Szent-Jobb.
Szent-Jobb.
Szent-Jobb, az érmelléki hegyek alatt, a Berettyó mentén fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 243, lakosaié pedig 1487. Postája van, távírója és vasúti állomása Bihar-Diószeg. Hajdan országos hírü, jelentékeny község volt s már Szent László idejében város és vásáros hely. Jelentőségét az itteni Szent Benedek-rendi apátságnak köszönhette, a hol Szent István király jobbját őrizték. Az eleinte csak fából épült monostor alapjait Szent László király tette le, míglen a későbbi megerősített monostort, Szent László rendelkezése következtében, tulajdonképen Álmos herczeg építtette, a bazilikával együtt, melyben a Szent Jobbot őrizték. Kálmán király a szent-jobbi apátságot eltörölte, ellenben II. Gejza ismét visszaállította és összes javait visszaadta a monostornak, mely már 1239-ben hiteles helyi joggal bírt. A tatárjárás alatt a monostor is osztozott Várad sorsában, de a Szent Jobbot megmentették és minden jel arra mutat, hogy a vész elmulta után ismét itt őrízték. Egy 1475-iki oklevél az apátság szent-jobbi várkastélyáról is megemlékezik; ez valószínűleg azonos lesz azzal, melynek építését a XVI. században élt Nyakazó Antalnak tulajdonítják. 1501 után a monostor a Pálosok birtokába került. Békés uradalmában is maradtak a jámbor remeték egészen 1560-ig, a mikor a protestáns Telegdy 150Miklós rájuk tört s közülök hét szerzetest kegyetlenül legyilkolt. Így került az apátság világiak kezébe. Várát a XVI. században Bocskay bírta, utána Rákóczy Zsigmond, a ki Rhédey Ferencznek ajándékozta. 1654-ben Rhédey László bihari főispán itt tartotta esküvőjét „Szunyogh kisasszonynyal”, – mint Szalárdi krónikája mondja. 1660-ben a törökök a várat elfoglalják,1686-ban Caraffa ismét visszahódítja, 1711-ben azután várát lerombolják. Itt tartotta gyűléseit Bihar vármegye 1688-ban. Később a szatmári püspökség lett a földesura. A községben két róm. kath., egy ev. ref. templom van és azonkívül az izraelitáknak és a baptistáknak is van imaházuk. Az egyik róm. kath. templom 1745-ben épült, a régi vár egyik kőfalának felhasználásával, a másikat az apátság 1769-ben építtette; ez 1773 óta búcsujáró hely. Az ev. ref. templom 1557-ben csak sövényből és sárból volt építve. Ezt lebontották és 1801-ben újra építették. A katholikus egyház tulajdonában számos érdekes ereklye van; így állítólag az a selyemkendő, melyben a Szent Jobb Raguzából visszahozatott, továbbá a Mandits Antal szent-jobbi apáttól 1797-ben ajándékozott ezüst ereklye-tartó, egy régi szent kép 1780-ból, Richter Márton, akkoriban híres sziléziai festőtől és egy Mátyás-korabeli gót minuskulás feliratú harang. A református egyház tulajdonában egy nagy, aranyozott ezüst-fedeles serleg van, melyet 1667-ben Füstös Máté zászlótartó ajándékozott az egyháznak. A községhez tartozó, u. n. „Török kút” látta el hajdan a monostort és annak halas-tavát vízzel. A lakosok hitelszövetkezetet, olvasókört és önkéntes tűzoltó-egyesületet tartanak fenn. A község határában állott hajdan Mária Magdolna egyházas község is. A XIV. szátzad első felében Olaszi Péter fia Marót szerepel mint birtokosa. E községnek határában állott hajdan Mindszent egyházas község is, mely a püspöki tizedjegyzékben, a XIII. század végén szerepel. Az 1552-iki összeírásokban Literáti Mihályt találjuk itt mint birtokost.
