Ruházat.
Ruházat.
Ruházat tekintetében a biharvármegyei magyaroknál a szokásos alföldi viselet dívik. A férfiak ünneplője leginkább sötét-kék, vagy fekete szövetből készül, fekete zsinórral, vagy a nélkül, ritkább a sötét-barna szín. A női ruhák színe nagyon változó; a leányok rendszerint világos, az asszonyok sötétebb, és idősebb korukban egész sötét ruhát viselnek. Néhol egyszínűek, néhol virágosak. Módosabbaknál a selyem is járja. Különös sajátsága ruházatuknak nincs olyan, a mely a szokásos alföldi viselettől lényeges eltérést mutatna és inkább a ruhadarabok elnevezése érdekes. Felső ruha rendszerint a bunda, vagy szűr és a guba. Itt már inkább találunk eltéréseket és pedig díszítés tekintetében, de ez sem jellemző egyes vidékekre nézve, mert ezeket is a legnagyobb változatosságban alkalmazzák, a szerint, a mely vidékhez közelebb esnek, úgy, hogy bízvást mondhatni, hogy az itteni magyar népviselet egyszerűen csak átszűrődése a szomszédos Szabolcs, Hajdu, Békés és Arad vármegyék területén otthonos ruházkodásnak.
A kabátot a derecskei, asszonyvásári, monostor-pályi, berek-böszörményi, érsemjéni, tóti, konyári, kis-kereki, b.-tordai, b.-szent-mártoni, szent-jánosi és siteri ember ujjasnak nevezi; a csatári, b.-félegyházi, esztári és szalárdi: lékrinek, a bojti pedig líkri-nek. Élesden, Albison, Pap-Tamásin, Bályokon, Székelyhídon és Szalontán a magyarok rokk-nak nevezik a kabátot, sőt ez utóbbi helyen gérokknak is. Baj és Szent-János községekben meg éppen az oláh daku, vagy az oláhos dóka járja. Geszten felőtő a kabát, Érmihályfalván pedig egyszerűen felső a neve. A kabát alatt több helyen ujjas pamut-mellényeket viselnek, a melyeket bekötőknek neveznek, így B.-Félegyházán, Tótin és Érmihályfalván. A mellényt a legtöbb helyen lábri-nak nevezik, így különösen Csatár, Élesd, Henczida, Asszonyvásár, B.-Böszörmény, Érsemjén, Tóti, Esztár, B.-Szent-Márton, Szent-János, Szalárd, Siter, Örvénd, Nagy-Kereki és Nagy-Szalonta községekben, az utóbbi helyen unterczukknak is, egyébként lajbi a leggyakoribb elnevezés, de Derecskén és B.-Udvarin a puszli, Konyáron pedig a derékravaló járja. A nadrág elnevezést nem változtatják meg és nem torzítják el. Csak Komádiban találunk két furcsa elnevezést, 219a mennyiben itt a szűk nadrágot rajthúzli-nak, a bő vászonnadrágot pedig trikó-nak nevezik. A felső ruha, a bekecsen kívül, a suba, guba, szűr és bunda. Leggyakoribb a szűr, a mely Csatáron, Henczidán, Asszonyvásáron, Bajon, Pap-Tamásin, Bojton, Vajdán, Kis-Kerekin, Bályokon legtöbbnyire síma fekete, Csatáron a guba is fekete, Asszonyvásáron fekete guba, Bajon fekete báránybőr-suba, B.-Böszörményben báránybőr-bekecs, Pap-Tamásin a guba is fekete, sima, Bojton fekete guba is van, éppen úgy Érsemjénben, Vajdán, Kis-Kerekin, Bályokon és Örvénden. Kivarrott, illetve díszített felső ruhákat a következő községekben viselnek: Élesden fekete szűrt, fekete kivarrással, Geszten ugyanazt, de itt és Szalontán fehér szűrt is, fekete, piros, kék vagy zöld kivarrással. Henczidán a fehér szűr feketével, a szürke kékkel, a barna világosabb barnával van díszítve; B.-Udvarin a szűr és bunda fehér vagy barna díszszel, Monostor-Pályin a fekete szűr fekete kivarrással, a fehér színessel; B.-Félegyházán, Komádin, Érmihályfalván és Nagy-Kerekin ugyancsak a fekete kivarrás dívik, míg B.-Szent-Mártonban a fehér szűr barna szegélylyel, Hosszúpályin a fehér szűr világos kivarrással és végül Sitéren a fekete szűr zöld vagy barna tulipán-kivarrással szokásos. A bekecs majdnem mindenütt otthonos, azonban Pap-Tamásin, B.-Félegyházán, Szalárdon, N.-Szalontán és Sitéren köcze a neve. Konyáron az ujjas bundát csöves bundának, a felkötött aljút pedig fordított bundának nevezik.
Szalontai polgár.
Ismeretlen felvétel.
A nőknél a felső ing rendszerint ingváll, az alsó ing pedig ingalj vagy pendely. A felső szoknya majdnem mindenütt rokolya, csak Albison pongyolka, B.-Félegyházán rok, Bályokon egyszerűen ruha, Szent-Jánoson pedig kántus-nak is nevezik. Az alsó szoknyának a neve Albison lipityánka. A ruhaderék nevét majdnem mindenütt elferdítik. Leggyakoribb a lékri elnevezés, mint Derecskén, Henczidán, B.-Szt.-Mártonban, Székelyhídon, Szalárdon és Nagy-Kerekin. A derekat Érsemjénben pruszli-nak is, Bályokon uriasan blúz-nak, vagy egyszerűen derék-nak, némely helyen pedig a derekat és a föléje jövő kabátkát bujbeli-nek, vagy bujkó-nak is nevezik, így Derecskén, Pap-Tamásin, Bojton, Komádin, Ér-Mihályfalván, Székelyhídon, Szent-Jánoson, Albison és Monostor-Pályin. A hol az ujjak nélküli mellénykét viselik, ott Élesden vizitli, Pap-Tamásin és Komádin vizikli, Vajdán és Hosszúpályin vizitke és Szalárdon lábri a neve. A geszti asszonyok és leányok a fejkendőt fejrevalónak, a nyakkendőt nyakbavalónak nevezik.
Lábbeli gyanánt a síma szárú csizma általános, csak itt-ott járnak a férfiak ránczos szárú, u. n. rogyós csizmában, mint pl. Henczidán, B.-Böszörményben, Pap-Tamásin, Érsemjénben, Nagy-Kerekin és másutt. Különösen a 220legények, a kik sok helyütt pengő sarkantyút is viselnek. A nők felső ködmönére két helyen érdekes elnevezést találunk. Így Szt.-Jánoson lögrád=lökdrád, Nagy-Kerekin tülledálló, Nagy-Szalontán, a szerint, a mint a ruha szűkebb, vagy bővebb, testhezálló, vagy tülálló, a téli kabát pedig kaczamajka.
Az oláhok ruházata sem igen jellemző és csak a felhasznált anyagban, a ruha szabásában és alakjában hasonlít a tipikus és jobbmódu oláh vidékek díszesebb és jellemzőbb viseletéhez. Ruháik nagyrészt szürke vagy fehér daróczból és halinából készülnek, rendesen piros vagy fekete posztó-szegélylyel és itt-ott némi színes posztófelvarrással. Csak asszonyaiknál és leányaiknál látunk az ingvállakon és a fehérneműn néhol elég csinos és gazdag hímzést is. Módosabb falvakban találunk a férfiaknál gazdagabban kivarrott szűrt és itt-ott czifra báránybőr-bundát is, mint pl. Tulkán. A férjes nők és leányok a czifrán kivarrott bőrmellényeket is nagyon kedvelik, de ilyent is csak a tehetősebb házaknál találunk. A női ruhák szineit sem lehet meghatározni, a mennyiben erre nézve semmiféle szabályt megállapítani nem tudtunk. Mindenütt változatos és hol czifra, hol pedig egyszerű. A hol egyáltalán díszesebben járnak, ott a ruhaszövetek is élénkebbek és díszesebbek; lábbelijük majdnem kizárólag a bocskor és csak oly helyeken a csizma is, a hol magyarok között laknak, a mint hogy ily helyeken viszont a szegényebb sorsu magyarok a bocskorra fanyalodnak, melynek készítését és kötését az oláhoktól eltanulják. A férfi szűrt különben szumán-nak, a női kivarrott bőrmellényt kozsok-nak nevezik. Kivarrott felső ruhát, szumánt találunk Vámos-Lázon, Sólyomban, a hol zöld a dísz; Poklusán a darócz szűrt veres és kék tulipánokkal varrják ki; Marcziházán és Méhkeréken szintén czifra a kivarrás; Barakonyban rendes, kaczagányos juhászbundát is viselnek; Atyáson a szűr és bekecs czifra. Csizmát viselnek általában Szakadát, Szoldobágy, Almaszeg Gyires, Rojt, Rontó, Nyárszeg, Marcziháza, Méhkerék, Kis-Ürögd, Kis-Koh, Gyapjú, Fekete-Bátor, Cséffa, Csohaj, Baresd, Barakony, Atyás, Sástelek, Hagymádfalva, Hájó, Ér-Kenéz, Csehi, Less, Szakál és Csujafalva községekben, sok helyütt éppen ránczosat. Az itt felsorolt községek nagyobb részében az oláh nők és leányok czipőt is hordanak.
A nők fehérneműiket fehér, vörös, vörös-kék, fekete és vörös-fekete-sárga fonállal szokták kihímezni és pedig leginkább az ingváll dudorát és az ujjak kézelőit. E divat általában Szakadát, Bukorvány, Koroj, Almaszeg, Brátka, Közepes, Vámos-Láz, Petegd, Oláh-Szent-Miklós, Gyapju, Fekete-Bátor, Sástelek, Kardó, Csujafalva, Tőtös, Szakál, Széplak és Vaskoh községekben. Különösen Alsó-Lugason dívik erősen az oláh varrottas készítés, a mit az ottani leányok és asszonyok közül sokan háziiparszerűleg űznek, úgyszintén Feketetó vidékén, a hol különösen az ágyneműk kihímzése divatozik.
