Telegdi Tamás egyházi működése.
Telegdi Tamás egyházi működése.
Telegdi Tamás nem volt „politikus” főpap. A kanczellárságot sem ő viselte, hanem Keszei után László (Gelet fia Miklós nádor fia), veszprémi püspök, ennek utána Demeter, akkori zágrábi püspök, utóbb (mint látni fogjuk) esztergomi érsek. Tudományát azonban és főpapi búzgóságát jellemzik a felőle ránk maradt gyér adatok. Nagy gondja volt az egyházi fegyelem helyreállítására, épen tartására s az egyház jogai védelmére. Ehhez képest zsinatokat tartott;* a cziszterczita-rendet, apátjait és visitatorait a pápa megbízása következtében oltalmába vette; kieszközölte Nagy Lajos királynál, hogy az egyház mindama javakat, melyeket harminczhét esztendő óta bír, háboríttatlan tovább élvezhesse;* hogy az esztergomi káptalan részére az esztergomi s egyéb dézsmák békésen kiadassanak, a visszaélések megszüntessenek és ezek ellen a káptalaniak megvédessenek;* s hogy az 1361. februárius 15-én kinevezett korbáviai püspök, Colda Péter domokosrendi szerzetes, előbb apostoli poenitenciárius birtokaiba iktattassék;* sőt egyháza érdekében maga is pört indított saját legközelebbi rokonai, a Telegdiek ellen Püspöki, Velkenye és Dézsmateleke miatt, mely birtokokat Csanád érsek kisöcscseinek engedett át ama 400 márka fejében, melyeket atyáink hagyatékából elvett, hogy a megrongált esztergomi székesegyházat részben fölépítse és előbbi fényébe visszaállítsa. Tamás érsek sokallotta azt a három birtokot a 400 márkáért, és csak akkor kötött rokonaival barátságos egyezséget, midőn ezek két birtokot, a gömörmegyei Szent-Demetert és a borsodmegyei Leándot ráadásul adták az esztergomi egyháznak.* Átírta a veszprémvölgyi apáczák, azonképen a zalavári benczések apátja és mások jogait védő okleveleket;* gondja volt, hogy a pápai tized gondosan befolyjon, a miért a szent-atya is köszönetet mondott 288neki,* ki ismételve pártfogásába ajánlotta követeit, midőn azokat a római szentegyház védelmét kieszközlendő, Nagy Lajos királyhoz küldötte.* – Pártfogásába ajánlotta Riparia Jánost is, hogy segítse őt az ispitályos lovagrend magyarországi perjelsége és birtokai elnyerésében.* Még pörlekednie is kellett, hogy érseksége birtokait megvédelmezze. A garanszentbenedeki benczés apát ugyanis, az elődje által az esztergomi érsekség ellen fölújított birtokpert nagy elkeseredéssel folytatta. Az apát annyiszor fordult ez ügyben Nagy Lajos királyhoz, hogy ez türelmét veszítve, 1372-ben a nádori ítélőmesternek szigorúan meghagyta, vezesse be azonnal a megítélt birtokokba az apátot, „nehogy ez tovább alkalmatlankodjék neki”. De az apát végre mégis pörvesztes lett.* Mert midőn János, alexandriai pátriárka, mint a szentszék követe Magyarországba érkezett, Nagy Lajos király megbízta őt, hogy az esztergomi érsek és szent-benedeki apát között Németi, Szőllős, Chezev (? Csejkő) és Berzencze iránt fön fönforgó perben a magyar szokásjog szerint ítélkezzék. A felek ebben megegyeztek, s a szentszéki követ Trencsényben, a minoriták kolostorában 1372 június 28-án úgy ítélt, hogy Németi, Szőllős és Csejkő az érsek kezén maradjon, Berzenczét azonban a garanszentbenedeki apátságnak átengedje. Jelen voltak az ítélet kihirdetésénél, s nyilván a per tárgyalásában is részt vettek: Cato erdélyi prépost, decretorum doctor, Miklós szentendrei benczés-apát, Bertrand krakkói kanonok, legum doctor, Tamás esztergomi főesperes.*
Fejér, CD. IX/IV. 244. datum Strigonii 1371 április 25-én videlicet congregacionis nostre Synodales.
Esztergomi főkáptalan magánlevéltára, 49. fiók, 1. nyaláb, 16. szám.
Az eszt. káptalan magánlevéltára, 45. f., 1. ny., 14., 15. szám.
Theiner, Hung. II., 105. ded. 1371 januárius 31. Valószínűleg azért maradt el birtoka élvezetétől, mert a király hozájárulása nélkül neveztetett ki püspöknek. Nemsokára azután meghalt, s utódja Miklósfi Tamás esztergomi kanonok lett.
L. ez egyességről Szepesi Jakab országbírónak Visegrádon, 1374 május 19-én kelt levelét, melyben Tamás érseket Esztergom örökös ispánjának czímezi, a rozsnyói püspöki levéltárban. – Tamás érsek a galsai nemeseknek kápolna-építési engedelmet adott azzal, hogy annak fönntartására hat ekényi földet adjanak. (Századok, 1895. évf. 287. lap, ded. 1375 febr. 23.)
Fejér, CD. IX/IV., 145., 344.
Áldásy, 147. sz. regestája a Tört. Tár 1895. évf. 13. lapján, de hibás kelettel. – Theiner, Hung. II., 125., 131.
Theiner, Hung. II., 99., 129.
Theiner, Hung. II., 154.
Knauz, Szent-benedeki apátság, 75.
Az oklevél eredetije a prímási levéltárban, kiadta Fejér, CD. IX/IV., 409–418. V. ö. Az eszterg. káptalan magánlevéltár 1. f., 5. ny., 40., 44., 45. sz. – 9. f., 3. ny., 9. sz. – 40. f., 4. ny., 145. sz.
Ezt a Cardailhac János alexandriai patriarkát XI. Gergely pápa a végre küldötte Német-, Magyar- és Csehországba, hogy IV. Károly császár, Nagy Lajos magyar király és a bajor herczegek között fönnforgó igen komoly viszálykodásban a békét helyreállítsa. Ajánlotta is őt Szigeti István kalocsai érseknek, több egyházi és világi főúrnak.* Közbenjárása sikerrel kecsegtetett is, minthogy a császár, mint rendesen, ha valami nagy baj környékezte, új családi összeköttetésekkel iparkodott a hínárból menekülni. Most is Teseni Pžmysl herczeget küldé Magyarországba a királynék rokonához, Opoli Ulászlóhoz, a kétkulacsos nádorhoz, hogy a béke iránt vele egyezkedjék s ennek megszilárdítására az ő fiai s a magyar király leánykái között házasságot szerezzen. Nagy Lajos király e terv valósításához már 1372 februárius 20-áén hozzájárult, elküldé a nevezett nádort és vele Telegdi Tamás érseket, kit herczegnek és tanácsosának nevez,* Boroszlóba, hogy az egyezséget a császárral megkössék. Velök érkezett Boroszlóba János szentszéki követ is. De mert időközben Erzsébet császárné Prágában, márczius 13-án harmadik fiával lebetegedett, férje, a császár összes vendégeivel Prágába sietett, hol az egyezkedéseket folytatták és úgy fejezték be, hogy Zsigmond a császár másodszülött fia feleségül veszi Nagy Lajos valamelyik leányát. Károly császár azt is kívánta azonban, hogy Nagy Lajos szövetségét a bajor herczeggel föloldja. Nagy Lajos, noha egyebekben szívesen hozzájárult volna a követei által kötött családi egyesüléshez, becsületével nem találta megegyezőnek, hogy a bajor herczegeket cserben hagyja, míg a császár barátságosan ki nem egyezett velök. Miután ez megtörtént, tudjuk, hogy Zsigmond, brandenburgi herczeg, a császár fia, eljegyeztetett Nagy Lajos király (akkor már, minthogy időközben Katalin meghalt, idősb) leányával, Máriával.*
De Telegdi Tamásnak nem, a mi annál föltűnőbb, minthogy hasonló esetekben V. Orbán, ki nem feledte Tamás érseket (Theiner, II., 99.) hacsak a jelen esetben az esztergomi érseknek küldött levél a vatikáni levéltárban el nem kallódott.
Principem et consiliarium nostrum, s a ki – úgy látszik, – a nádorral tartott.
Fejér, CD. IX/IV., 389. seqq.
Minthogy pedig időközben a háború a Balkán-félszigeten meg nem szűnt: Nagy Lajos király követei útján értesítette a pápát, hogy a törökök ellen, kik a római keleti birodalmat, Romániát, Bolgár- és Ráczországot elpusztították, hadat készül indítani; a pápa pedig e hadjárat érdekében bullát adott ki, fölhítta Nagy Lajost, hogy a törököt Konstantinápolyon túl űzze, keresztes háborút 289hirdettetett Magyar-, Lengyel-, Dalmátországban; mindazoknak, kik a Magyarországot fenyegető törökök ellen hat hónapig szolgálnak, akár belföldiek, akár külföldiek, teljes bűnbocsánatot engedett és megbízta az esztergomi érseket, Tamást, hogy két társával a kivájt tönkökben (perzselyekben) összegyűlt pénzt onnét kivegye és a királynak a mondott czélra átadja*: magától értetik, hogy a Balkán-félszigeten a térítések is buzgón tovább folytak. XI. Gergely pápa írja, hogy Nagy Lajos igyekezetének sikerült sok félhitű oláht megtéríteni, de azon a vidéken, a tatárok felé, még számosan vannak, egyűgyű nép, úgymond, kik szintén megtérnének, ha a szentszék részökre külön főpapról, ki nyelvöket érti, gondoskodnék, mert a magyar papokkal nem igen vannak megelégedve: utasítja tehát a pápa Telegdi Tamás esztergomi és Szigeti István kalocsai érseket, eszeljék ki útját-módját, hol lehetne azon a vidéken új püspökséget alapítani? melyek volnának az új egyházmegye határai? és vajon Spoletoi Antal, minorita-barát, ki ama nép nyelvét érti, s már sok oláht megtérített, alkalmas egyéniség lenne-e az új oláh püspökségre? Egyúttal megkérte a pápa Nagy Lajos királyt, hogy a nevezett két érseket föladatában támogassa.*
Theiner, Hung. II., 138. – Áldási 173., 176. sz. regestái a Tört. Tár 1895. évf. 73. l., de téves keltezéssel.
Dedate 1374 október 13. Theiner, Hung. II., 152. – Bullarium Franciscanum, VI., 539. – Áldásy 260 reg. a Tört. Tár 1895. évf. 88. lapján, de ismét hibásan keltezve. – Tovább ez ügy fejlődését eleddig nem ismerjük, de alig tévedünk, azt állítva, hogy ez időtájt alapíttatott és a kalocsai érsekség alá rendeltetett az ardjischi (Argensis) kath. püspökség Nagy-Oláhországban. Püspökei közül mint az elsőt ismerjük Antal fia Miklós domokosrendi szerzetest, ki 1381. május 9-én került elő. Ennek holta után következett György sz. Ágoston remeterendi szerzetes, kit 1394 márczius 15-én, – Andrást, kit 1396 november 2-án, – Ferencz, kit 1399 május 12-én, – János és ennek halála után János fia György pécsi kanonok, kit 1402 februárius 20-án (mind az ötöt) IX. Bonifáczius pápa nevezett ki püspöknek. György püspök elhunytával Ófalvi János garamszentbenedeki benczést, 1419 november 28-án nevezte ki V. Márton pápa. Ugyan ő nevezte ki János elhaltával 1421 május 5-én Hunyadi Péter fia Pál kisbaráti, győregyházmegyei plébánost, kinek halála után 1458 április 24-én Richer Jakab domokosrendi, 1466 április 21-én Rajmund cziszterczita rendi, 1480 április 11-én Pál következett. Garampi jegyzeteiben 1453 április 2-án előkerül még egy András nevű ardjischi oláhországi püspök. (Eubel, Hierarchia Cath. I., 105. II., 106.)
