Zsigmond.
Zsigmond.
A történelemből tudjuk, hogy a délvidéki lázadás lecsillapítására Erzsébet, Nagy Lajos özvegye és leánya, Mária királynő Horvátországba mentek, hol a felkelt, elégületlen főurak elfogatták őket. A velenczei hajóhad által fogságából kiszabadított Mária királynő csak 1387-ben találkozott.a segélyére siető Zsigmonddal, a kit párthívei Budán királylyá választottak. Zsigmond megkoronáztatása után 1387. szeptember 12-én Mária királynéval együtt Váradra jött Szent László sírjához; utóbb még több ízben, jelesül 1390. február 8-án és szeptember havában is Váradon találjuk. (Bunyitay – I. 199. l.) Az 1393-ban a Moldvából betört oláhok feldúlták Váradot s ez alkalommal a pálos-kolostor is elpusztult. (Bunyitay – Akad. ért. XII. k. 6. sz. 4. lap.) A törökök előnyomulása már ekkor aggasztó mérveket öltött a byzanczi császárság területén. Zsigmond, a mint a belnyugalom kissé helyreállott, hadaival az Aldunához vonult Kis-Nikápoly ostromára. Seregeihez Csáki Miklós csatlakozott a vármegyei főurak közül. E hadjárat alatt 1395. május 17-én Mária királynő váratlanul elhalt. Tetemei a váradi székesegyházban tétettek örök nyugalomra. Zsigmond a temetés intézésére Kanizsai János érseket küldte vissza a hazába. (Fejér – X. 2. 438 l.) A következő évben (1396) jóformán az egész kereszténység segélyével, a törökök elleni második hadjárat készülődései kötötték le az ország figyelmét.
A Mária királyné sírjában talált korona.
Az Archäologiai Értesítőből.
Zsigmond július havában indult Budáról Várad felé, hol hosszabb állomást tartott, bevárván az észak-keleti részek nemességének csatlakozását. Seregében a franczia-német keresztes hadak szine-java között ott találjuk Csáki Miklóst testvérével Istvánnal, a Maróthiak, a Perényiek, a Czibakok bandériumait. (Schönherr Gy. Millen. tört. III. 429.) Az általános történetből tudjuk, minő véget ért e dicstelen hadjárat, melyben Csáki István is elesett. E kudarcz ismét életre keltette a forrongó nápolyi pártot, de másfelől Zsigmond önkényes eljárása még hívei között is elégületlenséget támasztott.
1403. január havában, Lukács váradi püspök meghívására, az ország javát szívükön viselő főpapok és főurak Váradra gyülekeztek. Ott voltak: Ludányi Tamás egri, István erdélyi püspökök, Bebek, Detre nádor, a két Csáki, György, a székelyek ispánja és Miklós erdélyi vajda, sőt valószinüleg Kanizsai János érsek is. Az egybegyűltek megesküdtek Szent László fejereklyéjére, 478hogy Zsigmondot nem ismerik el királyuknak, hanem Nápolyi Lászlót emelik a trónra.
Az értekezlet után Lukács váradi, István erdélyi püspökök, Csáki Miklós és Marczali Miklós erdélyi vajdák, továbbá Csáki György, fegyverbe állították híveiket és gyülekező helyül a Körösközét tűzték ki.
Zsigmond király.
Az orsz. képtárból.
Tudjuk, hogy Zsigmond veszendőbe menő ügyét ez alkalommal Stibor vajda és Garai mentették meg. Egyedül Ludányi egri püspök és Debrői István folytatták még az ellentállást, de az előbbi Eger várának elestével Lengyelországba menekült, az utóbbi pedig Erdélybe szorult. A lázadás leveretése után, 1406. okt. 19-én, Zsigmond Váradon volt, hogy az ottani vidék hűségét biztosítsa. Főleg a papságra kivánt hatni, e végből a váradi kaptalan részére gazdag alapítványt tett, Csáki Miklós volt erdélyi vajdát pedig a sárkányrend vitézévé nevezte ki. A Veres-Oroszország és Podolia ügyében támadt viszály kiegyenlítése végett Zsigmond Ulászló királyt Lublón 1412. márcz. havában vendégül látta. Innen, a Kassán eltöltött egy heti mulatozás után, egész kíséretökkel Váradra jöttek, s itt töltötték a husvéti ünnepeket. Április 24-ike után Zsigmond vendégével Budára utazott.
Zsigmond uralkodásának következő éveit a konstanzi zsinat kötötte le. 1419. okt. 1-én ismét Váradon találjuk, mely alkalommal a törökkel békét kötött. (Fejér, X., 6953.)
Mig a törökökkel kötött béke az ország déli részét biztosította, addig észak felől fenyegette veszedelem. Zsigmond hadai a cseh Giskra huszitái által megveretvén, 1422. május havában Váradra hívta egybe az ország rendeit, hogy a huszita mozgalmak ellen segélyt kérjen. (Hazai Okmt., II., 233. l.) Ő maga is eljött Váradra, hogy Szent László oltáránál könyörögjön a nagy királyhoz oltalomért. Váradról Körösszegre rándult a Csákiakhoz, jún. 10-én azonban már Debreczenben volt. (Bunyitay, I., 238.)
A huszita tanok lassanként átszivárogtak hazánkba is.
Az erdélyi lázadás hírére a huszita érzelmü pórnép Tarpai Márton vezérlete alatt fegyvert fogott (1437). A lázadók főleg a vármegye nyíri részeiben garázdálkodtak. Tarpai lázadása csakhamar leveretett, a huszita pórok visszatérítésére pedig Ferencz-rendi szerzetesek küldettek ki.
1436-ban deczember havában Zsigmond Debreczenen át ismét Nagy-Váradra 479jött, ezuttal utoljára, mert a következő év végén már hatlovas gyászkocsi hozta hült tetemeit Váradra, hol azok Szent László lábaihoz tétettek örök nyugalomra (Thúróczy, II., 166–170.)
Zsigmond, fondorkodó nejét, Borbálát, Váradon őrizet alatt tartotta, halála után azonban veje, Albert, a cseh rendek közbenjárására szabadon bocsátotta.
Vitéz János síremléke (Esztergom.)
Az Esztergomban levő eredeti után.
