Kőkorszak.
Kőkorszak.
A barlangi medve és egyéb vérengzők már ott porladoztak a bihari barlangok zugaiban. E vidéknek keleti részeit még mindig őserdők borították. A rengeteg erdők közt már zúgtak a Körösök,* a Berettyó hullámai, számos patak, csermely, és ezek vízei mutatkoztak mindenfelé. A folyók és egyéb víztömegek számos szigetet alkottak, fedve gyeppel, virággal és nádassal. Itt ütötte föl tanyáját az első ember. Innen indult ki furkósbottal, vagy kőszekerczével kezében, hogy a szigetére tévedt vadat elejtse. Az erdők vadja, a vizek hala elég ruházatot és eledelt nyújtott neki. Ez a kőkornak az embere. Bihar-megyében elég kőkorszaki emlék találtatott eddig; arra nézve bizonyára elég, hogy megállapítsuk a kőkor emberének itteni tartózkodását; de nem elég arra nézve, hogy életéből még egyebet is következtessünk, mert még eddig nem találtuk meg Bihar-megyében sehol a kőkor emberének tűzhelyét, nem akadtunk sehol temetkezési helyeire és végre nem tudjuk biztosan meghatározni az itt található számos őskori emlékek – földvárak, kunhalmok – keletkezési idejét.
Körös az egyedüli név az egész Bihar vármegyében, mely régibb íróknál, kik a névtelen jegyzőt megelőzték, előfordul. Körös nevét (a VI-ik században) Jordanis tartotta fenn, Grisia alakban. Ennek mellékfolyói Miliare és Gilpit folyók alatt valószinűleg a Fehér- és Fekete-Körös értendő, míg Grisia Sebes-Köröst jelent. Ortvay Magyarország régi vízrajza cz. művében azt állítja, hogy a legrégibb író, Ammianus Marcellinus már a IV. században említi a Köröst, Gerazus név alatt. De újabb időben történt kutatások szerint Gerasus név alatt a Szeret folyó értendő. (L. Borovszky: A dákok 16 l.) A gót Jordanis által legelőször följegyzett Grisia név, melyből a magyar ajak a Körös vagy Keres nevet alakította, egyedül az ó-germán nyelvek segítségével fejthető meg helyesen; a gricz szó ugyanis e nyelvekben fövenyt, homokot jelent. E szószármaztatásra Borovszky S. hívta fel a figyelmet A honfoglalás története cz. munkája illető helyén.
A biharmegyei kőkori leletek, kevés kivétellel a kőkor legújabb korszakához tartoznak. Lepattogtatás által készültek, vagy finomul csiszolták. Formára közelítenek a bronzkor eszközeihez. Az azokhoz való köveket jobbadán itt találták, a mi – mint pl. az obsidián – hiányzik, azért sem kellett nagyon messze elfáradni. Egyébiránt a kőkor embere, úgy látszik, nem 445volt e földnek állandó lakója. Eszközei mutatják, hogy fát vágott, hasított és faragott; valószinü tehát, hogy fából lakóhelyet is alkotott magának.
Kőeszközei nagy ügyességet és kitartást feltételeznek és a mellett mélyebb gondolkodásáról tesznek tanúságot. A kőkor embere államot nem alkotott, társadalmat nem ismert, hanem családokra oszoltan, teljesen függetlenül élt. A földmívelés jótéteményeiben nem igen volt része; azonban a kutya már hihetőleg társa volt. A kutyán kívül rénszarvasokkal és birhatott a kőkor embere, a mint azt őskori leleteink tanúsítják.
A kőkor nemzedékét egy keletről megindult újabb népáramlat szorította ki helyéből vagy magába olvasztotta, illetőleg szolgájává tette és ezzel a történetelőtti időkre nézve az emberiség történetében új kor kezdődik: a bronzkor; – de mielőtt erre áttérnénk, bemutatjuk kőkori emlékeinknek jellemzőbb példányait. Ez emlékek legnagyobb része a váradi téglagyárakból került ki. Itt első sorban a Knapp és Guttman-féle téglagyárakat kell kiemelni, mert ezekből jutott a bihari és a n.-váradi múzeumba sok obsidián és kovaszilánk, nyílhegy, többnyire tört vagy legalább is csonkított alakokban; több darab késpenge-töredék stb. E darabokat részben még Bölöny Sándor, részben e sorok írója, részben Középesy Gyula múzeumi helyettes úr gyüjtötte össze. Különösen ez utóbbi több kőkorszakbeli cseréptöredékkel gazdagította a múzeumot. E cserepek hasonlóképen a nevezett téglagyárakból kerültek ki. Az a körülmény, hogy a kőkori eszközöket 21/2 cmtrnyi mélységben találták, nedves, sárga agyagban, nagy régiségökről tanúskodik. Ugyancsak a Knapp-féle téglagyárban került napfényre egy szép véső, kvarczból. Teljesen ép példány, szépen simítva és lyukkal ellátva. Ezzel együtt találtak még 2 drb. bronztőrt.
Leleteink a neolith-korból a következők: Bölényszarvak, kisebbek és nagyobbak. Lelhelyök: a Guttman-féle téglavető. Különféle szarvasagancsok töredékei, faragatlan, faragott, hegyezett és átfúrt eszközzé alakítva. Lándzsavégek Nagyváradról s B.-Ujfaluból. Fejszék, Pocsaj-, Esztár-, Sarkad- és Nagyváradról. Hálósúlynehezék B.-Szt-Mártonból. Halhorog ismeretlen helyről. Neolithkori emberi koponya homlokcsontrészei. Lelhelyek: Bihar-Udvari, Nagyvárad: Guttman-féle téglavető. Kőváső Nagyváradról, Guttman téglavetőjéből. 2 drb. kőkalapács, az egyiknek a fúrása befejezetlen peczekkel ellátva, a másik átfúrt, Nagyváradról. Buzogányfej, gömbölyű, lapos serpentinből, Kis-Kerpestről. Kőkésnyél részlete, a nagyváradi Rulikovszky-temetőből. Ősputri (részben földalatti) oldalfalának égetett részletei Nagyváradról, Guttmann téglavetőjéből. Tűzpadka részletei ugyanonnan és B.-Ujfaluról és B.-Udvariról. Különféle edényrészek a kőkorból és gyöngyök agyagból. Lelhelyek: Nagyvárad, Szt-András, N.-Harsány, Bihar-Udvari, B.-Ujfalu, P.-Kovácsi, B.-Szt-András, Ugra, Sarkad.
Ha valahol a helyi körülmények elősegítették az ősembert az érczek megismerésében, úgy az bizonyára e vidék volt, mely érczekben bővelkedett. Különösen vörös-réz fordul elő bőven hegyeinkben. Ez alkalmat nyújthatott a kőkor embereinek, hogy eszközeiket vörös-rézből készítsék. Ezek között legérdekesebb az a 3 drb balta, mely Rézaljáról, Margitta vidékéről jutott a múzeumba. Mivel ezek még a kőkorszaki balták mintájára készültek, e sorok írója rézkorszaki emlékeinket is a kőkorszakhoz számítja, mert csaknem mindig a kőkori eszközökkel vegyesen kerülnek a felszínre.
Aranylelet e korból nincsen, mert ha Biharban valahol aranyleletre akadnak, annak határtalan értéket tulajdonítanak és idegen kezekbe viszik, nem pedig illetékes helyére: a biharmegyei múzeumba, mely mindenkor megadná érte a méltányos díjat.
Rézkori leletek Biharban a következők: Balta Micskéről. Fejsze-csonka Tót-Telekről. Rézvarrótű B.-Ujfaluból. Tokvésők, 2 élű nagy csákány, fejszék Krajnikfalváról. Buzogányfej, Görbedről. Kis széles fejsze, Nagyváradról (Szlafkay-téglavető) és egyes darabok a megye különböző helyeiről.
A lelőhelyek mutatják, hogy a kőkor embere leginkább a Sebes-Körös és Berettyó mentén tartózkodott, megfordult a Bihar-hegység lejtős helyein és ellátogatott a megye nyugati részét alkotó rónára, a mai tenkei járásra, tehát a Fekete-Körös vidékére. Egyébiránt, a magas hegyeket kivéve, e vármegye csaknem minden részéből kerültek egyes kőkori emlékek napfényre-
