belsejébe. E szerint a déli oldalt vehetjük a vár homlokzatának. A főbejárással szemben, az északi oldalon, hasonló bemenet köti össze a belső és külvilágot. A vár közepén áll jelenleg az ezredéves emlékszobor, csúcsán a turullal. Ettől nehány méternyi távolságban, kelet felé, valami mélyedés mutatkozik, valószinüleg, a vár egyik kútjának a helye. A nyílások közelében kisebb emelkedések vannak, melyek talán éppen ezek oltalmazására szolgáltak. A vár belsejében, itt-ott szabályszerű alakú emelkedéseket is látunk, melyek egykori tűzhelyek maradványai lehetnek. Sem kő, sem téglaépületek nyomai nem látszanak és annak sem maradt valami nagyobb nyoma, hogy a lakások fából vagy vályogból készültek volna; valószinű, hogy az őslakók falhoz erősített gerendákon nyugvó sátrakban laktak. Ezt mutatja az a nagy homokkő, melynek közepén valami összekötő vasnak a nyomai láthatók. Ilyenképen a bihari várban ellakhatott 3–400, harcz idején pedig 2–3000 ember is.
Az ásatást egyszerre az északi és a déli sáncz átvágásával kezdték meg. Kemény, sárga, agyagos földben 11/2 méternyi szélességben, s több mint 2 méternyi melységben vágták át a sánczot annélkül, hogy valami jelentékenyebb tárgyra akadtak volna. A déli oldalon, már 11/2 méternyi mélységben, falromokra akadtak. A széles fal, czementbe merített patak-kövekből állott, itt-ott nagy homokkővel vegyítve. A kissé porhanyósabb földből ember és 453állatcsontmaradványok, szén, korhadt fadarabok, és durva, vastag graphitos cseréptöredékek kerültek elő. A czél az volt, a falat, ha lehet alapjáig kiásni, mert valószinüvé lett az a feltevés, hogy nem egy nép építette a bihari várat, hanem egy már czivilizáltabb nép, ha szabad e kitétellel élni, már jóval előbb egy kőből álló erődöt létesített, melyre azután egy másik, kevésbbé előrehaladott nép, földsánczokat rakott.
A herpályi paizsdudor.
Az Archäologiai Értesítőből.
A történelmi adatok egyeztetése alapján valószinünek látszik, hogy a vár eredetileg dák mű, mely több ízben gazdát cserélt, és hogy a népvándorlás végén, a magyarok bejövetelével, a bihari vár a szlávoknak hódolt. A magyarok birtokukba vették, földsánczokkal megerősítették és korán, talán még a X-ik században, itt községet alapítottak. Várad emelkedésével, a mi Szent László idejére esik, Bihar jelentősége hanyatlásnak indult. A végcsapást megadta a tatárjárás, mely után mindenfelé nagy kővárak keletkeztek. Az ásatások kevés tárgyat hoztak napfényre és ez is őskori cserép, vagy árpádkori érem volt.
