Ady Endre– Imrik Péter.
384Ady Endre– Imrik Péter.
AdyEndre hírlapíró. A Nagyváradi Napló főmunkatársa, jeles poéta, kinek költeményeit a fővárosi szépirodalmi lapok is örömmel közlik. Azelőtt Debreczenben segédszerkesztő volt. Önálló verskötetét a kritika nagy tetszéssel fogadta.
Agáczi Norbert, gimnáziumi tanár. Munkái: A classikai óda története. (1871). A classikai óda és Berzsenyi. (1871). Toldy Ferencz és a magyar irodalomtörténet. (1876). A délibábok hőse. Több izben tartott felolvasást a szépirodalom és az esztétika köréből.
Alvinczy Sándor, főreáliskolai tanár. Önálló munkái: A Szaharában. Uti rajzok és tanulmányok. (1890). A franczia társadalom (1893). A franczia nők. (1893). A szellemi élet Párisban. (1896). Kártyások és játékbarlangok. (1899). Több fővárosi lapba néprajzi és társadalmi czikket írt.
Bíró Lajos hírlapíró, a Függetlenség, Szegedi Napló, Budapesti Napló, Agence de Paris, Országgyülési Értesítő, Hét és több más szépirodalmi hetilapnál fejtett ki irodalmi munkásságot. Helyettes szerkesztője volt egy esztendeig a Nemzetgazdasági Szemlének és másfél év óta a Szabadságnak a helyettes szerkesztője. Most jelent meg egy novellás kötete: a Bálványrombolók. (Egy czinikus ember meséi).
Bodor Károly orvostudor és kórházi főorvos. Orvosi dolgozatai a szaklapokban jelentek meg. Több drámát ültetett át és A fekete gyöngy czimü regényt fordította Sardoutól. Eredeti szinművei: Kritikus; Nőorvos; Lenni vagy nem lenni.
Bozóky Alajos dr. jogakadémiai igazgató. Nagyszámu jogi és közmívelődési czikket írt különböző folyóiratokba. Önálló művei: Praetori jog. (1866). A börtönügy legujabb haladásai. (1867). A római jog institutióinak tankönyve. 4. kiad. (1885). Az egyházi jog tankönyve. (1871). A római jog pandektáinak tankönyve. (1874). A köteles részről. (1874). Római perjog. 2. kiad. (1885). A nagyváradi kir. akadémia százados multja. (1889). Az ausztriai magánjog rendszere. (1891). Római világ. 3. köt. (1892). (Friedländer után). Kiadta Gaius római jogi institutióit latinul és magyarul. Az első keresztény kodifikáczió. (1900.) Többször tartott felolvasást a római mívelődés történetéből. Megnyitó beszédei a jogakadémia Almanachjában jelentek meg. 1889-ben kir. tanácsosi czímet nyert.
Bunyitay Vincze, nagyváradi kanonok, született 1837. január 11-én Sátoralja-Ujhelyen. 1860-ban szentelték fel. Három évig volt segédlelkész, majd szent-jobbi és bélfenyéri plébános lett. Lipovniczky István nagyváradi püspök könyvtárnokának nevezte ki 1879-ben. 1893-ban kanonok. 1897-ben apát lett. Mint történetíró különösen az egyházi műemlékek és történet körül fejt ki nagysikerü munkásságot. A hazai levéltárakon kívül Róma és Bécs levéltárait is két ízben felkutatta, hogy adatokat gyűjtsön a XVI-ik századi vallásújítás és kitünő, nagyszabásu művéhez „A váradi püspökség történetéhez”, melynek alapján az akadémia sietett levelező tagjának megválasztani. Történelmi értekezései a Századokban, Archaeologiai Közleményekben, Katholikus Szemlében stb. jelentek meg. Munkái: Ifjusági olvasmányok. (1863). Régi képek. (Tárczaczikkek). Az eggedi apátság története (1880.) A váradi püspökség története (1883–84). Három kötet. Számos rajzzal. A mai Nagyvárad megalapítása. (1885). A váradi káptalan legrégibb statutumai. (1886). Szilágymegye középkori műemlékei. (1887). A római Szentlélek-Társulat anyakönyve. (1889). Magyar királyok Váradon. (1890). Bihar vármegye oláhjai s a vallás-unio. (1892.) A gyulafejérvári székesegyház újabb részei s egy magyar humanista. (1892). Nagyvárad a törökfoglalás korában. (1892.) A hitújítás történeti adatainak első kötete most jelenik meg. Schematismus historicus Diocesis M. Varadiensis. (1886.) Kiadta Ipolyi Arnold kisebb munkáit és Schlauch Lőrincz Egyházi és Egyházpolitikai Beszédeit.
Dús László, t. főügyész. Mint hirlapíró és a Szabadságnak hosszu időn át szerkesztője, rendkívül sok politikai, társadalmi és szépirodalmi czikket írt. Munkája: Szinészetünk bölcsőjében. (1884). Ő írta meg e munka számára a Nagyvárad történetét tárgyaló fejezetet.
Erdélyi Zoltán. 1893-tól 1897-ig a Magyar Ujság belmunkatársa, 1894–1899 közt a Hasznos mulattató és Lányok Lapja segédszerkesztője; 1899-ben a Veszprémvármegye fel. szerkesztője. 1900. óta a pósta- és távirda-igazgatóságnál fogalmazó. – Munkái: Május. Költemények. (1892). – Tündérlagzi. képes gyermekmese. (1894). – Epizódok. Költemények. (1896). – Vesztett Boldogság. A M. T. A. által a Nádasdy-féle 100 aranyos pályadíjjal kitüntetett verses regény. (1898. II. kiadás 1901). – Laura Dalok. (1899). I. és II. kiadás. – Margitsziget és más kisebb költői elbeszélések. (1901).
Fehér Dezső, lapszerkesztő. Hirlapírói működését a fővárosban kezdte meg, hol több lapnak munkatársa, a „Bolond Istók”-nak pedig éveken át segédszerkesztője volt. 1889-ben jött Nagyváradra és azóta folyton munkása a nagyváradi sajtónak, melynek fellendülésében jelentékeny része volt. Dolgozott a Nagyváradi Hirlapba s munkatársa, Iványi Ödön halála után pedig négy évig szerkesztője volt a Nagyváradnak. Jelenleg a Nagyváradi Napló szerkesztője, melyet maga alapított. A „Nagyvárad” fennállásának huszonöt éves jubileuma alkalmából ő hívta össze az ország összes hírlapíróit Nagyváradra és felvetette a „Vidéki Hírlapírók szövetségé”-nek eszméjét, mely főkép az ő buzgósága révén csakhamar megvalósulást nyert. A Vidéki Hírlapírók Szövetségének megalapítása óta jegyzője, majd igazgatósági tagja. Két izben szerkesztett élczlapot is. 1889-ben a városligeti szinkörben előadták A félmilliós ternó czímű 3 felvonásos bohózatát, a nagyváradi színházban pedig a nagyváradi szinészet száz éves fennállására írt „Száz év” czímü színművét. Kiadott ezenkivül két novella-kötetet is „Kaleidoszkop” és „Hölgyek és Urak” czímen.
Fráter Imre, orvostudor. 1892. óta a biharmegyei közkórház igazgató-főorvosa és a sebészeti osztály vezetője. Dolgozatai az Orvosi Hetilapban és a Sebészetben jelentek meg.
Halász Lajos, szerkesztő, hírlapírói működését a makói „Maros” czímű lapnál kezdte; majd Szarvason gyorsírászati szaklapot alapított és szerkesztett, azután Debreczenben volt hírlapíró és később a nagyváradi „Szabadság” szerkesztője lett. Majd a „Nagyváradi Napló”-nál találjuk, mint szerkesztőt. Később meginditotta a „Nagyváradi Friss Ujságot”, a legelső vidéki krajczáros napilapot. Ő szerkeszti (Nagyváradról) a „Kolozsvári Friss Ujságot” is. Önálló munkája: „Éjjel” czímü novellás kötete.
Imrik Péter, jogtudor, kir. itélőtáblai bíró. Számos költeményt írt és ő a szerzője a híres Mollináry nótának is. Jogi czikkei a szaklapokban jelentek meg. Munkái: Demonstratió. 385(1877). A szent háboru. (1877.) Választás vagy kinevezés. (1879). Budapesten, 1879-ben Rikkants czímű lapot szerkesztett.
