Intézkedések 1867-ben.
Intézkedések 1867-ben.
Az alkotmány helyreállítása után a közmunka- és közlekedésügyi miniszter 8709/67. számu rendeletével az addig fennállott 71700/62 szám alatt kiadott közmunka-utasítást némi módosítással, melyek közül a leglényegesebb a közmunka-kényszerváltság elrendelhetése volt, továbbra fentartotta. Ezeket, valamint a vármegye önkormányzati jogának kiterjesztését czélzó módosításokat Bihar vármegye örömmel fogadta, minek a 108/68. számu bizottmányi határozatban kifejezést is adott. Csupán azzal nem tudott a vármegye megbarátkozni, hogy az álladalmi útak az ideiglenesség alatt felállított állammérnöki hivatal által kezeltessenek. Fel is írt e tárgyban a közlekedésügyi miniszterhez, sőt midőn Sáros vármegye később e tárgyban felterjesztést tett és Bihar vármegyét hasonló felirat készítésére felhívta, a vármegye újból megragadta az alkalmat és újabb felterjesztést intézett a miniszterhez. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter azonban a feliratokat figyelmen kívül hagyva, az országos és megyei útak korszerü rendezési tervezetét készítteti el és leküldi a vármegyéknek nyilatkozattétel végett. Végre kimondja a kormány, hogy legalább az államútak, minden közmunka mellőzésével, készpénzből lesznek építendők és fentartandók, számítva arra, hogy a közútak javítására sokkal többet lehet tenni, ha az összeírt közerő helyett annak számításbeli értékével azonos pénzösszeg áll rendelkezésére.
A közmunka- és közlekedésügyi miniszter rendelete alapján a vármegye Sughó József másodalispán elnöklete alatt bizottságot küldött ki, melynek tagjai Tisza Kálmán, b. Dőry József, Haranghy Bálint főmérnök és Cseresnyés Sándor t. jegyző voltak. E bizottság a közutak korszerű rendezését a nemzetgazdaság és ipar legfontosabb tényezőjének tartván, azt javasolja, hogy a vármegye nemcsak megyei, de országos érdekből ajánlja fel közreműködését a tervezet kivitelére.
A miniszteri tervezet szerint a megye területén levő nagyvárad–b.-ujfalu–debreczeni, a nagyvárad–aradi és nagyvárad–kolozsvári állami közutakon kívül még a vármegyét az akkori Zaránd-megyével összekötő nagyvárad–belényes–halmágyi út is az állami közutak sorába volna felveendő.
A bizottság ezt örömmel veszi tudomásul, azonban javasolja, hogy a debreczen–aradi közútak a N.-Szalontáról Nagyváradon keresztül B.-Ujfaluig terjedő nagy kanyarulat helyett B.-Ujfalutól M.-Sas és Ugra községeken keresztül, egyenes irányban építtesenek ki N.-Szalontáig. A megyei utak közé sorozza a miniszteri tervezet azokat az utakat is, melyek a megye területét különböző irányban behálózva, úgy a helyi, mint a szomszéd vármegyékkel való közlekedést előmozdítani hivatva volnának. Ilyenek a nagyvárad–béli, a sarkad–szalontai, a tenke–hollódi, a nagyvárad–székelyhídi, a székelyhíd–n.-léta–debreczeni, a nagyvárad–okányi és a debreczen–mihályfalvi, már eddig is meglevő, továbbá az újonnan létesítendő következő útvonalak: Nagyváradról Szalárdon át Margittára; innen elágazólag Csanálostól Hagymádfalván át Alsó-Lugosra, továbbá Olcsától Pokolára, Érsemjénről Székelyhídra, végül a sápi vasúti állomástól a p.-ladányi állomásig vezető út.
Itt meg kell jegyeznünk, hogy ez időben a megye területéhez tartozott még Debreczen és vidéke is, miért is az idézett miniszteri tervezetbe még a debreczen–p.-ladányi út is felvétetett.
A bizottság elfogadandónak tartja a tervezet eme részét, azonban az úthálózat megállapításánál azt tartotta szem előtt, hogy az utak, a létesítendő vasútvonalak irányával nem párhuzamosan, hanem keresztirányban haladjanak, miért is első sorban a következő utakat javasolja kiépíteni, és pedig: a nagyvárad–béli, a n.-szalonta–tenkei, a tenke–hollódi, a széplak–margittai, a n.-léta–debreczeni, a nagyvárad–szalárd–margittai és Csanálostól a Körösvölgybe vezető utat. Ide sorozandónak tartja továbbá Élesdről a sólyomkői és feketeerdei üveghutákon át Kraszna-megyével összekötő utat és egy oly útvonalat, mely Belényestől a Körösvölgybe vezetne. A többi vonalak kiépítését nem tartja szükségesnek, mert azok a tervezett alföld–fiumei, valamint a bihari vasútvonalak következtében másodrendü fontossággal fognak bírni. Szükségesnek tartja azonban, hogy a sarkad–szalontai és a nagyvárad–okányi utak helyett Okány község Sarkaddal, mint leendő vasútállomással összeköttessék, 286továbbá hogy a tenke–hollódi vonallal nem nagy távolságban egyenközűen haladó és a nagyvárad–béli, valamint a nagyvárad–belényesi utakat összekötő olcsa–pokolai vonal helyett, e keresztút Krajova községből kiindulva, Siád, Rogoz és Urszád községeken át vezetne Pokoláig. Felvétetni ajánlja a bizottság, mint másodrendű fontosságut, a Nagyváradtól Pocsajon át Debreczenbe vezető utat.
E javaslatot a vármegye bizottsága egyhangulag elfogadván, a miniszternek ily irányban tett előterjesztést és az úthálózat – némi módoaítással – a javaslat szerint ki is fejlődött, azonban a belényesi útnak az állami közutak sorába leendő felvétele teljesen levétetett a napirendről.
A vármegye még 1868-ban utasította a megyei mérnöki hivatalt, hogy uttatarozók alkalmazása iránt tegyen javaslatot. A közgyűlés azonban elhatározta, hogy csak azokon az utakon kell útkaparókat alkalmazni, melyeknél földleomlások és a hegyi patakok a közlekedést rögtön megakaszthatják. A vármegye tényleg kevesebb útkaparót alkalmazott és ezeknek a száma csak a 80-as években szaporodott 45-re, sőt még a legujabb időben is voltak szakaszok, a hol egy-egy útkaparó 15, sőt több kilométernyi utat kezelt.
