Szarvasmarha.
Szarvasmarha.
Legjelentékenyebb ezek közül a szarvasmarha-tenyésztés, még pedig a gróf Almássy Dénes sarkadi tenyészete. Itt, az uradalom tágas legelőin a legkedvezőbb természeti feltételek mellett tenyészik a tiszta magyar fajta, Almássy-félének nevezett gulyabeli marha, mint a podolia-moldvai jelleg legkorrektebb tipusa. A tenyészet eredete a század elejére nyúlik vissza s a legutolsó tenyész-anyag beszerzése 1836-ban történt a gróf Csáky-féle körmösdi gulyából s azóta a folytonos beltenyésztés következtében nagy tökéletességre jutott. Ekként a fajtának kitűnő tulajdonságai, melyek közül főleg a kitartás, a gyors haladó-képesség, a szilárdság, erősség s igénytelenség, a könnyű, élesen körvonalazott fej, a helyes alakú czímeres szarvak, a nagy, élénk szemek, a jó tarkó, a széles, erős járom-élű s kiválóan mélyen lebenyelt nyak, a jól formált mar, erős izmos vállak, széles szügy, dongás mell, az egyenes hát, rövid lágyék, széles, hosszú far, jól tűzött fark, továbbá a széles állás, a gyors járás, szabad mozgás és erőkifejtésre termett végtagok, a tetszetős, durva, fehér szőrözet, végül a nagy (145–165 cm. mar-magasság mellett 68 q) élősúly s minden részben összhangzó testkiformálódások, a faj jellegzetes s biztosan átöröklő tulajdonságává váltak. Az a nagy kereslet, mely a most befolyt század közepe óta hazánkban s társországaiban a sarkadi tenyész-anyag iránt mutatkozik, szinte ebben leli magyarázatát; de még az ország határán túl, a távol helyekre is eljutott a sarkadi gulya kitűnőségének híre; I. Miklós czár 1846-ban Sarkadról vásároltatott 1 darab bikából és 18 tehénből álló törzset 9000 váltó forintért. Hazánk számot tevő gulyái mind vásároltak tenyész-anyagot a sarkadi gulyából, sőt egyeseknek, mint például a mezőhegyesi m. kir. ménesbirtoknak éppen a sarkadi gulya képezi az alapját, hova először 1863-ban vettek 2 darab bika, 60 darab negyedfű üsző és 10 darab tehénből álló törzset, míg egyes bikákat azóta többször. A bikák rendszerint három éves korukban kerülnek eladásra, a midőn 800–2000 korona között váltakozik az áruk; évente átlag 16 darab kerül eladásra. A tenyésztésbeli tehén-állomány 125 darab, melyből egy 35 darabból álló, ugynevezett „czifra gulya” alkotja a pepineriát. Feljegyzésre méltó még a sarkadi gulyánál a kiváló fogamzási képesség, a mely mellett 100 tehén közül 92–96 darab vet borjút. A gulya tartása általában külterjes, megfelelően a podolia-moldvai jellegnek; a vegetáczió megindulásától kezdve legelőn, télen pedig a tenyésztésbeliek félig nyitott aklokban főleg kóró- és szalma-félékkel s az uradalom rétjein termett tápláló szénával takarmányoztatnak, mit a hasonlóan tartott növedék-állatokkal egyképen jól értékesítenek. A sarkadi gulya különben az 1885-iki budapesti országos és az 1896-iki budapesti ezredéves kiállításon az első díjjal lett kitüntetve.
A magyar szarvasmarha tenyésztése Bihar vármegyében igen el van terjedve s majdnem minden nagyobb birtokon található.
Ujabb időben a figyelem a nyugati fajták felé fordult, melyekkel az ország nyugati részében – különösen a gyors fejlődés, valamint hús- és tejtermelés tekintetében – oly nagy sikereket értek el. Simmenthali tenyésztés van gróf Károlyi Tibornál Bályokon, a gróf Csáky család uradalmában Körösszegen, a mölki apátság uradalmában Margittán, gróf Pongrácz Vilmosné birtokán Nagy-Kágyán, stb. Simmenthali-bonyhádi keresztezés van gr. Tisza István geszti, báró Königswarter kis-szántói uradalmában. Pinzgaui tenyésztéssel Telegdy Józsefnél Mező-Telegden és Szilassy Ottónál Ér-Adonyban találkozunk, hollandi tenyésztéssel pedig Székelyhídon, gróf Stubenberg József uradalmában.
Bihar vármegye lótenyésztése majdnem kizárólag abban az irányban halad, a melyet az állami ménállományok a vármegyébe kihelyezett egyedei 322szabnak meg; azonban kellő magaslaton áll. A tenyésztés főiránya gazdasági lovak előállítása. Arab-tenyésztést űznek Csapó Dezső Darvason, Miklósy Ferencz Kődombon, Paksy Albert Monostorpályiban és Des Echerolles-Kruspér Károly Szent-Miklóson. Említésre érdemes angol telivér-tenyészetet tartanak: gróf Tisza István Geszten, gr. Tisza Kálmán Csegődön, Gróf Károlyi Tibor Bályokon, báró Königswarter Herman Kis-Szántón, gróf Stubenberg József Székelyhídon és gróf Almásy Dénes Sarkadon. A félvér-tenyészetekből említést érdemel a Szunyogh-féle pocsaji tenyésztés. Verseny- és luxus-lovak tenyésztésére berendezett ménesek nincsenek. Verseny-istállókat báró Köngiswarter Herman és gróf Almásy Dénes tartanak. A hegyvidéki oláhságnak mokány néven ismert apró lovai (állítólag a régi erdélyi és török lovak keverék-utódai) igénytelenek, erősek és kitartók s a hegyvidék viszonyaira való tekintettel pótolhatatlanok. Említésre méltó gróf Stubenberg József székelyhídi spanyol szamártenyésztése is.
„Rendes” tehén négyhónapos bika-borjával, a sarkadi uradalomból.
Békés Gy. felvétele.
