II. Ulászló.
II. Ulászló.
A királylyá választott II. Ulászló gyakran megfordult Váradon, így 1494. július 20. és augusztus 3-ika közt, hasonlóan 1495. augusztus havának nagyrészét Váradon töltötte. 1500-ban, a jubileumi évben pedig gyakran időzött Váradon. A nevezetes 1505-iki rákosi országgyűlésre a vármegye Ártándi Tamást, Thordai Miklóst, Tholdi Mihályt, Bajoni Jánost és Mochtói Miklóst küldte követekül.
Ulászló uralkodása alatt két ízben is, 1497-ben és 1508-ban a fekete halál pusztított a vármegye területén. Az 1514-ben kiütött pór-lázadás szomorú emléket hagyott a vármegye történetében. A husvét vasárnapján kihirdetett keresztes had, a közbejött események hatása alatt a török helyett a nemesek ellen fordult. Míg Dózsa György Túron tűzte ki a kereszt zászlaját, Lőrincz pap Várad vidékén, Istvánffy adatai szerint, mintegy 36,000 pórt gyűjtött egybe. Az utóbbinak rakonczátlan hadai már május havában lángba borították a vármegyét.
II. Ulászló.
A gráczi történelmi múzeumban levő eredeti után.
Elébb Körösszeget, a Csákyak várát dúlták fel, majd Székelyhídat, hol a négy Zólyomi testvér családostul a pórok dühének esett áldozatul. Ezután felégették Nagy-Bajom várát; az egyes kastélyok urai, mint Pocsaji László, Telegdi István királyi kincstartó, Dóczy György áldozatául estek a pórok dühének. A megyei és a püspöki zászlóaljak élén Pöstyéni Gergely küldetett ellenök, de visszanyomatott és a váradi várban keresett menedéket. Pöstyéni kudarczán a pórhad vérszemet kapva, a várost felgyújtotta, a várat pedig ostrom alá fogta. A várbeliek szorongatott helyzetében Szapolyai erdélyi vajda Tomori Pált küldte Várad felmentésére, mire Lőrincz pap, nehogy két tűz közé szoruljon, Bihar földvára mögé húzódott. Ekkor Tomori az ifju Perényi váradi püspök, továbbá Czibak Imre, Ártándy Pál, Glésán Miklós, Bajoni Benedek hadaival egyesülve, teljesen szétverte a pórokat. A pórlázadás végét ismerjük a történetből. Dózsa György felnégyelt holttestéből egy rész Várad kapujára függesztetett ki. (Bunyitay i. m. I. 369. – Fraknói Vilmos Millen. Tört. IV. K. 403. – K. Nagy Sándor Utirajzok III. 54. – Istvánfy lib. 5. 44. l.)
A pór-lázadás után kezdetét vette az „udvari” és a „nemzeti” párt közötti küzdelem, melyben a megyebeli főurak közül Ártándy Pálnak is jelentékeny szerep jutott. A pártok vészes küzdelmi közepett Szulejmán 1526. tavaszán megindult Konstantinápolyból Magyarország leigázására.
A törökök előnyomulásának hírére a hadjáratviseléséhez szükséges pénzösszeg előteremtése czéljából az egyházi edények beolvasztása rendeltetett el. E czélból Csáky Mihály és Serédy Gáspár június 26-án Váradra indultak, de e követség már későn érkezett. Pár nappal előbb jött a király izenete, mely a megyei és a püspöki hadakat július 2-ára Tolnára rendelte.
Perényi Ferencz váradi püspök, testvérével Péterrel, 3000 főnyi sereget állított ki, mely aug. 6-án érkezett Tolnára, Szapolyai György és Várdai Pál egri püspök hadaival együtt. Kívüle még részt vettek a vármegyei főurak 481közül Ártándy Balázs, a nemesek közül Tarsoly Gergely, a ki Biharból háromszázadmagával esett el.
Perényi is azok közé tartozott, a kik az ütközet elhalasztását tanácsolták. Az augusztus 29-én vívott mohácsi csatában Várad püspöke is életét vesztette. Perényi Imréné a csata után jobbágyaival megjelent a harczmezőn s míg elveszett fiát kereste, az elvérzett hösök holttetemeit visszaadta az anyaföldnek.
