Népvándorlás.
Népvándorlás.
Pannóniában a folyton tartó pestis és éhínség a mi vidékünket is elnéptelenítette. Az új nép az ide bevándorolt különféle barbár volt. Ezeket találták itt a hunnok, kik 427-ben mint római tartományba törtek be és 433-ban már végleg megszállották Valeriát és Pannónia secundát (Alsó- és Felső-Pannóniát.)
A hunnok és utánuk a többi bevándorolt népek a népvándorlás pusztításaival feldúlták a városokat, helységeket; sőt még azok nevei is annyira elpusztultak, hogy a történelem lapjain feljegyzett városok helyeit már alig tudjuk feltalálni és a még található romokról csak kétesen tehetjük fel, hogy azok helyén egykor a római uralom alatt mily helység feküdt. A római korból talált felíratos köveken környékünkön csak két helynek neve van följegyezve: Aquincum, a mai Óbuda és Brigetio, vagy Bregetio, Újszőny mellett. A mérföldmutatók tartották fenn ezek neveit, melyeken fel van jegyezve, hogy a hely, melyen a mérföldmutató állott, míly távolságban van Aquincumtól, illetőleg Bregetiotól; de sajnos, ama helynek neve, melynek távolsága jelezve van, nincs kitéve. Aquincumtól Csévig számították a távolságot, Csévtől pedig Brigetioig.
Esztergom vármegye római topographiájának meghatározására megbecsülhetetlenek a következők: Először az Agrippa-féle térkép, mely Rómában az oszlopcsarnok falára volt rajzolva, hosszú szalag alakjában. Ez után készült az úgynevezett 186Tabula Peutingeriana, melyben vidékünk is előfordúl. (Sect. IV. B. és Sect. V. B.) Második helyen említem az „Itinearium Antonii Augusti” czímű úti könyvet, mely Diocletian idejében készült és vidékünkről két útvonalat jelöl meg. Az egyik a Duna mentén Crumerumtól Aquincumig, Ad Herculem Castrumon és Cirpi mansion keresztül; a másik útvonal Ad lacum felicisen keresztűl a hegyek között vezet. Mindkettőben római mérföldekben vannak a távolságok kifejezve. Harmadik helyen említhető Claudius Ptolomaeus, ki a második század közepe táján élt Alexandriában, ez geographiájában a szélességi és hosszúsági fokokat határozza meg és vidékünkről is említ néhány helyet. Végre megemlítendőnek tartom negyedik helyen az V. század elején készült „Notitia Dignitatum”-ot, melyben már megtaláltam a vidékünkön feküdt római erődített pontokat. – A négy közül egyik sem oly határozott pontosságú, hogy szerintük egész biztossággal lehetne a helyeket meghatározni, azért a tudósok, kik nagy fáradsággal tanulmányozták e kérdést, különféle nézeten vannak egész a jelenkorig.
Esztergom minden valószínűség mellett Salva, Solva, Salva mansio. Előfordúl Ptolomaeusnál az Itineariumban és a Notitiában. Salva méretei megegyeznek Esztergoméval; Jordán (De originibus Slavicis. 299, 431. és 532. §§.) tudtommal az első, a ki ezt bizonyítja. Katancsich (Comment in Plinii Pannoniam 63) és vele egyidejűleg Schönwiesner, (In romanorum itta Commentarius 109.) ezek után az újabbak, Kenner, Hampel, Frőhlich, Kuzsinszky, stb. Salvát Esztergom helyén keresik. A rómaiak pannóniai topographiájában tanulmányozók úttörője Lázius, Solvát az egykori Solwár, manap Solmár helyén kereste. Mások Szentendrénél, Tátnál, Nyergesújfalunál, Lábatlannál és Almásnál keresték. (Böcking, Not. Dignit. II. 696). Legújabban Salamon (Budapest tört. I. 25.) Salva mansiót Süttő vagy Neszmély (u. o. 208) körül keresi (207), máshol pedig Bicske és Zsámbék között véli. Esztergom helyén Lazius nyomán (i. h. 954.) sokan keresték Curtát. Ezek közé tartozik Baranyay is. (Disquis 9.) Salamon, a ki mindenben eltér az eddigi kutatók nézeteitől, Esztergom helyén Cirpi mansiót, vagy Carpist keresi.
Esztergomban a római castrum a mai víziváros területén volt, (Arch. Ért. 1893. 45.) mert itt bőségben találtatnak római falak és téglák. Minden bizonnyal felhasználták a rómaiak az araviszkoktól itt czölöpök között épített vár falait. Erre mutat az a nagyterjedelmű felíratos kő, mely jelenleg különféle időben talált két darabból összetéve, a prímási rezidenczia udvarán van elhelyezve. Ebből bizonyos, hogy Valentinian és Valens együtt uralkodó császárok idejében, a mi a 365–367-ik években történt, midőn Valeria tartománynak Augustianius nevű parancsnoka alatt és Equitiusnak rendelkezésére, a ki a lovasok és a gyalogosok főnöke (Comes) volt, a castrumnak falai, tornyai az alapfalak omladékaiból épültek fel. A castrumon kívül volt a canaba, melyben a katonaság élelmezői laktak. Legatus civitatum. Ilyennek sírkövét találjuk a Borzhegyen, melynek felírata: LEG. I. A. LEC ATO CIVILIO COFI. Az első segédlegió a polgári követnek, Cornélnak csináltatta. A rómaiak temetkezési helyei a prímási téglagyár helyén és az Ispita hegyen voltak, habár szanaszét a városban és a határban is találtak sírköveket és sírládákat, vagy téglából rakott sírokat. A sírkövek között van egy, melyen a „Solva” szó előfordúl, de mint személynév. A felírat ez: SOLVA IVC VNDI PRINC AZALI FANN IIX. PATER POSIT. Solva Jucundus azal főnöknek leánya, ki hét éves volt. Az atyja állította (ezen emlékkövet). A téglából rakott sírok közül becses az a 138 m. magas mészkősírlap, melyen pásztor alakja áll domborműben. Meglepő, hogy igen számos oltárt vagy fogadalmi követ találtak városunkban. Ilyenek Jupiternek és Neptunnak, Marsnak, Minervának, Junonak (A Régész. Múzeumban), Herculesnek, továbbá a vár alatt levő fürdő mellett (Mathes, 75. CIL. 3657) a betegség elűzőinek, Aesculap és Hygiának (C.I.L. 3649) állított oltárai.
A domborműves és felíratos római kövekből tekintélyes múzeumot lehetne összeállítani, ha egy helyen volnának összegyűjtve. Jelenleg, nagy részök Simor János prímás gondoskodásából a prímási rezidenczia udvarán, egy részök pedig az Eszt. Régész. Múzeumban van elhelyezve.
Felírataik összege tekintélyes Corpus Inscriptionumot adna, melybe felveendők volnának olyan felíratok is, melyek az itt talált, de már többé itt nem lévő köveken vannak. Ily felíratok találhatók Lazius (L. X. p. 455), CIL. (3649–3658, 10514–10601.) Archaeologiai Közlemények (II. 304.) Mathes 187(Arx. Strig. 75–78.) Az Eszt. Régészeti és Tört. Társulat Évkönyvében (C. III. 101. 102.) A római téglákról, – melyek felíratai többnyire azonosak az Esztergomban talált téglák felírataival, – lesz szó e szakasz végén. Esztergom helyőrsége állott a Notitiában jelzett és már említett: Coneus equitum Scutariorum és az Equites Mauriból. Nyoma van még a Cohors Ulpia pannonicorumnak is.
Esztergomnak a rómaiak idejében volt állapota ismertetésében nem hagyhatom figyelem nélkül azt, hogy az avatott búvár, Schönwiesner (Itin. II. 242.) Esztergomban mondja állottnak a Quadriburgumot, állítását a téglák felíratára alapítván: QUA DRIBVR A. S., melyet Quadriburgum ad Solvan-nak olvas. Lehetne olvasni e felíratot Quadriburgio ala sagittariorum, a minek megerősítésére szolgál az, hogy tényleg a Notitia Dignitatum a Pannonia prímában felemlíti Quadriburgioban a nyilazó lovasokat, „Equites Sagittari Quadriburgio.” Mivel a Notitia a helyeket többnyire úgy sorolja fel, a mint fekvésük szerint egymásután következtek, e szerint Quadriburgiumnak Arrabona, azaz Győr mellett kellett feküdnie. A Notitia azonban még egy másik Quadriburgiumot ismer és pedig a Provincia Valeria Ripensisben, a melyben Salva is feküdt. Ebben volt lakhelye a Tribunus Cohortisnek éspedig nem a legiók Cohors parancsnokának, (mint Böcking Not. II. 732 véli), hanem valamely segédcsapatának. Rómer Quadriburgumot és Vincentiát azonosnak tartja. (Arch. Közl. III. 52.) Valószínűnek tartom, hogy mivel oly gyakran fordúl elő a Quadriburgum, nemcsak Pannóniában, de a birodalom többi részében is, ez a szó nem jelent mást, mint négy toronynyal bíró erődöt a minő lehetett akár Arrabona, akár Vincentia, akár Salva mellett is. Hogy Salvában nem csupán egy helyen volt római telep, mondjuk a mai vízivárosban, hanem többfelé, az bizonyos. Erre mutatnak a temetkezési helyek is. Római temető volt a mai prímási téglavető helyén és az attól majdnem egy órányi távolságban levő Ispita-hegyen. Ez a körülmény arra a véleményre jogosít fel, hogy Salva mansiótól nem állhatott távol egy Quadriburgum, a melynek közelében alkalmas hely volt a téglavetésre. Ilyen alkalmas helyeken Esztergom mai nap is bővelkedik. Itt készülhettek a Quadribur A. S., felíratos téglák, melyek vidékünkön nagy számban vannak. Azonban más felíratú tégla is nagy számban került ki Salva és környéke téglavetőiből, melyek felíratait betűrendben közlöm, megjelölve azt is, hány példányban vannak múzeumunkban:
1 Anus ip., 1 Cort Vicen, 2 Corttav, 1 Felix, 5 Frigeridus, 1 Leg. I. adi Anis max, 4 Leg. II. adi, 1 Lipicini trib, 1 Olimpine, 1 Quadribus, 1 Terentius Pelux, 1 Vpic, 1 Vikenia, 1 Vincincia (Dec. 1. L. I.) A mit Bonfini Esztergomban keresett, a Comercium Burgusnak tudósaink nem sok hitelt adnak. Hogy valami lehetett a dologban, azt C.I.L. (3653.) valószínűnek tartja.
A római útirányt a Duna mentében követve, Bregetiotól az első állomás, mely megyében fekszik: Lepavista, a mai Süttő helyén, a hol valamely erőd volt, melyben római lovasság feküdt, (Kenner 100.) és pedig a trák lovasok harmadik csapatja, (ala), melyet Philippiananak neveztek. (C.I.L. II. 4626, 4627–11334.) Süttőnek fekvése a Duna kanyarulatánál indokolta az erősített pontot, közvetítőül Bregetio és Crumerum között. Itt bőségben találhatók római emlékek, kivált érdekesek a római mérföldmutatók; kettő az iskolaház mellé van erősítve. Rómer Flóris e kettőn kívül még más kettőt, összesen négyet említ, melyek közül kettőnek felíratát közli az Archaeologiai Közleményekben (VI. k. 181.) Mindkettő a felírat szerint annak emlékére készült, hogy Fülöp császár (244–249) az útakat és hídakat az itt állomásozó trák lovasokkal helyreállíttatta. A helyet, melyen e köveket találták, Bregetiotól XI mile passus távolságra mondják, míg Lepavista a tabula szerint öt, helyesebben 15 mille passus távolságra van jegyezve.
Süttőtől, mielőtt Nyergesújfaluba érnénk, Piszke esik útunkba. Itt római pénzeket, téglákat eleget találunk, de határozottan nem mondhatjuk meg, miféle római telep volt itt. A mai Nyergesújfalu helyén Crumerum feküdt. A mai helység felett, Piszke felé, emelkedett helyen terült el a Castellum, melyről Schönwiesner bővebben megemlékezik (Romanov. iter. I. 108) és mondja: „Láttam két háznak belső falait kiásva, melyek római építésre vallottak. Nagy halmaza került össze a kiásott tégladaraboknak, melyeken a római jelleg felismerhető volt, de egészet egyet sem találtam. E romoktól jobbra, – mondja ő, – domb emelkedik, melyen valamely erőd alapfalait szedték fel új épülethez anyagul”. 188Schönwiesner a továbbiakban arról elmélkedik, vajon nem volt-e itt ama burgus, melyet a Bonfini idézte (Dec I. L. I.) felíratos kő tanúsága szerint Equitius Valentinian, Valens és Gratiam császárok idejében negyvennyolcz nap alatt építtetett és melyet Commerciumnak neveztek. Ez a név Crumerumhoz hasonló. Megemlíti Crumerumot az Itinerarium és pedig mint a két útnak találkozó pontját. Innen vezet ugyanis az útvonal „Ad Lacum Felicis”-en keresztűl Aquincumba és onnan a Duna parton, Cirpi és Salva mansiókon keresztűl ismét vissza. Most az út Tátnál válik szét, de mivel Crumerum tekintélyesebb pont volt, mint a Tát helyén állott kisebb erődítvény, azt említik góczpont gyanánt. Ptolomaeus Crumerum helyére Curtát teszi, a hol a Dunának nagy kanyarodása van. Említi a Notitia is és megjegyzi, hogy – mint említettük volt, – ott táborozott az „Equites promati” csapatja. Laziussal (i. m. 950.) a régiek Esztergomot tartották Curtának. Schönwiesner, Katancsich C. I. L., Kenner, stb. Nyegesújfalut tartják annak. Az itt talált felíratos kövek közűl érdekes az, melyet Márk Aurél császár üdvére Neptunnak és a nimfáknak ajánlott Antonius Julianus, a germánok Ulpia ötödik csapatának parancsnoka. (Schönwiesner II. 123.) C. I. L. III. 3662.) E felíratból tetszik, hogy Márk Aurél császár idejében itt feküdt az Ulpius Trajanus császár idejében germánokból alakított cohors, amely e császár után nevét is nyerte. Még Septimus Severus alatt is ott feküdt Lucius Antonius parancsnoksága alatt, mint erről ama kő tanúskodik, mely a plébánia-épület falába van erősítve. Schönwiesner (II. 125.) C. I. L. III. 3364. A C. I. L. i. h. arról tanúskodik, hogy Crumerumban feküdt a Cohors V., s a Luciensium et Callaicorum nevet viselte. Callaicorum a Száva vidékéről 85-ben helyeztetett át. (Arch. Ért. 1892. 118. C. I. L. III. 1152 l.). Még egy más kőről is meg kell emlékeznem, melyen a félhold van, a mi miatt a nép e követ török kőnek nevezi, vannak azonban rajta más vadászati jelvények is, melyekből bizonyos, hogy a kő Diánának, a vadászat istennőjének volt ajánlva, a kinek jelvénye a félhold. (Arch. Közl. VI. 176.) Más köveket említ C. I. L. (III. 3365, 3666.) Nyergesújfalu szomszédságában, Pusztamaróton is találtak római régiségeket, többek között egy díszes faragású oltárt, mely a gyógyító nimfáknak van szentelve. Ez oltár jelenleg a prímási palotában van. Ismertette Rómer az Arch. Köz. X. 38. és C. I. L. 10595.
Keletre haladva, Lepavistától XIII. mille passus távolságra, a Tabula a Gardellaca helyet jelzi; a távolság négy és egynegyed mérföldet tesz (IV. M. P. = egy mérföld.), a mi megfelel a valónak. Táton tényleg sok római emlék van, az út mellett is fekszik egy római felíratos kő. Valamely lovascsapatnak itt is kellett táboroznia, melyről azonban tudomásunk nincsen. (Kenner 101. jegyz.)
Gardellacáról éjszaknak kanyarodva, Salva mansióban érkezünk, innen IX. M. P. távolságra „Ad Herculem castra” czímű erősített római táborba érünk. Említi az It nerarium és a Notitia, mely szerint abban dalmát lovasság és az Auxilia Herculensia segédcsapat feküdt. A helyrajzi kérdés megoldása sok nehézséget okozott az eddigi kutatóknak, mert vagy húsz hely volt a római birodalomban Hercules névvel, melyet Maximianus Hercules császártól nyertek. Római emlék itt, a még részben fennálló falaival a Kishegyen elterülő római tábor, melyet Fröhlich Róbert bővebb leírása (Arch. ért. 1893. 38–47.) szerint, itt ismertetünk. Mint minden római tábor, – mondja Fröhlich, – úgy a maróti is kőfallal volt körülvéve s épületei is kőből készültek. Ez utóbbiakból, melyek gyengébb falazatból épületek, a Kishegyen folytatott szőlőmívelés folytán, a táborhely éjszaki szélén a tégla és vakolattörmelék nagy rakásokban halmozódott össze. Az erősebb alkotású bástya a földmíves szerszámnak ellent tudott állani s csak a robbanó szerek erejének engedett, a mivel bár meg van csonkítva, de tetemes része még mai nap is fennáll és mutatja a tábor formáját és kiterjedését. A tábor alakja olyan, mint a Kishegyé, hasonlít a tojás hosszmetszetéhez. Hossziránya kelet-nyugati, s erre körülbelül 300–400 méternyire terjed. Szélessége nyugati részén 150 méterre becsülhető. Mennél tovább haladunk kelet felé, annál inkább keskenyedik, úgy hogy keleti végpontjánál már alig 30 méter széles. Ez a terület, a Kishegy teteje, valóságos fensík, melyet a természet arra alkotott, hogy teljesen elkülönített erődítményül szolgáljon. Az ábrán levő betűk a köröndöket, (rondellákat), az egész vonalak a még fennálló falakat, míg az áttörtek a falak nyomait jelzik. A méretek számai a rajzba bele vannak jegyezve, úgy hogy mindenki könnyen tájékozódhatik. A pilismaróti tábornak több olyan sajátsága van, melyek azt eltérővé teszik a többi római tábortól. Ilyenek 189a köröndök, melyek a keszthelyit és még egy-kettőt kivéve, sem hazánkban, sem külföldön talált római táborokban nem fordúlnak elő. Továbbá még alakjára is eltér a római táborok alakjától, mely mindíg négyszögű szokott lenni. A pilismaróti tökéletesen alkalmazkodik a hegy alakjához és tojásdad, úgy hogy kapuinak helyét nem lehet meghatározni. Fekvése is szokatlan. A Duna melletti táborok, ott, a hol a természeti viszonyok engedték, a folyó mellett közvetetlenűl síkföldön épültek, míg a pilismaróti elszigetelt dombon, a Dunántúl két kilométer távolságban feküdt. Mind eme körülmények Fröhlichet arra a nézetre vezették, hogy itt a rómaiak nem közönséges kaszárnyát akartak építeni, minők a táborhelyek voltak, hanem várszerű erődítményt. Továbbá, – mondja ő, – az elnevezés, „Ad Herculem castra” mutatja, hogy a tábor felállítása előtt ott valamely épület, vagy helység lehetett, melyet Herculeshez czímeztek és mely mellé építették a castrumot. A tábor keletkezési idejét meghatározza az építkezési mód, mely azonos a Duna partján levő burgusokéval; és a talált felíratos téglák, melyeken FRIGERIDUS neve fordúl elő, a ki Valeria tartománynak főparancsnoka volt és Valentinian császár parancsára építtette a burgusokat; azok pedig magukban nem állhattak volna fenn, ha nem lett volna közelükben tábor. Tekintélyesebb a felíratos követ tudtommal itt nem találtak, de annál több felíratos téglát, a már említett főparancsnok nevével, azután LVPICINITRB, továbbá LEG. I. ADI és II. ADI. Sőt többször előforduló és még meghatározatlan eredetű QVADRIBVRGVM felíratosat (Arch. Közl. III. 51, 166.) is találtak.
A legközelebbi római castrum Cirpi mansió, vagy Ptolomaeus szerint Carpis volt, mely még most is meg van a bogdányi határban, a Duna partja mellett. Ez azonban már nem esztergommegyei terület.
Esztergomból ismét visszafordulva dél felé, az állami nagy útra, Dorog-ra érünk. Itt is római telep volt, neve ismeretlen. Dorogon hamuvedreket és bronztárgyakat, de római felíratos köveket, (C. I. L. III. 11336, 11337.) téglákat is találtak, azért már a rómaiakat megelőző korban is csekély állomáshely lehetett, a melyet utóbb ezek is használtak. Dorognál elágazott az út Sárisáp és Csév felé. Lássuk mi először Sárisápot, a hol nagyobb kiterjedésű római telep volt, többnyire azal lakossággal. Ezekből való volt Ajka Kanzal leánya, Racio neje, a ki 40 éves korában halt meg és számára férje sírkövet állított. E sírkő valamely római fürdő alapfalaiba volt beleépítve. (Esztergomi Lapok 1901. 71. sz.) Neve ismeretlen. Az itt talált téglák egyikén, – mely valamely sírból felíratos kővel együtt került ki, (C. I. L. 3661.) QVADRIBVR A.S. felírat fordúl elő. (Schönwiesner Iter. II. 240,242.) Rómer „a fürdőházi földeket” bejárta, de eredmény nélkül. (Arch. Közl. VI. 160.) Ott pedig temérdek a római alapfal, csakhogy földdel borítva, növényzettel födve.
Sárisápról visszatérünk a római országútra. Ennek mai iránya eltér a római korban használt iránytól, a mely Csévre vezetett. E tekintélyes helyet Ad lacum felicis-nek mondják. Salamon szerint e nevű helység Tata volt, (Budapest, I. 245.) tava miatt. Előfordúl az Itinerariumban „in medis” megjegyzéssel. Ezt Schönwiesner mediterranesnek olvassa, (Itin. I. 103.) vagyis nem a parton, hanem a benső területen. Itt valamely csekélyebb hely volt, melyet mutatiónak mond és itatóhelyül szolgált. Az itatás valamely cziszternából, víztartó medenczéből történt, a melyet szerinte Lacusnak mondtak. Mások (Kenner, Noricum Pann. 100) szerint e hely nem Lacus, hanem locus felicis nevű volt, mint több más, melyektől megkülönböztetésűl a Veneris nevet is bírta. Ily módon Locus Veneris felicis.
Cséven és környékén igen sok római emlékkő jött napvilágra. Ilyen a mérföldkő, a mely tanúsítja, hogy Cajus, Julius, Verus, Maximus idejében az útak és hidak jó karban tartattak, (Mathes 18.) és a mely most is ama helyen áll, hova állítva volt. Rajta Sz. Vendel szobra van elhelyezve. C. I. L. (III. 4630). Továbbá) két mérföldkő, melyet Philippus (Schönwiesner Itin. 103, II. 172, II. 175 és 107. és kettő, melyeket Maximilianus idejében állítottak. (C. I. L. (III. 4634. és 4631, II. 339, I. 107, II. 191 és I. 103, I. 190, C. I. L. III. 4632. és 4633.) Továbbá egy oltárkő, melyet Caracalla idejében Serapidis Neptunnak tiszteletére Antianus, Alsó-Pannonia prétorja állított. (Schönw. Itin. II. 141.)
Bajna még oly hely az esztergomi járásban, melyben római haderő volt elhelyezve. Akkori neve ismeretlen. Római emlék egy sírkő, melyet Aurelius Acutus I. segéd-legióbeli katona fiának, Aurelius Satulonak állított, a ki 24 éves korában a dáciaiak betörése alkalmával esett el; egyúttal másik fiának emlékét 190is őrzi, a ki 14 éves korában halt meg. A sírkő a Bajna mellett állott remetekápolnának volt falába építve. C. I. L. 3660.
A párkányi járásban, mint római erődített helyet találjuk magát Párkányt, Anabum vagy Anavum, máskép Oniabum név alatt. Ptolomaeus, Anabon és Anavon nevek alatt említi, míg a Notitia, Oniabo-nak nevezi, melyben dalmát lovasság táborozott. A C. I. L. (III: 537.) Oniabumot egyenlőnek mondja Aniaummal és Tatánál keresi. (III. 466, 537. 1.) Római emlékek tudtommal még ott nem kerültek elő.
A járás többi helye, mint barbár terület, a rómaiaknak nem szolgált állandó helyül.
