Bronzkorszak.
Bronzkorszak.
A történelemelőtti időben, a bronzkorral új korszak veszi kezdetét. Valószinü, hogy a bronzkort keletről hozták hozzánk mintegy 1400–1200 évvel Kr. e. A bronz feltalálása nagy változást idézett elő az emberiség művelődésében. A bronzkor embere, nálunk már lóval és karddal jelenik meg. E fegyver előtt el kellett pusztulnia a kőkor emberének. Ismeri a földművelést 446s képes kis helyen, nagyobb tömegekben megélni. A családok nemzetségekké tömörülnek és van főnökük. Minden családnak megvan a maga foglalkozása. Az egyik földet mível, a másik ipart űz. A foglalkozás kötelezettsége apáról-fiúra száll és elő tudja állítani a bronzot és tudja ebből önteni vagy kovácsolni számtalan házi vagy harczi eszközeit. Szövetruhát visel s erre kikészített bőrt vesz fel. Mellén, vállain, bronzok ragyognak; ujjain, karjain, bronz-ékszerek fénylenek. A kipusztult kőkorszak embereinek tűzhelyein, fából kunyhókat épít és azokat agyaggal kitapasztja. A bronzkor embere már nem vándorol, hanem csak terjeszkedik, időről-időre több földet 447vesz művelés alá. Bihar-megyében a bronzkor embere, a Körösök és Berettyó partjairól, a síkság felé terjeszkedett.
A puszta-kovácsi lelet.
Az Archäologiai Értesítőből.
E helyütt, csak néhány kiváló bronzlelettel foglalkozunk és pedig főleg először a gyapolyi lelettel. Ez a lelet 5 drb. nagyon csinos, diszített, teljesen egyforma bronz-csákányból áll. Mind az 5 drb új, a mint az öntőhelyről és a kikészítés után a mester kezéből kikerült s mint a helyi körülmények mutatják, itt készült. A gyapolyi lelethez tartozik még 2 bronz-véső. E vésők, éppen úgy vannak most is, a mint az öntőmintából kikerültek s a mesternek nem volt ideje, azokat kikészíteni; végre 8 drb. részben már felhasznált bronzszalag, részben öntésre szánt bronz-rög. Mindent összevéve, bátran feltehetjük, hogy a gyapolyi bronztárgyak itt készültek; de valószinűleg, valami váratlan veszedelem a művest futásra kényszerítette, miközben e tárgyakat a földbe rejtette, honnan az 1892-ben felszinre kerültek. Az egész lelet Schwarz Gyula szivességéből, a váradi múzeum birtokába került.
A Gyapoly közelében, Puszta-Bodolyón talált őskori bronzlelet 9 nagyobb és két kisebb karpereczből, 10 drb sarlóból, 3 drb. füles-vésőből, több elhasznált és megrongált eszközből és egy súlyos lepényből, vagyis oly bronzrögből áll, mely feldolgozásra várt. Házi eszközül a véső szolgált, főfoglalkozásuk a földmívelés volt; ezt mutatja a sarlóknak aránylag nagy száma. A bronzkor embere kis termetü lehetett s kis kezei és vékony karjai voltak, a mit a bronzkard kicsi nyele és a karpereczek kicsisége tanúsít. A karpereczeket igen kedvelték és a felső karokon hordozták. Igen tanulságos része e leletnek a nyers anyag, vagyis a bronzlepény. Ennek jelenléte mutatja, hogy nálunk a bronzkor embere bronzeszközeit maga készítette, noha a bronzot nem ő állította elő, hanem valószinűleg cserébe kapta vörös-rézért. E lelet a vármegye ajándéka. Felhozzuk még a krajnyikfalvi bronzleletet. Ez közel van Élesdhez, honnan már egy bronzkard került a biharmegyei tárlatba.
A gazdag krajnyikfalvi bronleletet egy fazékban találták 1893-ban. Jelenleg a biharmegyei múzeum birtokában van. Kocsis Ferencz ajándéka. E lelet 65 darabból áll, még pedig 19 drb. már kikovácsolt sarlóból, 1 drb még összehajtott sarlóból. Van ezenkivül a leletben 20 drb. véső. A többi fémszalag, rosszul sikerült sarlótöredék és elhasznált véső. Az egész lelet mutatja, hogy meglehetős ügyes földmivelő és iparűző nép tanyázott itt. A díszítés egyszerű, szabályos mértani vonalakból áll.
***
A bronz-kulturát, mint már említettük, keletről hozták hozzánk, a Kr. e. XIV–XII. század körül. Az átalakulás gyors volt, mert az új korral, új emberek lépnek fel. A körös mentén lakó bronz-ember tagja volt azon nagy népcsaládnak, mely ez időtájban Közép-Európát benépesítette. Ezt bizonyítja szerszámainak egyformasága, melyek legfeljebb a külső diszítésekben mutatnak némi eltérést. A mi mégis bronzemlékeinken szemünkbe ötlik, az az, hogy azok közt nincsen egy sem ama durva és nehéz karpereczekből és kezdetleges vésőkből, melyek másutt bőven fordulnak elő. Náluk minden eszköz már magasabb technikai ügyességet feltételez, a miből az következtethető, hogy Biharba a bronz-kultura már teljes virágzásában jutott.
Feltünő a mi bronz-emlékeinknél, hogy a százakra terjedő példányok között, alig akad valami harczi vagy vadászati eszköz. Kard csak egy van, lándzsaél, nyílcsúcs egynéhány. A bronzkor embere, legalább itt, nem volt harczias természetü. Hogy itt a bronzkor századokon át tartott, mutatja a bronzkori emlékek rengeteg száma, melyeket mindenkor valami véletlen vet a felszínre. Rendesen fazékban vagy urnában találtatnak. A mélység nagyon különböző. Némelyek közel vannak a felszínhez és ezeket többnyire széthordják, míg a mélyen a földben rejlők, a legtöbb esetben megmenthetők.
A bronzkor megszüntének határát sem tudjuk pontosan megjelölni. Annyi bizonyos, hogy nem egyszerre és hirtelen szünt meg, hanem lassan, talán századokon át. Haldoklása akkor kezdődött, midőn új népek jelentek meg határainkon, lóháton, vaskardokkal. A nagy és más szervezetü tömeg ellen nem bírt védekezni a békés természetü bronzember, hanem meghódolt, vagy elfutott. A jövevény hódítók valószinűleg a dákok voltak, kik Kr. e. a 6–2. században a Neszter és Tisza, a Kárpátok és az Al-Duna között nagy birodalmat 448alapítottak. E szerint a bronz-kultura nálunk mintegy ezer évig tartott, a Kr. e. XIV–XII. századtól, a Kr. e. és u. VI–II. századig.
Említést érdemelnek a következő bronzkori leletek:
Rög, keltek, sarló, különféle töredékek, Komádiból. Lószerszám, diszítések, boglárkák, sisakcsúcsok, derékövrészlet, Robogányból. Spirál-karvédő, nagy fibula, Szalonta mellett. Lándzsacsúcsok, kések, karpereczek, keltek, kalapács, széles gyalupenge, lapos karikák, több töredék Székelyhídról. Tojásalakú karperecz, Érsemjénből. Tőr vége, Ér-Keserüből. Bronz-rög, fokos, kelt, Szt.-Péterszegről stb. stb.
Az ártándi sírlelet.
Az Archäologiai Értesítőből.
Ott, hol a kőkor emberének a tűzhelye volt, a bronzkor nemzedéke is felépíté a maga kunyhóját. Jobban terjeszkedik a síkság felé, behatol rengeteg erdőkbe. Várad vidéke igen látogatott hely lehetett a bronzkorban. A promontoriumon sok bronz-rög található a mai napig. Több eszköz mellett találtak itt egy szép bronz-buzogányt is. Élénk élet fejlődött ki e korban a Berettyó vidékén levő szállások, Szalonta, Érmihályfalva, stb. körül. A bronzkor embere, ha gyéren is, de – legmagasabb hegységeinket kivéve – az egész mai Bihar vármegyét benépesítette.
***
