Lábatlan.
Lábatlan.
Lábatlan, dunamenti magyar község, 280 házzal és 1400 lakossal, a kik vallásra nézve róm. katholikusok és reformátusok. Határa 1488 kat. hold. A Zovárd nemzetség ősi birtoka. Első ízben 1267-ben talákozunk nevével, mely évben IV. Béla király Vécs unokájának, Miklós királyi főlovászmesternek Lábatlanban 18, Bikalban 15 eke földet adományozott. Az 1283. évi osztály alkalmával Karvai Miklós fiai, Miklós és Péter kapták. 1322-ben Nagymartoni Pál országbíró megtámadta és elpusztította. 1352-ben Zovárdfi Domonkos, az unokabátyjára rábizonyult hamis pénzverés részességének vádja alól felmentetvén, elkobzott birtokait, közöttük Lábatlant is, visszanyerte. 1385-ben Lábatlani Henslini Pál, 1390-ben alkalmasint ennek fiúsított leánya, Ilona és Vécs János, a királynő apródja bírta. 1502-ben Pathi Benesenich Mátyás, Konkoly Péter, továbbá Bajnai Both András horvát bán, 1503-ban és 1519-ben Bojoni János, Erdődi Bakócz Tamás, bucsányi Korláthkői Tamás komáromi főispán voltak itt birtokosok. 1551-ben Apponyi István és János, 1558-ban Verbőczy István, 1634-ben és 1647-ben Apponyi Balázs, Ormándy Péter és Szeghy Katalin birtokában találjuk. 1651-ben Bánky György bírt földesúri joggal. Később Nagybaráti Huszár István birtokába került, a ki 1678-ban királyi adományt nyert Lábatlanra. 1702-ben Huszár Imre volt itt birtokos, de 1719-ben az Ujlaky családnak is volt benne része. Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a Nedeczky család birtoka. Lakosai ekkor még túlnyomólag reformátusok voltak. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Nedeczky Ferencz, továbbá az Ujlaky, Lehóczky, Gyulai és a Hegyi családok voltak földesurai. Ekkor, földesurai révén, Komárom vármegyéhez tartozott. Mint országgyűlésileg beczikkelyezett helységben, a reformátusok szabad vallásgyakorlattal bírtak. 1735–1755 között Ujváry Mihály volt a lelkészük. A XIX. század elején a Reviczky család mellett a Nedeczky család volt a helység legnagyobb birtokosa. Nedeczky Ferencz gyermekei 1812-ben osztoztak az atyjuktól rájuk szállott lábatlani birtokon. A helység 1876-ban Komárom vármegyéből Esztergom vármegyébe kebeleztetett át. Templom a török hódoltság idejében épült s ekkor a katholikusoké volt. Később a reformátusok foglalták el s azóta az övék. A szépen fejlődő község lakossága a legutolsó népszámlálás óta mintegy 500 lélekkel szaporodott. Itt van az Egyesült tégla- és czementgyár részvénytársaság czementgyára. Dűlőnevei közül fölemlíthető a Klastromdűlő és az Apáczakert, a melyeknek helyén kolostor volt. Postája, távíró- és vasúti állomása helyben van, hajóállomása Piszke.
