A nagy-szalontai gimnázium.
A nagy-szalontai gimnázium.
A gimnáziumokkal kapcsolatban a nagyszalontai gimnázium történetének rövid előadására térünk át. Nagy-Szalontát 1847-ben nagy tűzvész pusztította el, mely alkalommal gimnáziuma is elhamvadt s így közoktatásügyét, különösen a gimnázium régibb történetét, csak hézagosan lehet megírni. Bizonyos az, hogy a nagyszalontai gimnázium már 1714-ben, sőt valószinüleg valamivel előbb is fennállott. Az itt megjelölt évről egy rektori fizetéslevél maradt fenn. A rektorok névsorát valamivel előbbről ismerjük. 1732/3-ról megvan a szalontai iskolai törvények rövid foglalatja, latin nyelven; mert ebben az időben szigoruan büntették a tanulókat, ha a törvényeket áthágták, vagy ha a „latinság gyakorlására kijelölt helyen magyarul beszélni merészeltek”. A törvények ellen vétőket többnyire 3–25 denár pénzbüntetéssel 404sujtották. A tanulók kézadással s a törvények aláírásával fogadták meg azoknak megtartását. 1797. junius 27-én az egyháztanács újra szerkesztette a törvényeket, melyek még az óra-beosztásról is intézkedtek. „Hétfőn, kedden, csütörtökön szorgalmatosság idején a poéták taníttatnak reggel 6 órától fogva 7-ig. NB. Mikor ezek nincsenek, ez óra üres is lehet vagy az orátorok tanítására fordíttathatik. 7-től fogva 8-ig vagy 8-tól fogva 9-ig az orátorok, 9-től fogva 10-ig a syntaxisták, 10-től 11-ig a grammatisták. Az alsóbb osztályok pedig 9-től fogva 11-ig. Délután ugyanezen napokon 1-2-ig a poéták és orátorok tanulják magok között, a mire reggel tanittattak”. Igy tovább, a nyári s téli szakra beosztja a szorgalmi időt s tanítást. És az összes osztályokat egyetlen „rektor” tanítja, kinek segítségére, ha nagyobb volt a népesség, az alsó osztályok tanításában a „korrektor”, az elemiekben pedig a legfelső osztály tanulói: a praeceptorok voltak, kiknek tanulásáról, erkölcseiről, öltözékeiről, praeceptori hivatalukról, harangozásukról – mert hiszen a praeceptorok harangoztak is, – a halottak temetésénél való részvételükről részletesen intézkednek az iskolai törvények. A nagyszalontai gimnázium fényét emeli az a körülmény, hogy ennél az intézetnél az 1838/9 és 1839/40-ik tanévben hazánk koszorus költője Arany János, Nagy-Szalonta halhatatlan szülöttje, mint „korrektor” működött.
Nagyvárad. – Az állami főreáliskola.
Fekete S. felvétele.
A nagy-szalontai gimnázium 1714-től 1727-ig öt, 1727-től 1848-ig pedig hat osztályu volt; mint a fentebbiekből is kitetszik, voltak: poéták, orátorok, syntaxisták és grammatisták, s ezen négy czímbe hat osztály volt beillesztve. De az osztályokból néha egy-két osztály, kétségtelenül tanulók hiányában, hiányzott. 1851/2-ben négy, utána már csak három osztály van; 1852/3-ban pedig a gimnázium megszünik s a rektor csak elemi osztályokat tanít. 1854/5-ben újra felébred s ismét megnyilik az I.–III. gimnáziumi osztály 30 tanulóval, de a következő évben megint leapad az osztályok száma kettőre s így tart ez 1859/60. tanévig. 1861/2-ben megint négyre emelkednek a gimnáziumi osztályok, 1862/3-ban már az akkori rektor, Gere Ferencz mellé segéd-tanárt is alkalmaznak s megnyitják a gimnázium V., 1863/4-ben pedig a VI. osztályt: három tanerővel, két-két, úgynevezett „kombinált páros osztály”-lyal. 1874-ben az V., 1875/6-dik tanévre pedig a VI. osztályt szüntetik meg, mely eljárást a kombinált páros osztály-rendszer magyarázza meg.
405Midőn a gimnáziumi V–VI. osztályt megszüntették, ugyanakkor a gimnáziumot fentartó ev. ref. egyház, szövetkezve a polgári községgel, a gimnáziummal kapcsolatban felállította, a népoktatási törvények hatása alatt, a polg. iskola négy osztályát négy tanerővel. 1881. márczius 28-án, majd 1885. évi április 30-án a nagy-szalontai ev. ref. egyház és Nagy-Szalonta polgári község ujból szerződnek, hogy „egy felekezeti jelleg nélküli hat osztályu, polgári iskolával összekötött gimnáziumot állítanak és tartanak fenn”, s arra törekszenek, hogy ez az intézet gimnáziumnak tekintessék. Nagy nehezen tudta a fentartó testület az így szervezett iskolának a nyilvánossági jogot évről-évre kieszközölni. E bizonytalanságnak az előbbi szerződő felek között 1887. május 12-én kötött az a szerződés vetett végett, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter is jóváhagyott, s mely szerint az intézetet, mint kizáróan négy osztályos gimnáziumot a polgári iskola elejtésével kivántak fentartani.
Ámbár Nagy-Szalonta községe, és az ottani ev. ref. egyház mindent megtettek, hogy a gimnáziumot a kor szinvonalára emelhessék, ezt az anyagi források hiányos volta miatt nem érhették el, s így, az 1883. évi XXX. t.-cz. alapján, az államhoz fordultak állandó segélyért, a mit el is nyertek. A tanulók száma az utóbbi években 120–160 között váltakozott.
