A kolera.
A kolera.
Biharban a kolera 1873-ban lépett fel. E járványnak 11,000 ember esett áldozatul, noha a rendes orvosokon kívül 41 járványorvos lett alkalmazva, kiknek díjazására azonban a vármegye kellő fedezettel nem rendelkezvén, ahhoz báró Dőry József főispán 3487 frtot gyűjtött s ezt a saját adományával is megtoldotta. Ugyancsak gyűjtést indított a kolera következtében árvaságra és özvegységre jutottak felsegélyezésére s ez uton 7593 frt 99 kr gyűlt össze; ezen kívül Olteanu János g. k. püspök 400 ftot adott s Dringon György tenkei ügyvéd 307 frtot küldött egy tánczvigalom jövedelméből. A kolera által 7571 egyén jutott árvaságra és özvegységre, kik közül 737-et mások fogadtak fel, 52 szolgálat által tartotta fenn magát, 570-et a községek tartottak el, 119 könyöradományokra lett utalva, 5760 pedig a saját vagyonából élt. A kolera-járvány bajait az inséges termés is hatványozta, minek enyhítése végett egy 46 tagból álló vármegyei bizottság küldetett ki, mely az állam által adott 100,000 frt inséges kölcsönt akként osztotta fel, hogy abból 70,000 frtot kölcsönként a vízszabályozási társulatoknak, 30,000 frtot pedig a munkaképtelenek tartása által kimerült 60 községnek adott kölcsön.
1868-ban kezdődött a védhimlő-oltás, bár több helyen nagy ellenszenvvel találkozott. 1877-ben létesült a községi és körorvosi intézmény s az egészségügyi közegek számát 35-ig hatósági orvossal szaporították.
1882-ben lépett fel a philloxera Biharban, 1901-ben az egész január és február hó rendkívüli hideg volt, állandóan tartó hóval; a Fekete-Körösön már január közepén fél méteres jég volt. A farkasok is sokat garázdálkodtak s a nagy hidegnek több emberélet esett áldozatul. A nyomor enyhítésére a humanitásáról ismert báró Königswarter Herman a Kis-Szántó, Nagy-Szántó, Nagy-Kereki és Gyapju községi szegények s ottani uradalmai cselédsége között 6000 koronát osztatott ki.
