Párkány.
Párkány.
Párkány, dunabalparti magyar nagyközség, Esztergom átellenében, 415 házzal és 2836 lakossal, a kik vallásuk szerint így oszlanak meg. 2418 róm. kath., 356 izr., 51 ref. és 10 ág. evang. Határa 2555 kat. hold. Egyike Esztergom vármegye legrégibb helységeinek. Őse neve Kakath volt; e néven fordúl elő a XVI–XVII. század adóösszeírásaiban, valamint az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvekben is. Első ízben I. Géza királynak a garamszentbenedeki monostor részére 1075-ben kiadott alapító-levelében fordúl elő, mely szerint a király e helységben 10 házat (a benne levő révészekkel) és 3 eke szántóföldet adott a monostornak. Vámját II. Géza király 1157-ben az esztergomi főegyháznak adományozta. A kikötővámot pedig utóbb 1215-ben II. Endre király az esztergomi káptalannak adta. 1274 márcz. 9-e előtt IV. László király is megfordúlt Kakathon, a hol egy oklevelet állított ki. 1304 június havában Venczel cseh király elfoglalván várát, itt tábort ütött, majd átkelvén a Dunán, Esztergom, az akkori főváros elfoglalására indúlt. A pápai tizedjegyzék szerint 1332-ben már fennállott a plébániája. Telegdi Csanád esztergomi érsek (1330–1439.) az érseki birtokokból egy részt az esztergomi szentgyörgymezei káptalannak engedett át. Ezenkívül a zobori konventnek is volt itt birtoka, melyet azonban az esztergomi érsekek elfoglaltak, a mi ellen 1312-ben hasztalan tiltakozott a konvent. Albert király 1439-ben megerősítette az esztergomi káptalant az itteni komp után járó jövedelmének élvezetében. Az 1496. évi összeírás szerint 46 1/2 portája volt. Az 1532. évi adóösszeírások még az esztergomi érsek birtokaként említik. Régi várát 1543-ban a törökök elfoglalták; ekkor a helység elpusztult s többé 1696-ig nem fordúl elő az összeírásokban. Várát 1595-ben Pálffy Miklós és Nádasdy visszafoglalták a törököktől. Később azonban ismét török kézre került. 1663-ban Érsekújvár eleste után, a visszavonuló török had elpusztította. Bécs felmentése után, 1683. okt. 9-én, János lengyel király itt fényes győzelmet aratott a törökök felett, de a helység ekkor ismét sokat szenvedett, mert a szövetséges hadak felgyújtották és kirabolták. Az 1696. évi összeírás a helységben csak 6 házat sorol 34fel, minden földtartozék nélkül. Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint már ismét önálló község volt s 13 egész, 36 féltelkes jobbágy, valamint 10 házas zsellér lakta. Ekkor ismét a herczegprímás birtokában találjuk. Plébániáját 1734-ben állították vissza. 1724-ben országos vásár tartására nyert engedélyt. Templomát gróf Esterházy Imre herczegprímás építtette. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint egytantermű iskolája volt. Új iskolája 1803-ban épült, melyet 1869-ben megújítottak. Van itt takarékpénztár, hitelbank, ipartestület, kath. legényegylet és izraelita jótékony nőegylet. Iparvállalatai: a Frankl Fiai keményítő-, csiríz- és vegyi gyára, Renner Gáspár és Fia tégla-, fedél-, cserép- és mozaiklapgyára, Schrank Salamon és Fia eczetgyára, Timár gőzfűrészgyár és egy gőzmalom. Határában van az Érsekuradalmi major és a garamvölgyi fatelep. Siralomvölgy nevű dűlőjében volt 1683-ban a törökök leveretésével végződött nagy ütközet. Postája, távíró- és hajóállomása helyben van, vasúti állomása Párkány-Nána.
