Babonák.
86Babonák.
Péntek szerencsétlen nap; karácsony napján idegen jószágot a legtöbb helyen nem tűrnek a házban, így, ha sonkát füstölnek valakinek, azt is haza kell vinni a kéményből. (Dorog.) – Nagyszombaton a harangszóra rázzák a gyümölcsfákat, hogy sokat teremjenek. (Leányvár.) – Luczakor foghagymával keresztet csinálnak minden ajtóra, hogy a boszorkány be ne jőjjön. Karácsonykor a juhoknak petrezselymes ostyát adnak sóval, hogy egészségesek legyenek; s szinte karácsony estéjén a kútba ostyát, almát dobnak. (Farnad.) – Lopást rostavetéssel, szitaforgatással lehet kideríteni. A szitaforgatás a következőkép történik: A szita kérgébe ollót szúrnak s ekkor a kifeszített kéz gyűrűs ujját az olló egyik gyűrűje alá helyezik s a szitát így magasra emelik, ezzel a szóval: „Szent Péter, Szent Pál, mondd meg nekem, ki lopta el?” (ezt vagy azt.) Ezután több nevet említ, a kikre a meglopott gyanakszik. A melyik névnél megmozdúl a szita, az a tolvaj. (Érsekkéty.) – Lucza éjjelétől karácsonyig minden éjtszaka ostorral pattogtatnak, hogy elijeszszék a boszorkányokat. Újholdkor nem jó semmit dolgozni. (Bart.) – Régebben, még a hatvanas években hitték, hogy lakodalomkor a menyasszonyt vagy a vőlegényt meg lehet „kötni”, a mi azt jelentette, hogy az illető elájult és addig magához nem tért, míg a „bűbájos” fel nem oldotta. Ma már nem hisznek benne. (Ebed.) – Ha valahol férfi hal meg, a temetéskor kivezetik az utczára a lovakat, hogy meg ne dögöljenek. (Nagyölved.) – Karácsonykor ólmot öntenek a lányok, hogy megtudják, ki lesz a férjük. Azt is tartják, hogy, ha valaki megijed, a feje fölött tál vízbe ólmot kell önteni, az megmutatja, mitől ijedt meg, s nem lesz baja. (Bajna.) – A tejet megrontják. Kéményen jön le a tüzes ember, ki bőveltet mindenben. (Dág.) – Abban a hónapban, melyben a hold pénteken újul, trágyát nem hordanak, mert az nem használ a földnek. A karácsonyesti ételmorzsát félreteszik és azzal az egész esztendőben meg lehet gyógyítani a beteg marhát, ha megfüstölik vele. Karácsony éjtszakára szalmát kell bevinni a házba, ha avval újesztendőben megfüstölik a fákat, bő termés lesz. Ha vásárra készülő ember reggel először asszonynyal találkozik, rossz jel. A sorvadásos beteget ha czérnával megmérik, attól javúl. (Bajót.) – Ha a lakodalomkor esik az eső, a menyasszony soká fog szőni. (Béla.) – Süttőn már a szellemidézését is ismerik, asztaltánczoltatással. Lucza napján nem szabad varrni, mert nem tojnak a tyúkok. Ha Lucza napján férfi lép a házba elsőnek, a vemhes tehén bika-borjút ellik. Borbála-napkor nem adnak semmit kölcsön, mert elviszi a kölcsönkérő a szerencsét. Borbála-napkor nem szívesen fogadják a látogatót sem, mert az is a szerencsét viszi el; ha már jön látogató és az megfogja vagy megérinti a kályhát, bizonyosan szerencsétlenség éri a házat. Tavaszszal tyúk-ültetés előtt senkinek sem adnak tyúk alá tojást sem kölcsön, sem pénzért, mert a kölcsön adó tojásai nem kelnek ki. Az aprójószágot senkinek sem mutatják meg, mert megigézi, megveri a szemével és megdöglik. Éjféli mise alatt az istállókat, ólakat lakattal zárják el, mert ha a haragos olyankor egy marék eleséget elvisz a marha elől, elviszi az étvágyát és leromlik az állat. Nagypénteken hajnalban, megúsztatják a lovakat, hogy tüzesvérűek legyenek. Disznó-öléskor addig nem eszik az ölő, míg a húst le nem sózta, sós kezét pedig tűzbe söpri, hogy a hús meg ne romoljon. Kenyér-sütéskor az áldott állapotban levő asszony a lepényt hasán levő köténybe törüli, hogy megszületendő magzatának feje tiszta legyen. Újholdkor nem vetnek, mert az újholddal nő az üszög. (Bény.) – Több helyen van még pénzkereső babona. Nem is csuda. Esztergom vármegyének szinte minden talpalatnyi helye őriz régi emlékeket s nem egyszer találtak értékes aranylevelet is. Így Libádon sokat keresik a fehér barátok pénzét. Erről azt beszélik, hogy a Borzvölgybe ásták el a barátok a pénzüket egy csipkebokor alatt. A szolgát, a ki lehozta a pénzt, megvakították, hogy többet oda ne találjon; a csipkebokor pedig elpusztult azóta, így azután csak a következő módon lehet megtalálni a kincset: Menj fel a hegytetőre, vigyél magaddal fehér lepedőt és szentelt vizet s nézz a templom ajtajára. Ha felhangzik az első passió, vigyázz, mert akkor feljön egy napbéka. Annak a helyére öntsd a vizet, a pénz felveti magát. (Libád.)
A vármegye területén elég sok monda él. Nehányat feljegyzünk közülök.
Az esztergomi határban levő Szamárhegyről azt beszélik, hogy nevét a török korban kapta. Mikor a törökök félholdja hanyatlóban volt, az esztergomi bég is megérezte bukását és biztosítani akarta kincseit. Egy óriási szamarat faragtatott s azt felállíttatta a szemközti hegyen. A kiváncsi nép között azt a hírt terjesztették el, hogy az a törökök szent állata. Mikor azután a törökök várát elfoglalták, a bég azt kérte, hadd vihesse magával a kőszamarat. El is vitte s benne a sok kincset. Van ennél primitívebb magyarázat is a hegy nevéről; a mit így mondott el egy esztergomi asszony: „Az apám tudta, hogy is történt, úgy vót az, hogy vót egy király itt valaha, annak a fia elment vadászni, de leesett a hegyről, meghalt. A király elment keresni a fiát, hiába keresték, nem lelték meg sehol. Akkor felkiáltott sírva a király: „Szólj már, hegy.” Hogy az mondja meg, hol a fia. Meg is lelte rögtön. Így ház nem „szomár hegy” vót a, hanem „szój már hegy”, csak a népek nevezték el.”
Ezt az egyszerű szómagyarázatot igen szeretik, a cséviek épen így mondják el, honnan vette a nevét Leányvár: „Még igen-igen régen is országút vót erre. Ott a dombnál elkanyarodott az út és valami katona ment arra egy leány után s rákiáltott: „leány várj,” hát onnan lett, hogy „Leányvár” a falu.”
Esztergom eredetéről a török írók tartottak fenn valami mondát; Szinan csausz meséli, hogy a várost Iszkender-i Zurkaneju (a kétszarvú Nagy Sándor) alapította és elpusztulása után Uszturgan nevű magyar úr építtette újra.
Elég sok a forrásokhoz fűződő monda. Esztergomhoz közel van a jóvizű Fári kútja, a melyről azt mondja a rege, hogy a Vaskapu-kastély büszke urának egyetlen leányát, Fárit, elszerette egy pásztor. Az apa megölte mindkettőjüket. Egy helyre temették a holtakat és sírjukon forrás fakadt, a 87mely azóta, a gyilkosság napján mindíg vérrel buzog fel. Hogy ezt meglátta a bősz apa, szörnyet halt.
Dömös mellett a Szőke forrás vize olyan hideg, hogy abban, a hogy mondják, mosdani nem tanácsos. Csak az aranyhajú tündér használhatja fürdővíznek. De a ki eltalálja a mosakodás idejét, annak három aranyhajszál nő a fején. A közelben levő Királykútról meg azt beszélik, hogy ősi királyaink jártak oda, mikor még Árpád várában, a mai Pádváron laktak. Van Dömösön Asszonyfejkút név is, ez is a magyar népnek ősi kúttiszteletéről tesz bizonyságot. Köbölkút falu neve, Malena kútja, Szentkút, mind a kúttisztelet adatai gyarapítják.
Az Aranyos-forrás fenekén aranyat keres a nép, a Három forrásról pedig azt tartják, hogy ott három aranyhajú tündérleány fésüli aranyhaját éjféleken.
Ma már a könyv pótolja a meséket, mondákat s a fiatalok töredezve tudják csak, a mit apáiktól effélét hallottak. De még sokat dalolnak kint a vármegyében, kivált az uradalmakon, egyszerű, de jó életviszonyok között vígan élő cselédek. Sőt egy történelmi becsű nótát is magukénak tartanak az esztergomiak. Kossuth Lajos 1848-ban a nemzetőrség ügyében Esztergomban járt. Hajón érkezett meg nagy zivatarban s az elébe kisereglett nép egyszerre csak rázendítette:
Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára,
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája.
Kossuth Lajos kalapjára,
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája.
Az esztergomi rögtönzés azután hamarosan végigrepült az egész országon s maig dalolja a magyar.
