Vízvezeték.
Vízvezeték.
A város egészségügyi alkotásai közül korszakalkotó a nagyváradi vízvezeték létesítése, a mely 1894-ben adatott át a közhasználatnak. Már 1817-ben, a „választott esküdt közönség” ülésében, Szorger Sámuel főbíró idejében, kimondták, hogy a „jó víz legelső szükség légyen.” A következő évtizedek folyamán egész sora a terveknek merült fel. A legelső terv a város határán levő Bóné-kút vízének bevezetése volt. Azonban ez a terv nem valósult meg. 1863-ban a város mérnöke a régihez hasonló tervvel lépett a város 338közönsége elé, de az is feledésbe merült. 1874-ben a régi terv került új alakban felszínre. Kutiák Ágoston orvos volt a felélesztője, ki a Bóné-kút forrásait ajánlotta és ez időtől kezdve állandó agitácziót fejtett ki e terv mellett, míg 1884-ben Zsigmondy megvizsgálta a Bóné-kút forrásait s azt találta, hogy azok alkalmatlanok. Ez időtájt történt, hogy a város főmérnöke a figyelmet a Körös folyóra irányította, azt mondván, hogy ennek vize átszűrve, a város lakosságának vizszükségletét kielégíthetné. A város törvényhatósági bizottsága tehát utasította a tanácsot, hogy erre tervet készíttessen. A tervező Oelwein Artur tanár volt. A vízvezeték ügye ezután mindinkább a megvalósulás felé közeledett. 1889-ben Pável Mihály nagyváradi g. kath. püspök 10,000 forintot juttatott a vízvezeték czéljaira. A létesítendő vízmű helyén készített próbakútak vízének elemzését 1888-ban a m. kir. állami vegykísérleti állomás eszközölte, s a vizet „chemiailag kifogástalan minőségű”-nek mondotta. Végre a vízvezeték 1894. november 9-én elkészült és hogy sikerült, az a Walser-féle budapesti szivattyú- és gépgyár r.-társaságot dícséri. A vizet a város fölött 4 kilométernyire, a Körös-völgyének talajvize szolgáltatja. A víz nyerésére egy körülbelől 12,000 m. területü kanyarulatban, a folyó medrétől jobbra, attól 2–300 m. távolban fúrt két főkút és két utólag létesített próbakút szolgál. A szűrő-réteg durva, homokos kavics. A négy kút legnagyobb vízmennyisége, alacsony vizálláskor, másodperczenként 80 liter; ha 45 l.-t vesznek számításba, az 46,000 lakos szükségletének felelne meg. Fejenként 24 órára 75 litert vettek számításba. A vezeték főcsöveinek hossza 50,097 m., az oldalvezetékeké 11,084 m., a házi vezetékeké 40,495 m. 1895-ben 2400 lakóház mellett a házi vízvezetékek száma 1002 volt. Ez évben összesen 620,040 köbméter víz fogyott, a napi átlag tehát 1671 köbm. volt. Az összes költségek 900,697 koronára rúgtak.
Nagyvárad. – A m. kir. bábaképző.
Lojanek L. felvétele.
Az ily tökéletes vízvezeték egészségügyi jelentőségét bizonyítják az egészségügyi statisztika adatai is. E szempontból elegendő a város typhus-statisztikáját ismertetni. Míg 1888-ban 23 beteg halt el typhusban, addig 1899-ben csak 14. Hogy ez adatok nem mutatják a változást szembetünőbben, a hiányzó megbetegedési adatoktól eltekintve, annak tulajdonítható, hogy a typhus fellépése nemcsak az ivóvíz minőségétől, hanem egyéb tényezőktől is függ s hogy a vízmű létesítése után, tapasztalat szerint, még évekig eltart, míg a lakosság kizárólag csak vízvezetéki vízzel él és az is bizonyos, hogy a vízvezeték csak kiépített csatornarendszer mellett fejtheti ki egész hasznát. 339De ez a kérdés csak odáig érett, hogy megtörténtek az előmunkálatok és felmérések s húszezer koronányi költséggel elkészítették a városi csatornahálózat tervezetét. A meglevő csatornák csak rövid vonalokon haladnak, az utczák 51,600 méternyi hosszához viszonyítva, csak 5790 m. csekély hosszban. A készített terv szerint közel hetvenezer folyóméter csatorna készülne.
