Szent István.
Szent István.
Géza vajda halálával (997) fiára, Istvánra szállott a főhatalom, melynek megvédése és érvényesítése érdekében uralkodásának első évében fegyvert kellett ragadnia az elégületlenek ellen. Az ősi hithez és intézményekhez való merev ragaszkodás, az idegenek elleni ellenszenv s mindennemű újításoktól való irtózás már Géza alatt is egyengette az elégületlenség útját, de míg a vasmarkú nagyvajda élt, nem mert, vagy nem tudott kitörni. Az ifjú fejedelem ellen azonban csakhamar lobot vetett a felkelés, melynek élére Tar Zerind fia, s Koppány, alkalmasint valamely nemzetség vezére állott. A lázadok pusztítva, öldökölve rohanták meg István birtokait, sőt Veszprém várát is ostrom alá vették. Istvánt e támadás megdöbbentette, de csakhamar erélyesen szembeszállott a veszedelemmel. Esztergomban, a hol Gizella udvarát tartotta, kitűzte a sárkányölő Szent Györgynek és Szent Mártonnak, Pannonia fiának, zászlaját. Esztergomba eljöttek a bajor vitézek, a kiket a harcz híre, tán István hívása, csődített ide, s a magyarok közül is mindazok, a kik a kereszténységgel s az új intézményekkel rokonszenveztek.
Mielőtt elindultak volna, Hunt és Pázmán, nyugati szokás szerint felkötötte István oldalára a kardot, és ő reájuk lett bízva a fejedelem őrizete is.
A keresztény sereg a Bakony felé vette útját. Veszprém még állott, mikor a felmentő sereg megérkezett. A harcz rendkívül heves volt, de végre is István győzött. A lázadó Koppány vezér hada szétszóratott, maga elesett. István a lázadó vezér testét négy felé vágatta, egyik részét Esztergomba küldte, elrettentő például mindazoknak, a kik a keresztény hit, a fejedelem hatalma és az új intézmények ellen törnek. (Millen. Tört. I. 235. Pauler i. m. I. 30–35).
Koppány leveretése után István főczélja a kereszténység megszilárdítása volt. Új térítőket hívott be az országba. Közöttük volt a német Aschrich apát, (Anasztász), a kit alig néhány év mulva fontos megbízatással küldött a pápához.
