Géza.
Géza.
Mikor Géza 972-ben atyját a fővajdaságban követte, a meghódolt szlávok között már mindenütt el volt terjedve a kereszténység. Géza nagyvajda 973-ban megengedte a Piligrim passaui püspöktől küldött papoknak a térítést, sőt néhány év múlva, a háza népével együtt, ő is felvette a keresztséget.
Ekkorra a nagyvajda már áttette székhelyét Esztergomba, Székesfehérvár környékéről, a hol egykor Árpád ütötte fel sátorát.
196Esztergomnak ekkor már várszerű jellege volt. Alkalmasint a római épületmaradványok köveinek felhasználásával, a nagyvajda számára lakóház is épült benne, így a nagyvajda székhelye külsőleg is, a nyugati fejedelmekéhez kezdett hasonlítani; nem csupán sátoros, vagy pusztai hajlék, hanem már fejedelmi udvar volt.
Az utolsó nagyvajda fia, 977 körül, már Esztergomban látta meg a napvilágot. Őt már keresztény módjára nevelték. Erős értelme fogékony volt az új eszmék iránt, melyeket a külfölddel való érintkezés nyújtott, s egész hévvel karolta fel a kereszténység tanait, melyeknek meghonosítása az ő feladata lett.
A nemzet nagy részében azonban még nem vertek mélyebb gyökeret a kereszténység eszméi. A rendszeres térítést Géza nagyvajda fia, István végezte, az olasz papok segélyével. (Pauler Gyula i. m. I. 26.)
Géza nagyvajda utolsó tettei közé tartozott, hogy uralmát fia számára biztosította, és hogy nőt szerzett neki.
István lakodalma idejében, (996), menyasszonyával, Gizella bajor herczegnővel együtt néhány idegen jött be az országba, közöttük a sváb Hunt és Pázmán lovagok, a kik azzal a szándékkal költöztek be, hogy magyarokká lesznek. Hunt és fia, Bény, közel a fejedelmi székhelyhez nyertek birtokokat, nevezetesen a Duna mellett, Csenkét és egy Garam-parti földterületet, mely nevét Bénytől vette, kinek utódai a bozóki apátságot alapították. (Pauler Gyula: A Magyar Nemzet Tört. Szent Istvánig 112. l. Fejér. VII. 5. 102–103.)
