Az érseki birtokok.
Az érseki birtokok.
Szent István király az esztergomi érseknek külsőleg is nagyobb tekintélyt kívánt adni, egyházmegyéjének nagyobb kiterjedése és jelentékeny birtokadományok révén. Azonban az esztergomi érsek legbecsesebb birtokai a középkorban nem a mai Esztergom vármegyében területek el. A szomszéd Hont, Bars, Nyitra, Komárom, stb. vármegyékben sokkal több és nagyobb kiterjedésű birtokai voltak az érseknek, melyekről bízvást feltehető, hogy első szent királyunk adományából jutottak az érsek birtokába, addig a mai Esztergom vármegye területén lévő birtokok túlnyomó része, kimutathatólag csak később jutott az érsek kezébe.
Ennek oka leginkább abban rejlik, hogy akkoriban Esztergom vidékén kevés volt a fejedelmi birtok és az uratlan föld; ez a vidék akkor már sűrűn lakott, s az egyes nemzetségektől megszállott terület volt. Összegezve a rendelkezésünkre álló adatokat, az esztergomi érsek a következő helységekben volt birtokos az árpádházi királyok alatt, a mai Esztergom vármegyében: Bucs. 1208-ban már az érsek birtokában találjuk. Farnad. 1283-ban Ladomér érsek szerezte Báncza Tamás mestertől. Kéménd; e birtokot 1292-ben kártérítésül nyerte az érsek Kázmér fia Ugron comestől. Kőhidgyarmat. 1295-ben részben az érseké, később a káptalan birtokába került. Muzsla; részben királyi adomány alapján bírta az érsek, részben Benedek érsek szerezte 1257-ben vétel útján. Nagyölved; 1295-ben már az érsek birtoka. Nána; 1228-ban kelt oklevélben találkozunk első ízben az esztergomi egyház itteni birtokaival, a melyek a Nána nemzetségi javaktól voltak elkülönítve. Németszőgyén. Az érsekség legrégibb birtokainak egyike. 1291-ben Ladomér érsek az itteni német vendégek részére plébániát alapított. Párkány (Kakath) vámját II. Géza király 1157-ben adományozta 214a főegyháznak. Tardos, egykor szintén Esztergom vármegyéhez tartozott; márványbányáit még Imre király (1196–1204.) adományozta az érseknek. (Fejér III. 1., 255.)
